Baljci (Ružić)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Baljci
Szent János napja 2011-ben Baljciban.
Szent János napja 2011-ben Baljciban.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségRužić
Jogállás falu
Irányítószám 22322
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népesség3 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság411 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Baljci (Horvátország)
Baljci
Baljci
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 49′ 45″, k. h. 16° 18′ 40″Koordináták: é. sz. 43° 49′ 45″, k. h. 16° 18′ 40″

Baljci falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Ružićhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Knintől légvonalban 25, közúton 32 km-re délkeletre, községközpontjától 3 km-re keletre Dalmácia középső részén, a Svilaje-hegység nyugati lábánál fekszik. A jugoszláv időszakban Baljci még Drnišhez tartozott.

Története[szerkesztés]

A régészeti feltárások eredeményei alapján megállípítható, hogy Baljci és a Petrovo-mező területén az ember már 18 ezer éve él. Védelmet nyújtottak számára az itteni barlangok, élelemmel a vadban gazdag erdők, ivóvízzel pedig a közeli Čikola-folyó látta el őket. A késő bronzkori és a korai vaskori életről mesélnek a balina glavicai lelőhely, a donje kričkei halomsír, valamint a podumci barlang leletei. Az első erődített települések a korai vaskor idején az i. e. 1000 és 500 közötti időben keletkeztek, ezek közül említésre méltók a Baljci feletti Jošića Greda és Balina Glavica közelében, Kladina Glavicán, Tepljuh határában, Badnján és Kalunnál található várromok. Amikor a rómaiak elfoglalták ezt a területet részben a régi erődített települések továbbépítésével városokat, katonai táborokat hoztak létre. Ilyenek voltak Balina Glavica helyén épült Magnum, a Tepljuh határában kiépített Promona és a Manojlovac-vízesés feletti Burnum városai.[2] A környező településekkel együtt 1522-ben szállta meg a török és csak a 17. század végén szabadították fel a velencei seregek. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. Baljci a 19. században a dalmáciai uniátus mozgalom egyik elindítója volt, mely a római katolikus egyházzal való egyesülést tűzte ki célul. A mozgalom egyik elindítója az itteni pap Marko Busović volt, aki Petar Krička kričkei pappal együtt 1835-ben fektette le az új egyház alapjait, így a mozgalomnak ebben a két faluban lettek először hívei. Az új egyház központja Kričke lett és magában foglalta Kričke, Baljci és Vrlika egyházközségeit. Az egyház Kričkén a II. világháború végéig működött amikor is hívei visszatértek a szerb pravoszláv egyházba. A falunak 1857-ben 549, 1910-ben 541 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 96 százaléka szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború során szerb csapatok ellenőrizték és a közeli horvát településket támadó szerb erők legfőbb támaszpontja volt. Innen indítottak gránáttámadásokat a horvát falvak ellen.[2] 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során a horvát csapatok foglalták vissza, szerb lakói már előzőleg elmenekültek. A településnek 2011-ben mindössze 3 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
549 420 443 490 489 541 562 690 625 649 617 633 641 470 2 3

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1730-ban épült.
  • Az Úr Színeváltozása tiszteletére szentelt uniátus (tulajdonképpen görögkatolikus) temploma a kričkei templommal egy időben 1835-ben épült az udinei Valentin Presani tervei szerint. Közvetlenül a II. világháború után a szerbek felgyújtották, azóta a kéttornyú monumentális épület romokban állt. A templomnak, mint a település fontos kulturális emlékének állagmegóvási és felújítási munkái elkezdődtek. A munkák a horvát kulturális minisztérium és a körösi görögkatolikus püspökség anyagi támogatásával 2013 és 2015 között folytak.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]