Raslina

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Raslina
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségŠibenik
Jogállás falu
Irányítószám 22215
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népesség567 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság7 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Raslina (Horvátország)
Raslina
Raslina
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 48′ 20″, k. h. 15° 51′ 10″Koordináták: é. sz. 43° 48′ 20″, k. h. 15° 51′ 10″
A Wikimédia Commons tartalmaz Raslina témájú médiaállományokat.

Raslina falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Šibenikhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Šibenik központjától légvonalban 8, közúton 16 km-re északnyugatra, Dalmácia középső részén, a Krka tóvá szélesedő alsó folyásának, a Prokljana-tónak a nyugati partján fekszik.

Története[szerkesztés]

Területe már az ókorban is lakott volt. A település közelében a Prokljana-tó vizéből helyenként ókori falmaradványok állnak ki, melyeket a nép Gavanovi dvorinak nevez és számos helyi legenda fűződik hozzájuk. A települést 1298-ban a šibeniki püspökség alapításkor említik először, akkor 16 háztartásban 109 lakos élt itt.[2] A Magyar Királyság része volt, majd 1409-ben László nápolyi király Dalmáciával együtt százezer aranydukátért eladta Velencének. 1457-ben említik először Szent Mihály tiszteletére szentelt templomát, mely valószínűleg ennél sokkal előbb épült. A Skradin körzetéhez tartozó települést 1463-ban „villa Proclan” alakban említik. 1515-ben már állt erős falakkal és tornyokkal rendelkező vára, melyet a 16. század elején építettek a fenyegető török veszély ellen. 1576-ban a török a várat teljesen lerombolta. Mára nyoma sem maradt. Raslina évszázadokig velencei uralom alatt volt. 1709-ben az összeírás szerinti 61 háztartásában 318 lakos élt.[2] 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A településnek 1857-ben 225, 1910-ben 388 lakosa volt. Egyházilag 1298 és 1570 között önálló plébániája volt, ezután a dolaci Szent Kereszt plébániához, majd 1799-től Zatonhoz tartozott. A raslinai plébániát 1853-ban alapították újra, a gaćelezai Szent Antal és a grabovicai Szent György templomok tartoztak hozzá.[2] A település az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború során teljesen felégették. 1991-ben lakosságának 93 százaléka horvát, 4 százaléka szerb nemzetiségű volt. A délszláv háború során mindvégig horvát kézen maradt. 2011-ben 567 lakosa volt, akik főként a turizmusból éltek.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
225 0 259 283 335 388 392 538 464 527 591 612 565 667 575 567

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Mihály tiszteletére szentelt régi római katolikus plébániatemploma középkori eredetű. 1457-ben említik először. A temetőben álló épületben ma már csak alkalmanként miséznek.
  • A plébániaház közelében 1885-ben kápolnát építettek a Gyógyító Boldogasszony tiszteletére, melyet ma plébániatemplomként használnak.
  • A közeli kis Stipanac-szigeten középkori templomocska romjai láthatók. 1980-ig egy római vízvezeték boltíve is látható volt itt, amíg egy tűzoltó repülőgép vízibombájával meg nem semmisítette. Apály idején egy több mint egy kilométer hosszú, egészen a szigetig érő ókori töltés maradványa bukkan ki a víz alól. A Prokljana-tónak ez az egyetlen szigete, hosszúsága 110 méter, szélessége 60 méter és mindössze 3 méterrel emelkedik ki a tengerből.
  • A település híres halból készített ételkülönlegességeiről és minőségi borairól.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]