Putičanje

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Putičanje
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségPirovac
Jogállás falu
Irányítószám 22213
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népesség100 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság137 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Putičanje (Horvátország)
Putičanje
Putičanje
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 51′ 45″, k. h. 15° 43′ 10″Koordináták: é. sz. 43° 51′ 45″, k. h. 15° 43′ 10″

Putičanje (olaszul: Putizzane) falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Šibenik központjától légvonalban 20, közúton 30 km-re északnyugatra, községközpontjától 10 km-re északkeletre Dalmácia középső részén fekszik. Közigazgatásilag Pirovachoz tartozik.

Története[szerkesztés]

A település a középkorban a velimi plébániához tartozott. Szent György tiszteletére szentelt templomát 1483-ban említik.[2] Ez a templom a településtől nyugatra állt. 1538-ban a török hódítás megzavarta a hitéletet a településen, ahol a megmaradt keresztény lakosság gondozását ezután a visovaci ferences atyák látták el. 1677-ben újraalapították a velimi plébániát, majd a török kiűzése után 1683 Boszniából újabb horvát lakosság telepedett itt le. Az 1709-es velencei összeírásban „Putizzane” alakban szerepel.[3] 1747-ben a velimi plébánia terültéből megalapították a stankovci plébániát melyhez Putičanjét és Velim egy részét is hozzácsatolták, majd 1752-ben a plébános is átköltözött Stankovcira.[2] Az 1770 körül épített új putičanjei Kármelhegyi boldogasszony templom Stankovci filiája lett és máig is hozzá tartozik. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A településnek 1880-ban 81, 1910-ben 118 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Lakossága 2011-ben 100 fő volt, akik a banjevci plébániához tartoztak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
0 0 81 100 115 118 0 157 163 173 178 161 145 128 116 100

Nevezetességei[szerkesztés]

Kármelhegyi boldogasszony tiszteletére szentelt temploma 1770 körül épült, első említése ugyanis ekkor történik. Egyszerű, kis méretű épület, homlokzata felett harangtoronnyal, benne két haranggal. Márvány oltárán fából faragott Mária-szobor áll. A templomot története során többször is megújították. Julijan Ramljak atya idejében a kívül-belül történt felújítás során új tetőt is kapott.[2]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]