Danilo (Šibenik)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Danilo
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségŠibenik
Jogállás falu
Irányítószám 22205
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népesség376 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság137 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Danilo (Horvátország)
Danilo
Danilo
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 42′ 20″, k. h. 16° 01′ 45″Koordináták: é. sz. 43° 42′ 20″, k. h. 16° 01′ 45″

Danilo falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Šibenikhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Šibeniktől légvonalban 13, közúton 16 km-re keletre, Dalmácia középső részén a Daniloi-mező közepén fekszik.

Története[szerkesztés]

Danilo és a Daniloi-mező területe a régészeti leletek tanúsága szerint már ősidők óta lakott. A mező középső részén a 20. század során, főként 1951-től a Jugoszláv Tudományos Akadémia által végzett feltárások során egy addig ismeretlen kultúra maradványai kerültek elő, melyet a leletek megtalálási helyéről danilo kultúrának neveztek el.[2] A kultúra az i .e. 4500 és 3900 közötti időben virágzott és a Soča-folyótól Albánia középső részéig terjedt ki. A Daniloi-mezőn erődített településük volt, mely a Danilo feletti 418 méter magas nehezen hozzáférhető magaslaton a Gradinán állt, ahonnan a mező területe könnyen ellenőrizhető volt. Erődített település állt a biranji Szent György templom dombján is. Ezeken a helyeken mindmáig láthatók a szárazon rakott falak és a mindennapi életről tanúskodó számos kerámiatöredék is található.[3] Az i. e. 2. századtól a Római Birodalom hódította meg az Adria keleti partvidékét, mely társadalmi és gazdasági fejlődéséhez vezetett. A Gradinán állt Ridita illír közössége fokozatosan romanizálódott, idővel a magaslat lábához költözött és létrehozta Rider városát, melynek Claudius császár municipiumi rangot adott és attól fogva a „Municipium Riditarum” nevet viselte.[3] Feltételezhető, hogy a kereszténység terjedésével Rider püspökség székhelye lett. Erről tanúskodik egy Milánóból származó feljegyzés mely püspökét „Riditionis Episcopus” néven említi. A régészeti feltárások során ebből a korszakból számos épületmaradvány került elő, köztük fűtőrendszerrel rendelkező római villák, valamint gabona, bor és olaj tárolására szolgáló gazdasági épületek. A legrégibb keresztény szakrális épület maradványa a daniloi Stari Šematorij nevű helyről került elő.[3] Az 1. századra Rider a Scardona és Salona közötti térség legfontosabb közlekedési csomópontja lett.[2] Ridert valószínűleg az 5. században rombolta le a népvándorlás vihara, majd a 7. században szláv törzsek, a mai horvátok ősei települtek le ezen a vidéken. Erről tanúskodik egy négyszáz sírből álló kora középkori ószláv temető, melyet a Danilo-mezőn tártak fel.[2] A keresztény hitre tért szlávok később újjáépítették az ősi keresztény templomokat. Így a daniloi Szent Dániel templom is egy kora keresztény templom alapjaira épült. A régészeti feltárásoknak köszönhetően a folyamatos élet nyomai a 9. századtól egészen a késő középkorig végigkövethetők. A korszak legfontosabb régészeti lelőhelyei Šematorij, Eraci és Luguše középkori temetői, melyekből számos ékszer, ruhamaradvány, fegyver és használati tárgy került elő. Ugyancsak fontos lelőhelyek a biranji Szent György templom és a Maglovo dombja közelében állt Szent Péter templom maradványai.[3]

A Daniloi-mező településeiről ezután a 13. századból a šibeniki püspökség alapításának idejéből származnak az első hiteles adatok. Eszerint a mező területén ebbne az időben Mokro, Biranj, Orišje és Striševo települések álltak.[2] Ezen falvak a 16. század első felében a török hódítás idején pusztultak el. A daniloi plébániát a šibeniki püspökség alapításakor 1298-ban említik először. A török 1522-ben foglalta el a mező területét és a 17. század végéig uralma alatt maradt. A török uralom idején 1537-től a Klisszai szandzsák része volt. A Zagora területével együtt 1684 és 1699 között a moreiai háború során szabadult fel végleg a török uralom alól. Ekkor települt be területe az új lakossággal, akik földműveléssel és szőlőműveléssel foglalkoztak. A török által lerombolt plébániatemplomot a 17. században újjáépítették. A település 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 432, 1910-ben 580 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Lakossága mezőgazdaságból, szőlőtermesztésből élt. A délszláv háború során a település mindvégig horvát kézen volt. 2011-ben 376 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
432 472 435 316 405 580 920 1.084 789 849 838 770 622 508 417 376

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Dániel próféta tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma egy kis kora keresztény templom alapjaira épült. Közelében egy 5. századi ókeresztény bazilika maradványai találhatók. A középkori falu is erről az ősi templomról kapta a nevét. A templomot és a plébániát 1298-ban említik először. Patrónusai az ősi šibeniki nemesi család a Šimunićok voltak, majd 1438-tól említik azt a testvériséget amely a templom gondját viselte. Egy a šibeniki múzeumban őrzött 1562-es tervrajz szerint homlokzatán egykor nagyméretű harangtorony állt. A templomot 1566-ban lerombolta a török, de a 17. században már biztosan újjáépítették. A templom négyszög alaprajzú épület apszissal. Homlokzatán a bejárat mellett két kisebb ablak, felette nyolcágú rozetta látható. Efelett áll a pengefalú harangtorony két haranggal. Főoltára márványból készült, rajta Dániel prófétát ábrázoló festmény látható, melyet B. Buljević atya restaurált. A templomhajóban fából faragott aranyozott Szűz Mária oltár áll. A hajó falán régi feszület látható. 2005-ben új márvány padozatot és fémvázas faburkolatú kórust építettek. A templom körül temető található. A daniloi plébániát 1956-ban alapították újra, Biranj, Kraljice és Slivno falvak is ide tartoznak.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]