Mokro Polje
| Mokro Polje | |
 | |
| A falu látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Ervenik |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22307 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 163 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 228 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 04′ 41″, k. h. 16° 02′ 46″44.078000°N 16.046000°EKoordináták: é. sz. 44° 04′ 41″, k. h. 16° 02′ 46″44.078000°N 16.046000°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mokro Polje témájú médiaállományokat. | |
Mokro Polje falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Ervenikhez tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Knintől légvonalban 13, közúton 20 km-re északnyugatra, Dalmácia északi-középső részén, Bukovica területén, a Zrmanja felső folyásától délre fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A vaskorban az illírek egyik törzse a liburnok lakták ezt a vidéket, akik több erődített települést is építettek itt. A falutól nem messze a Krka mellett, amely akkor a liburnok és a dalmátok közötti határt képezte építették fel a rómaiak Burmun katonai táborát, míg a folyó túloldalán állt Burnum erődje. A falu területén az ókorból származó több régészeti lelőhely is ismert. Így a pravoszláv templom közelében római sírkőlap töredéke, mécses és római felirat töredéke került elő. Különlegesek azok a feljegyzések, amelyek a római egységek közötti kapcsolattartást szolgálták. Mokro Polje területén táborozott ugyanis a birodalom egyik legnagyobb katonai egysége a burnumi székhelyű XI. légió.[2] A falu termékeny határát valószínűleg már a rómaiak is megművelték. Erre utalnak a még feltárásra váró villa rustica maradványai. Mokro Polje közelében vezették el a források vizét Burnumba szállító akvaduktot. Az 1930-as években a régészeti feltárások Lujo Marun és a dán régész E. Dyggve vezetésével folytak a területen. Ennek során két kora keresztény templom maradványait is feltárták, az egyiket Sučevića település felett, a másikat tőle nyugatra Vagići területén. A sučevićai templom egyhajós épület volt, belül félköríves apszissal, mely kívül sokszögletű volt. Alapfalai között épületdísz töredékeket is találtak. A 6. században épített bizánci stílusú templom lehetett.[2] A másik templom Sučevaći tól három és fél kilométerre került elő. Ennek teljes feltárása nem történt meg, de a maradványokból ítélve szintén 6. századi lehetett. Közelében egykori berendezésének kőtöredékeit is megtalálták. Ezek közül említésre méltó a szentélyt a hívektől elválasztó faragott kőtábla, a díszes oltár előépítmény, az ambó két díszes töredéke és egy nem meghatározható helyű díszes töredék. Valamennyi feltárt lelet a spliti régészeti múzeumban található. A két templomot valószínűleg az avar-szláv betörés során rombolták le.[2] Egy harmadik régészeti lelőhely található a Zrmanja szembenlévő partjától másfél kilométerre a „Crkvina” nevű mezőn. Itt egy ószláv ornamentikával díszített templom maradványai kerültek elő. A templom két építési fázisban épült egyhajós épület volt. Hosszúsága 13, szélessége öt és fél méter. Félköríves apszisa még az első építési fázisban épült. A második fázisban épültek a 80 cm széles oldalfalak, melyek a négyszögletesre bővített apszishoz csatlakoztak. Az első építési fázist a kora középkorra (kora román stílus), a másodikat a gótika korszakára (14. század) teszik. A templom mellett kődomborművek töredékei kerültek elő, az oltár előépítmény két darabja és a szentélyt a hívektől elválasztó faragott kőépítmény két darabja. A templom délkeleti oldalán középkori temető maradványai kerültek elő. Minden lelet a spliti régészeti múzeumban található.[2] Sučevićától északra a Zrmanja feletti platón találhatók Čuker ókori erődítményénak maradványai. A romokat E. Dyggve késő ókoriként keltezte. Ma csak a késő ókori torony egy része látható belőle, mely Dyggve szerint lakó- és vendéglátási célokat szolgált. Építését a 6. századra, a bizánci uralom idejére a keleti gót háború időszakára tette, míg mások (V. Delonga) a Dalmácia elleni avar-szláv támadás idejét tartották valószínűbbnek.[2]
A szerbek betelepülése a 16. század elején kezdődött. Knin környékén már 1511-ben nagy számú szerb lakosság érkezett, majd főként Bosznia és hercegovina területéről 1523 és 1527 között Dalmácia területére is sok szerb települt.[3] 1636-ban Ivković püspök feljegyzi, hogy a faluban 400 katolikus él és mivel a közeli településeken is hasonló a helyzet joggal feltételezhető, hogy a 17. század első felében a térség lakosságának többsége katolikus volt. A 17. században a faluba pravoszláv csoportok is települtek. B. Desnica említi a kotari uszkókokról írt művében, hogy 1692-ben a boszniai Bilajból új lakosok érkeztek, mintegy ötezer fő települt több bukovicai falu, Plavno, Zrmanju, Pađene, Oton és Mokro Polje területére.[2] A következő századokban a környező falvak lakossága már mind pravoszláv többségű volt. A kandiai háború idején lerombolt katolikus templomokat mind pravoszlávok vették át és saját hitük szerint alakították át. Így történt ez a helyi Szent Lukács templommal is, mely egyes fennmaradt részletei alapján eredetileg gótikus stílusban épült a középkorban.[2] A településnek 1857-ben 1051, 1910-ben 1727 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben már csaknem teljes lakossága (több mint 99 százalék) szerb nemzetiségű volt. Lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói elmenekültek. A településnek magának 2011-ben 227 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 1.051 | 1.192 | 1.247 | 1.351 | 1.663 | 1.727 | 1.668 | 1.791 | 1.863 | 1.910 | 1.718 | 1.355 | 1.119 | 803 | 211 | 227 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma[6] középkori eredetű. Egyes fennmaradt részletei alapján eredetileg gótikus stílusban épült, csúcsíves boltozattal, kapuzata felett pedig félköríves lunetta látható. A templom egyhajós építmény, félköríves apszissal, mely valószínűleg szintén a középkorban épült. A főbejárat előtti harangtorony későbbi építmény. 1999-ben egy tűzben megrongálódott, 2002-ben újjáépítették.[2]
- A középkorban a Zrmanja jobb partjára építették a Kegalj várát,[7] melyet 1433-ban említenek először. A várat a Keglevich család építtette, melynek a Zrmanja felső folyása mentén több birtoka is volt. 1520-ban egy török támadás idején a család elhagyta és az ország északnyugati részébe menekült. A 17. században rövid ideig a török ellen harcoló morlakok támaszpontja volt, de a 18. századra vágleg elhagyták. A vár a folyó kanyarulatában épült, mely három oldalról veszi körül, ezért első látásra úgy tűnik mintha a bal parton állna. A várból mára csak a központi torony, a hozzá csatlakozó falak és az egykori lakóépületek egyes falai állnak. A 19. században feljegyzik, hogy a megmaradt falakat a helyiek házépítéshez használják fel.[2]
- Ókeresztény templomok romjai Sučevića, Vagići és Crkvina településrészeken.
- A Kosa nevű területen, amely a Zrmanja folyó szurdokától délre, Mokro Polje és Padjena falvak között húzódik, tucatnyi őskori tumulus és különféle szárazon rakott kőfal. A szóban forgó tumulusok régészeti feltárása egyelőre nem történt meg, de a felszíni leletek alapján elmondható, hogy az itteni kerámiatöredékeik a bronz vagy a vaskorhoz tartoznak.[8]
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- 1 2 3 4 5 6 7 8 9 Franjevci-split.hr:Ante Jurić: Mokro Polje – Povijest naselja, crkava i srednjovjekovnoga hrvatskog Keglević-grada Archiválva 2015. július 1-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)
- ↑ Mokropolje.com:Povijest Archiválva 2015. február 22-i dátummal a Wayback Machine-ben(szerbül)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2015. június 28..
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5959.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-6012.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-5684.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Mokro Polje weboldala (szerbül)
- Ervenik község hivatalos oldala (horvátul)
