Uszkókok

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Uszkókok

Uszkókok (szerb és horvát nyelveken „szökevények”) a gyűjtőneve azoknak a délszláv csoportoknak, amelyek a 16. században a török hódítások elől a környező országokba, a velencei fennhatóság alá tartozó tengerpartra vagy Magyarországra menekültek.

Történetük[szerkesztés]

Uszkókok (XIX. század)

Bosznia-Hercegovina területének török meghódítása a 16. század elején a helyi délszlávok, főleg horvátok (de akadtak közöttük bosnyákok, szerbek, sőt albánok, bolgárok) nagy csoportjait űzte el szülőföldjéről. A menekülők egy része először Klissza várában vetette meg a lábát. Büszkén viselve az "uskok" elnevezést, Petar Kružić kapitány vezetése alatt hosszú ideig zaklatták a török hódítókat. Bár névleg elfogadták az 1527. január 1-jén horvát királynak is megválasztott I. Ferdinánd magyar király főhatóságát, nagyfokú önállóságot élveztek.

1537 márciusában azonban engedniük kellett a török túlerőnek és szabad elvonulás fejében átadták nekik Klis várát. Ezután lett fő központjuk az Adriai-tenger partján fekvő, stratégiailag rendkívül kedvező helyzetű, jól védhető Zengg. Innen folytattak kalózkodást a török hajózás, de más kereskedők ellen is. Tevékenységüket évtizedeken át eredményesen folytatták az osztrák és a velencei hatalommal szemben is, sőt ezt a két országot sikerült egymás ellen is ugrasztaniuk. Mivel a feudális rendekkel nem volt soha jó a viszonyuk (tekintettel arra, hogy nem kívánták magukat semmilyen szolgáltatásnak alávetni), 1572-ben csatlakoztak Gubecz Máté parasztvezérhez, aki kirobbantotta a horvát parasztháborút. Az uszkókok és a horvát parasztok serege még Stájerországba és Krajnába is benyomult, ahol fellázították a szlovéneket. A felkelést aztán leverték, de az uszkókok továbbra is végeztek katonai szolgálatot.

Végül azonban Velence és Bécs összefogott az uszkókok ellen. 1615 körül flottájukat felégették és az uszkókokat Károlyváros környékére, Horvátországba telepítették át.

Magyarországon uszkókok alkották később a déli katonai határőrvidékek lakosságának nagy részét, ahol a törökök elleni harcokban hasznos szolgálatokat teljesítettek.

Nevük utóélete[szerkesztés]

Az uszkókok emlékét a térségben, különösen Horvátországban egyfajta betyár-, illetve nemzeti függetlenségi romantika övezi. Ettől bizonyára nem függetlenül a mai Horvátországban a korrupció és a szervezett bűnözés elleni különleges rendőri egység elnevezését (Ured za suzbijanje korupcije i organiziranog kriminaliteta), annak népszerűsítése érdekében, úgy alakították ki, hogy annak rövidítése az USKOK betűszót adja ki.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

  • A Pallas nagy lexikona

További információk[szerkesztés]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Uszkókok témájú médiaállományokat.
  • Minuccio Minucci, Historia degli Uscochi (Venice, 1603); Minucci velencei követ volt Grazban.
  • C. de Franceschi's L'Istria, chap. 37 (Parenzo, 1879); and T. G. Jackson's Dalmatia, the Quarnero and Istria, chap. 27 (Oxford, 1887).
  • Wendy Bracewell tanulmánya az uszkók nőkről a "Žene u Hrvatskoj" (Nők Horvátországban) c. kötetben (2004)
  • Karlo Horvat: Monumenta historiam Uscocchorum illustrantia. Zágráb, 1910-1913. Két kötet. Pars prima Pars altera