Pokrovnik

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pokrovnik
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségDrniš
Jogállás falu
Irányítószám 22221
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népesség220 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság268 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pokrovnik (Horvátország)
Pokrovnik
Pokrovnik
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 48′ 30″, k. h. 16° 04′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 48′ 30″, k. h. 16° 04′ 00″

Pokrovnik falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Drnišhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Šibeniktől légvonalban 16, közúton 22 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 9, közúton 14 km-re délnyugatra, Dalmácia közepén, a Šibeniket Kninnel összekötő 33-as számú főút mentén fekszik.

Története[szerkesztés]

A falu területe az őskor óta lakott. A Copića nevű határrészén újkőkori leletek kerültek elő. A feltárások 1979 és 2006 között folytak a területen a šibeniki és a drniši múzeum régészeinek vezetésével. A felső rétegekben a danilo kultúrához tartozó használati tárgyak, cserépedények töredékei, csontból, kőből és kovakőből készített szerszámok, rhütonok kerültek elő. A mélyebb rétegekben kagylóhéjjal nyomott, ún. Cardium-kerámiák maradványait találták, de erről a helyről előkerültek csiszolt szerszámok (kisméretű csiszolt szekerce) is. Itt kerültek elő először mindkét időszakból származó kőházak maradványai is bennük kőből rakott tűzhelyekkel és előkerült egy fej és karok nélküli szobrocska is.[2] A horvátok a 7. században költöztek be erre a területre. Copićán egy óhorvát temetőt is találtak. A pokrovniki plébániát és a Szent Mihály templomot 1298-ban említik először. A plébániához Pokrovnik, Banjica, Zaharina; Zamelica és Radićani települések tartoztak. A török 1543-ban felgyújtotta és kifosztotta a falut, 1564-ben pedig a plébánia is megszűnt működni. A török uralom idején új lakosság települt be és egy ideig a falut is másképpen, Ugarcinak nevezték. A török kiűzése után Hercegovinából új lakosság települt be és Mirlovci központtal új plébániát alapítottak.[3] 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 220, 1910-ben 420 lakosa volt. Az I. világháború után előbb a Szerb Királyság, majd rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben majdnem teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. A településnek 2011-ben 220 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
220 244 270 320 392 420 390 468 444 497 477 472 381 357 256 220

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Mihály arkangyal tiszteletére szentelt római katolikus temploma egy a falu fölé emelkedő dombon épült. 1298-ban és 1452-ben még plébániatemplomként említik a korabeli források. Többször bővítették és átépítették, 1690-ben megújították. Homlokzatán a kapuzat mellett két ablakocska látható. Az egyik ablak keretén keresztet tartó két kezet ábrázoló dombormű, a másikon az 1705-ös évszám, a templom megújításának éve látható bevésve. A bejárati ajtó felett lunetta látható, lefelül a pengefalú harangtoronnyal. A homlokzaton még egy bevésett évszám, az 1774-es található. A templom belül boltozott. A szentélyt 1907 és 1910 között megújították. A főoltárt 1904-ben faragták. Egy régi feszület is található benne. 1988-ban új harangtornyot építettek mellé. 1999-ben új márvány oltárt állítottak a templomban, a padozatot is márvánnyal burkolták. A templom körül található a falu temetője.[3]
  • Copići újkőkori régészeti lelőhely
  • Határában a Pećina nevű forrás található.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]