Drinovci (Drniš)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Drinovci
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségDrniš
Jogállás falu
Irányítószám 22324
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népesség164 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság228 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Drinovci (Horvátország)
Drinovci
Drinovci
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 51′ 00″, k. h. 16° 00′ 45″Koordináták: é. sz. 43° 51′ 00″, k. h. 16° 00′ 45″

Drinovci falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Drnišhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Knintől légvonalban 25, közúton 37 km-re délnyugatra, községközpontjától 13 km-re nyugatra, Dalmácia közepén, a Krka bal partján fekszik.

Története[szerkesztés]

Az ember már ősidők óta folyamatosan lakta ezt a vidéket, ezt igazolják az itt előkerült régészeti leletek. 1897-ben az akkori miljevci plébános Kninbe küldött egy pár jó állapotban megmaradt ezüst fülbevalót, melyet az egyik szőlőhegyen találtak. Közvetlenül a délszláv háború előtt találtak egy ékszer melléklettel ellátott sírt a plébániatemplom közelében, a Drnišre vezető út mellett, melyet a késő bronzkorra, vagy a korai vaskorra kelteztek.[2] A horvátok ősei a 7. században telepedtek meg itt. A középkorban a knini püspökségnek alárendelt miljevci plébánia területéhez tartozott, annak legjelentősebb települése volt. Földesurai a közeli Ključ várának urai voltak.[3]A török 1522-ben foglalta el a közeli Bogočin, Rog, Kamičak és Ključ várait.[4] Területe a moreai háború során (1684-1699) szabadult fel a török uralom alól. Ezután híveinek lelki gondozását a visovaci ferences atyák végezték. A hívek előbb a skradini, majd a Šibeniki püspökség igazgatása alá tartoztak. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott A falunak 1857-ben 285, 1910-ben 441 lakosa volt. Az I. világháború után előbb a Szerb Királyság, majd rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben majdnem teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború során a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatolták, de mint vitatott terület a Miljevci-fennsíkkal együtt ténylegesen az UNPROFOR nemzetközi erőinek ellenőrzése alatt állt.[5] A településnek. 2011-ben 164 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[6][7]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
285 462 365 336 431 441 600 560 553 548 599 570 388 471 227 164

Nevezetességei[szerkesztés]

Jézus Szentséges Neve tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a miljevci plébánia központja a 18. század elején épült. A régi templomból mára csak a félköríves apszis és az oldalkapu feletti, 1759-ből származó feliratos kő maradt, melyre az akkori plébános Petar Petrović felvésette a templom renoválásának és a kapu megnyitásának idejét. Az épületet 1850-ben villámcsapás érte és a helyreállítás során valamennyivel megnagyobbították. Később a templomot többször is renoválták (1854, 1925, 1963, 1978, 1996), utoljára 2011-ben. A homlokzaton a kapu mellett két kis ablak, felettük kőből faragott eresz található. A kapu felett középen hét ágú rózsaablak látható, felette az oromzaton kőkereszt áll. A templom mellé 1878-ban harangtornyot építettek, benne három harang volt. Ezeket az I. világháború idején elvitték, így a plébánia 1924-ben új harangok beszerzésére kényszerült. A márvány főoltárt 1881-ben készítették, a rajta látható Krisztus-szobor 1912-ből való tiroli munka. A hajóban található márvány oltár az Irgalmas Szűzanya tiszteletére van szentelve. A falfülkékben Szent Antal és Keresztelő Szent János szobrai találhatók. A falon függó Szűzanya képet Alfonz Talaj atya festette. A templomban egy ezüst körmeneti kereszt is található, velencei munka a 18. századból, ma a főoltáron áll. A templom körül található a falu temetője, melyet újonnan épített kőkerítés övez.[8]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]