Drinovci (Drniš)
| Drinovci | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Šibenik-Knin |
| Község | Drniš |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 22324 |
| Körzethívószám | (+385) 022 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 124 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 228 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 43° 51′ 13″, k. h. 16° 00′ 53″Koordináták: é. sz. 43° 51′ 13″, k. h. 16° 00′ 53″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Drinovci falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Drnišhez tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Knintől légvonalban 25, közúton 37 km-re délnyugatra, községközpontjától 13 km-re nyugatra, Dalmácia közepén, a Krka bal partján fekszik.
Története[szerkesztés]
Az ember már ősidők óta folyamatosan lakta ezt a vidéket, ezt igazolják az itt előkerült régészeti leletek. 1897-ben az akkori miljevci plébános Kninbe küldött egy pár jó állapotban megmaradt ezüst fülbevalót, melyet az egyik szőlőhegyen találtak. Közvetlenül a délszláv háború előtt találtak egy ékszer melléklettel ellátott sírt a plébániatemplom közelében, a Drnišre vezető út mellett, melyet a késő bronzkorra, vagy a korai vaskorra kelteztek.[2] A horvátok ősei a 7. században telepedtek meg itt. A középkorban a knini püspökségnek alárendelt miljevci plébánia területéhez tartozott, annak legjelentősebb települése volt. Földesurai a közeli Ključ várának urai voltak.[3] A török 1522-ben foglalta el a közeli Bogočin, Rog, Kamičak és Ključ várait.[4] Területe a moreai háború során (1684–1699) szabadult fel a török uralom alól. Ezután híveinek lelki gondozását a visovaci ferences atyák végezték. A hívek előbb a skradini, majd a Šibeniki püspökség igazgatása alá tartoztak. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott A falunak 1857-ben 285, 1910-ben 441 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb Királyság, majd rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1991-ben majdnem teljes lakossága horvát nemzetiségű volt. A délszláv háború során a Krajinai Szerb Köztársasághoz csatolták, de mint vitatott terület a Miljevci-fennsíkkal együtt ténylegesen az UNPROFOR nemzetközi erőinek ellenőrzése alatt állt.[5] A településnek. 2011-ben 164 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[6][7] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 285 | 462 | 365 | 336 | 431 | 441 | 600 | 560 | 553 | 548 | 599 | 570 | 388 | 471 | 227 | 164 |
Nevezetességei[szerkesztés]
Jézus Szentséges Neve tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a miljevci plébánia központja a 18. század elején épült. A régi templomból mára csak a félköríves apszis és az oldalkapu feletti, 1759-ből származó feliratos kő maradt, melyre az akkori plébános Petar Petrović felvésette a templom renoválásának és a kapu megnyitásának idejét. Az épületet 1850-ben villámcsapás érte és a helyreállítás során valamennyivel megnagyobbították. Később a templomot többször is renoválták (1854, 1925, 1963, 1978, 1996), utoljára 2011-ben. A homlokzaton a kapu mellett két kis ablak, felettük kőből faragott eresz található. A kapu felett középen hét ágú rózsaablak látható, felette az oromzaton kőkereszt áll. A templom mellé 1878-ban harangtornyot építettek, benne három harang volt. Ezeket az I. világháború idején elvitték, így a plébánia 1924-ben új harangok beszerzésére kényszerült. A márvány főoltárt 1881-ben készítették, a rajta látható Krisztus-szobor 1912-ből való tiroli munka. A hajóban található márvány oltár az Irgalmas Szűzanya tiszteletére van szentelve. A falfülkékben Szent Antal és Keresztelő Szent János szobrai találhatók. A falon függó Szűzanya képet Alfonz Talaj atya festette. A templomban egy ezüst körmeneti kereszt is található, velencei munka a 18. századból, ma a főoltáron áll. A templom körül található a falu temetője, melyet újonnan épített kőkerítés övez.[8]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ Drnis.hr:Lokaliteti i nalazišta Archiválva 2015. október 11-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ Zupa-miljevci.hr:Povijest župe Archiválva 2016. január 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ Putovnica.net:Stari gradovi i utvrde na rijeci Krki (horvátul)
- ↑ Rtv.rs:Dvadeset godina od stradanja srba kod Drnisa (szerbül)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Zupa-miljevci:Crkve u župi Archiválva 2016. január 7-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- Drniš község hivatalos oldala (horvátul)
- A drniši plébánia honlapja (horvátul)
- A miljevci plébánia honlapja (horvátul)
- Knin turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A spliti ferences rendtartomány honlapja (horvátul)
