Sapina Doca

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sapina Doca
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségRogoznica
Jogállásfalu
Irányítószám22 204
Körzethívószám(+385) 22
Népesség
Teljes népesség34 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság262 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 33′ 34″, k. h. 16° 01′ 34″Koordináták: é. sz. 43° 33′ 34″, k. h. 16° 01′ 34″
SablonWikidataSegítség

Sapina Doca falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Rogoznicához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Šibeniktől légvonalban 23, közúton 33 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 5, közúton 9 km-re északkeletre, Dalmácia középső részén fekszik.

Története[szerkesztés]

A település területe évszázadokig velencei fennhatóság alatt állt. 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a település Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A településnek 1857-ben még Podorljakkal együtt 999, 1910-ben 540 lakosa volt. Az I. világháború időszaka más területekhez hasonlóan súlyos terheket rótt az itteni lakosságra. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A település lakossága 2011-ben 64 fő volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
999 829 477 480 554 540 803 773 442 477 478 364 257 163 123 64

(1857-ben, 1869-ben és 1931-ben Račice név alatt. 1857-ben az adat tartalmazza Dvornica, Ražanj és a ma Marina községhez tartozó Sevid lakosságát is. 1869-ben Rastovac, 1857-ben, 1869-ben, 1921-ben és 1931-ben az adatok Podorljak lakosságával együtt értendők.)

Nevezetességei[szerkesztés]

A Kármelhegyi boldogasszony tiszteletére szentelt kis temploma egy kis dombon áll, szép park övezi. A templomot 1857-ben építették, az oltárán álló Mária-szobor 1906-ban került a templomba. Búcsúünnepe július 16-án van, amikor az ünnepi szentmise után a szobrot körmenetben viszik ki a templomból végig az egész településen. A templom mellett temető található.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]