Ugrás a tartalomhoz

Gornje Vinovo

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gornje Vinovo
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségUnešić
Jogállásfalu
Irányítószám22323
Körzethívószám(+385) 022
Népesség
Teljes népesség16 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság450 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 43° 43′ 49″, k. h. 16° 18′ 30″43.730405°N 16.308363°EKoordináták: é. sz. 43° 43′ 49″, k. h. 16° 18′ 30″43.730405°N 16.308363°E
Térkép

Gornje Vinovo falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Unešićhez tartozik. 1931-ig Donje Vinovoval közösen képezte Vinovo települést.

Šibeniktől légvonalban 33, közúton 52 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 10, közúton 17 km-re keletre Dalmácia középső részén a Zagorán, a keleti megyehetár közelében fekszik.

Vinovo helyén a középkorban a Partemić nevű település állt, mely a kosevićai Szent János plébánia része volt.[2] 1522-ben a török a környező falvakkal együtt elfoglalta és a 17. század végéig uralma alatt maradt. A török uralom idején 1537-től a Klisszai szandzsák része volt. A Zagora területével együtt 1684 és 1699 között a moreiai háború során szabadult fel végleg a török uralom alól. 1686-tól a nevesti plébániához tartozott, majd 1730-ban az akkor alapított čvrljevói plébánia része lett, melyhez ma is tartozik.[3] A település 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az első világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 244, 1910-ben 392 lakosa volt. Az első világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A délszláv háború során a település mindvégig horvát kézen volt. 2011-ben 33 lakosa volt.

Lakosság változása[4][5]
1857186918801890190019101921193119481953196119711981199120012011
2442882712793473922493934284353893781561314633

Szent Márk evangélista tiszteletére szentelt temploma a 18. században épült, első említése 1757-ből származik. Eredetileg egy kis méretű épület volt félköríves apszissal, melyet 1878-ban átépítettek. Ehhez építették hozzá az új templomhajót, így a régi templom az új templom szentélye lett. A munkálatokat a crivaci Mate Đogaš mester végezte. A templom homlokzatán hatágú rózsaablak, a bejárat mellett két kis ablak, az oromzaton pengefalú harangtorony került kialakításra. A harangtoronyban három harang látható. A főoltárt gipszből, az antependiumot márványból készítették. Az oltáron helyezték el a Szent Márkot a Szűzanya és Szent Ilona társaságában ábrázoló oltárképet (19. századi munka). A képelőtt a Szeplőtelen fogantatás nagyméretű szobra látható. A diadalívnél Szent Márk és Szent Antal szobrait állították fel. A templomban egy régi feszület is található. Körülötte fekszik a település temetője.[3]

  1. "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22. {{cite web}}: Check date values in: |date= (súgó)
  2. Nevest-cera.net:Povijest Archiválva 2016. január 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
  3. 1 2 Nevest – povijest župe(horvátul)
  4. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  5. "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2015. november 9..

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]