Gornje Vinovo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gornje Vinovo
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségUnešić
Jogállás falu
Irányítószám 22323
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népesség33 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság450 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gornje Vinovo (Horvátország)
Gornje Vinovo
Gornje Vinovo
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 43′ 50″, k. h. 16° 18′ 30″Koordináták: é. sz. 43° 43′ 50″, k. h. 16° 18′ 30″

Gornje Vinovo falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Unešićhez tartozik. 1931-ig Donje Vinovoval közösen képezte Vinovo települést.

Fekvése[szerkesztés]

Šibeniktől légvonalban 33, közúton 52 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 10, közúton 17 km-re keletre Dalmácia középső részén a Zagorán, a keleti megyehetár közelében fekszik.

Története[szerkesztés]

Vinovo helyén a középkorban a Partemić nevű település állt, mely a kosevićai Szent János plébánia része volt.[2] 1522-ben a török a környező falvakkal együtt elfoglalta és a 17. század végéig uralma alatt maradt. A török uralom idején 1537-től a Klisszai szandzsák része volt. A Zagora területével együtt 1684 és 1699 között a moreiai háború során szabadult fel végleg a török uralom alól. 1686-tól a nevesti plébániához tartozott, majd 1730-ban az akkor alapított čvrljevói plébánia része lett, melyhez ma is tartozik.[3] A település 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 244, 1910-ben 392 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A délszláv háború során a település mindvégig horvát kézen volt. 2011-ben 33 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
244 288 271 279 347 392 249 393 428 435 389 378 156 131 46 33

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Márk evangélista tiszteletére szentelt temploma a 18. században épült, első említése 1757-ből származik. Eredetileg egy kis méretű épület volt félköríves apszissal, melyet 1878-ban átépítettek. Ehhez építették hozzá az új templomhajót, így a régi templom az új templom szentélye lett. A munkálatokat a crivaci Mate Đogaš mester végezte. A templom homlokzatán hatágú rózsaablak, a bejárat mellett két kis ablak, az oromzaton pengefalú harangtorony került kialakításra. A harangtoronyban három harang látható. A főoltárt gipszből, az antependiumot márványból készítették. Az oltáron helyezték el a Szent Márkot a Szűzanya és Szent Ilona társaságában ábrázoló oltárképet (19. századi munka). A képelőtt a Szeplőtelen fogantatás nagyméretű szobra látható. A diadalívnél Szent Márk és Szent Antal szobrait állították fel. A templomban egy régi feszület is található. Körülötte fekszik a település temetője.[3]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]