Danilo Biranj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Danilo Biranj
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségŠibenik
Jogállás falu
Irányítószám 22000
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népesség442 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság223 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Danilo Biranj (Horvátország)
Danilo Biranj
Danilo Biranj
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 43′ 30″, k. h. 16° 00′ 15″Koordináták: é. sz. 43° 43′ 30″, k. h. 16° 00′ 15″

Danilo Biranj falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Šibenikhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Šibeniktől légvonalban 8, közúton 11 km-re keletre, Dalmácia középső részén a Daniloi-mező nyugati részén fekszik.

Története[szerkesztés]

A Daniloi-mező területe a régészeti leletek tanúsága szerint már ősidők óta lakott. A mező középső részén a 20. század során, főként 1951-től a Jugoszláv Tudományos Akadémia által végzett feltárások során egy addig ismeretlen kultúra maradványai kerültek elő, melyet a leletek megtalálási helyéről danilo kultúrának neveztek el.[2] A kultúra az i. e. 4500 és 3900 közötti időben virágzott és a Soča-folyótól Albánia középső részéig terjedt ki. A Daniloi-mezőn erődített településük volt, mely a Danilo feletti 418 méter magas nehezen hozzáférhető magaslaton a Gradinán állt, ahonnan a mező területe könnyen ellenőrizhető volt. Erődített település állt a biranji Szent György templom dombján is. Ezeken a helyeken mindmáig láthatók a szárazon rakott falak és a mindennapi életről tanúskodó számos kerámiatöredék is található.[3] Az i. e. 2. századtól a Római Birodalom hódította meg az Adria keleti partvidékét, mely társadalmi és gazdasági fejlődéséhez vezetett. A Gradinán állt Ridita illír közössége fokozatosan romanizálódott, idővel a magaslat lábához költözött és a mai Danilo helyén létrehozta Rider városát, melynek Claudius császár municípiumi rangot adott.[3] A régészeti feltárások során Danilo területén ebből a korszakból számos épületmaradvány került elő, köztük fűtőrendszerrel rendelkező római villák, valamint gabona, bor és olaj tárolására szolgáló gazdasági épületek.[3] Az 1. századra Rider a Scardona és Salona közötti térség legfontosabb közlekedési csomópontja lett.[2] Ridert valószínűleg az 5. században rombolta le a népvándorlás vihara, majd a 7. században szláv törzsek, a mai horvátok ősei települtek le ezen a vidéken. Erről tanúskodik egy négyszáz sírból álló kora középkori ószláv temető, melyet a Danilo-mezőn tártak fel.[2] A keresztény hitre tért szlávok később újjáépítették az ősi keresztény templomokat. A régészeti feltárásoknak köszönhetően a folyamatos élet nyomai a 9. századtól egészen a késő középkorig végigkövethetők. A korszak legfontosabb régészeti lelőhelyei közé tartoznak biranji Szent György templom és a Maglovo dombja közelében állt Szent Péter templom maradványai.[3]

A Daniloi-mező településeiről ezután a 13. századból a šibeniki püspökség alapításának idejéből származnak az első hiteles adatok. Eszerint a mező területén ebben az időben Mokro, Biranj, Orišje és Striševo települések álltak.[2] Ezen falvak a 16. század első felében a török hódítás idején pusztultak el. Közülük egyedül Biranj élte túl a török időket. A daniloi plébániát a šibeniki püspökség alapításakor 1298-ban említik először. A török 1522-ben foglalta el a mező területét és a 17. század végéig uralma alatt maradt. A török uralom idején 1537-től a Klisszai szandzsák része volt. A Zagora területével együtt 1684 és 1699 között a moreiai háború során szabadult fel végleg a török uralom alól. Ekkor települt be területe az új lakossággal, akik földműveléssel és szőlőműveléssel foglalkoztak. A török által lerombolt templomokat a 17. században újjáépítették. A település 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 282, 1910-ben 321 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Lakossága mezőgazdaságból, szőlőtermesztésből élt. A délszláv háború során a település mindvégig horvát kézen volt. 2011-ben 442 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
282 297 282 273 262 321 321 358 494 542 531 526 462 477 457 442

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent György vértanú tiszteletére szentelt temploma a falu feletti magaslaton áll. Apszisa a középkori templom maradványa, melyet 1433 körül egy šibeniki nemesi család építtetett. A mai templom valószínűleg 18. századi, melyet 1887-ben és 1904-ben meghosszabbítottak, illetve megújítottak. A harangtorony 1936-ban épült, 2005-ben megújították, benne két harang található. Az oltár barokk képe a Szűzanyát és gyermekét, valamint Szent Jeromost néhány püspök társaságában ábrázolja. A Hétfájdalmú Szűzanya képét 2004-ben vásárolták. A templom körül díszes sírkövek találhatók.
  • A Szent Péter templom eredetileg 1409-ben épült, de ebből a templomból is csak az apszis maradt fenn. A templomot 1744-ben meghosszabbították, majd 1904-ben megújították. Homlokzatán a bejárat mellett két ablakocska, felette egy kör alakú kis ablak látható. A harangtorony 1887-ben épült. Fából faragott főoltárán Szent Péter és Pál apostolokat ábrázoló oltárkép látható, mely helyi mester alkotása. A templomot 2006-ban teljesen megújították. A templom körül temető található, melyben ókeresztény bazilika maradványai láthatók.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]