Kistanje

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kistanje
A Szent Cirill és Metód szerb pravoszláv templom
A Szent Cirill és Metód szerb pravoszláv templom
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségKistanje
Jogállás falu
Polgármester Goran Reljić
Irányítószám 22305
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népesség1909 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság241 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kistanje (Horvátország)
Kistanje
Kistanje
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 59′ 00″, k. h. 15° 57′ 45″Koordináták: é. sz. 43° 59′ 00″, k. h. 15° 57′ 45″
A Wikimédia Commons tartalmaz Kistanje témájú médiaállományokat.

Kistanje falu és község Horvátországban Šibenik-Knin megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Knintől légvonalban 20, közúton 26 km-re délnyugatra, Dalmácia északi-középső részén, Bukovica területén, a Krka jobb partján fekszik.

A község települései[szerkesztés]

Közigazgatásilag Biovičino Selo, Đevrske, Gošić, Ivoševci, Kakanj, Kolašac, Krnjeuve, Modrino Selo, Nunić, Parčić, Smrdelje, Varivode és Zečevo településk tartoznak hozzá.

Története[szerkesztés]

Kistanje nevét 1408-ban egy latin nyelvű oklevélben említik először „Kyztane” alakban.[2] A középkorban a Šubić grófok birtokai közé tartozott. 1537-ben felépült Szent Miklós tiszteletére szentelt katolikus plébániatemploma. A 16. század első felében török uralom alá került, mely alól a 17. század végén szabadult fel. 1636-ban 650 katolikus hívőt számláltak a településen. 1691 júniusában 40 pravoszláv vallású család települt ide mintegy 300 fővel, akik a török elől menekültek. 1805-ben egész Dalmáciával együtt a Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. Kistanje község 1854-ben alakult meg először, egy évvel később már postája is volt a településnek. 1856-ban a krkai monostor elöljárójának Makarij Vukadinovićnak a végrendeletére megalapították az első szerb és horvát nyelvű népiskolát. Első tanítója a drniši Gabro Grbović lett.[2] 1875. április 17-én a települést Ferenc József császár is meglátogatta. A császárt és feleségét a Janković-házban szállásolták el.[2] 1888-ban felépítették Szent Cirill és Metód tiszteletére szentelt szerb pravoszláv templomát. Ezzel egyidejűleg rendezték a templom előtti teret és kutat. A térre építették fel a császári látogatás emlékművét is. 1894-ben felépült a Szűz Mária katolikus plébániatemplom is, melyet a nép egyszerűen Lucának nevez. Ezzel egyidejűleg megalapították a katolikus plébániát. 1900-ban sz iskolát a Mandarić-házba költöztették. 1906-ba felépült a községháza. 1910-ben felavatták a lampionos a közvilágítást, 1912-ben pedig vízvezetéket is kapott a település.[2] A településnek 1857-ben 1333, 1910-ben 2078 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1926-ban megalakult a kerékpáros egyesület. 1929. július 8-án I. Sándor jugoszláv király tett látogatást a településen. 1930-ban gázlámpás közvilágítást avattak. 1933 és 1937 között felépült az iskola új épülete. 1934-ben megalakult a helyi „Bukovica” labdarúgóklub. 1941. április 13-án olasz csapatok szállták meg a települést. 1942 januárjában megalakult a bukovicai partizánegység és megkezdte a megszállók elleni harcot. 1943-ban az olasz kapituláció után szabadult fel a település. 1949-ben bevezették az elektromos áramot. 1962-ben felavatták a KISTAL alumínium üzemet. 1962-ben Kninből befutott az első vonat a helyi vasútállomásra. 1965-ben felavatták a helyi egészségházat. 1968-ban felépítették a víztornyot. 1989-ben aszfaltozott út épült a krkai monostorhoz és még ebben az évben megnyílt az iskola új épülete.[2] 1991-ben már csaknem teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. Lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést, melynek nagy része elpusztult. Szerb lakói elmenekültek. A településnek 2011-ben 1909 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.333 1.390 1.466 1.626 1.876 2.078 1.965 2.353 2.247 2.307 2.246 2.175 1.976 2.021 1.752 1.909

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szűz Mária bemutatása tiszteletére szentelt római katolikus temploma 1894-ben épült, 1895-ben szentelte fel Grgur Rajčević zárai érsek. A délszláv háború idején a szerbek kifosztották és lerombolták. 1995-ben építették újjá.
  • Szent Miklós tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1537-ben épült még katolikus templomként.
  • Szent Cirill és Metód tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1891-ben épült.
  • 2000-ben egy új Szent Miklós katolikus templom építése kezdődött meg és 2003. szeptember 14-én szentelte fel Marijan Oblak zárai érsek.
  • Krkai pravoszláv monostort még katolikus kolostorként a 14. században alapították Kistanjétól három és fél kilométerre keletre e Krka völgyében egy széles partsávon. A krupai és a dragovići mellett az ország harmadik legjelentősebb pravoszláv kolostora. A nini püspökség fennhatósága alá tartozott. A török időkben többször is felégették és lerombolták, de mindig újjáépítették. A 17. században szerzetesei Zárába menekültek, ahol 1655-ben X. Ince pápa két, korábban a ferences harmadrendhez tartozó templomot adományozott nekik. Helyükre még a 17. században pravoszláv szerzetesek érkeztek, akik azóta is itt laknak. Az épületegyüttes a Szent Mihály tiszteletére szentelt templomból, a harangtoronyból, a szerzetesi étkezőből és cellákból, a Szent Száva kápolnából és az újjáépített szeminárium épületéből áll.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]