Radonić (Drniš)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Radonić
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeŠibenik-Knin
KözségDrniš
Jogállás falu
Irányítószám 22221
Körzethívószám (+385) 022
Népesség
Teljes népesség412 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság219 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Radonić (Horvátország)
Radonić
Radonić
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 46′ 00″, k. h. 16° 03′ 30″Koordináták: é. sz. 43° 46′ 00″, k. h. 16° 03′ 30″

Radonić falu Horvátországban Šibenik-Knin megyében. Közigazgatásilag Drnišhez tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Šibeniktől légvonalban 13, közúton 17 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban 13, közúton 21 km-re délnyugatra, Dalmácia középső részén, a Kremen-hegy északi lábánál fekszik. Ma Radonić egy része Drniš községhez és a mirlovići Nagyboldogasszony plébániához, másik része Šibenik községhez és a konjevrati Keresztelő Szent János plébániához tartozik.[2]


Története[szerkesztés]

Radonić területe már ősidők óta lakott. A mai település valószínűleg a környező falvakkal egyidőben, a šibeniki püspökség alapítása 1298 után keletkezett. A történeti források a 14. és a 15. században Šibenikhez tartozó településként említik. Neve valószínűleg a középkori "Radićani" nevű hely, vagy a középkori (1443-ban említett) konjevrati Radunić-Raduničić nemzetség nevéből származik.[2] Lakói főként mezőgazdaságból, állattenyésztésből éltek és a környező szántóföldeket, kerteket és szőlőket művelték, terményeiket a közeli városban adták el. Az élet viszonylag békésen zajlott egészen 1463-ig amikor a török meghódította Boszniát. Ezután a Šibeniktől északra fekvő többi településsel együtt lakói állandó rettegésban éltek. Az állandó fenygetettség miatt elsősorban Šibenik városától, a velencei hatóságoktól vártak védelmet. Az első nagyobb támadás 1468 őszén érte ezt a vidéket amikor Radonić, Brnjica, Goriš és Pokrovnik falvakat rabolta ki és pusztította el a török, lakosságukat pedig elűzte, vagy rabságba hurcolta. Ezekről a véres napokról számolt be a neves šibeniki költő és történetíró, székeskáptalani kanonok, a püspökség általános vikáriusa Juraj Šižgorić 1477-ben írt „Elegiarum et carminum libri tres” (Elégiák és költemények könyve) című művében.[2] Ezt több támadás is követte, melyek következtében a megmaradt lakosság is a partmenti városokban és a szigeteken keresett menedéket. Sorra estek el a környező erősségek is, így Skradin és Knin 1522-ben, Ostrovica 1523-ban, Klissza 1537-ben. 1543-ban a török felégette Pokrovnikot, melyet akkor Ugarcinak neveztek. Ezzel a plébánia is megszűnt működni. A török a puszta vidékekre új muszlim lakosságot telepített, de mellettük jöttek morlakoknak nevezett vlach pásztorok is. A vlachok nagyobb arányú betelepülése a 16. század folyamán történt, amikor teljesen benépesítették a Krkától keletre fekvő 33 települést. Ez az állapot a 17. század végéig tartott, amikor a vereségek hatására a muszlim lakosság elmenekült és kisebb számban visszatértek a korábbi menekültek leszármazottai. Közéjük tartoztak a Živkovićok, akiket a šibeniki varoši anyakönyvek még 1668-ban „Xifcouich” alakban említenek.[2] Nagyobb számú új horvát lakosság érkezett Boszniából és Likából. Miután a terület végleg felszabadult a török uralom alól 1677-ben megalapították a mirlovići plébániát, melyhez a korábban Pokrovnikhoz tartozó településeket is hozzácsatolták. A konjevrati plébániát, amely már a šibeniki püspökség alapítása előtt is létezett még 1648-ban hozzácsatolták a varoši plébániához. A konjevrati plébániához tartozott Radonić egy része is, amelynek lakói a török távozása után a közelebb fekvő Pokrovnikra temetkeztek. A plébánia csak 1861-ben lett újra önálló, anyakönyveit is azóta vezetik.[2] 1797-ben a Velencei Köztársaság megszűnésével a Habsburg Birodalom része lett. 1806-ban Napóleon csapatai foglalták el és 1813-ig francia uralom alatt állt. Napóleon bukása után ismét Habsburg uralom következett, mely az I. világháború végéig tartott. A falunak 1857-ben 684, 1910-ben 885 lakosa volt. Az I. világháború után rövid ideig az Olasz Királyság, ezután a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Živkovići nevű településrészén 1953-ban új négyosztályos alapiskolát építettek, mely ma is működik.[2] 1991-ben csaknem teljes lakossága horvát nemzetiségű volt, akik a mirlovići plébániához tartoztak. A településnek 2011-ben 412 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
684 725 708 758 886 885 821 931 894 912 884 911 727 650 434 412

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]