Velim (Stankovci)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Velim
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségStankovci
Jogállás falu
Irányítószám 23422
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség123 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság161 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Velim (Horvátország)
Velim
Velim
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 53′ 20″, k. h. 15° 43′ 20″Koordináták: é. sz. 43° 53′ 20″, k. h. 15° 43′ 20″

Velim falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Stankovcihoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 47, közúton 58 km-re délkeletre, Šibeniktől légvonalban 22, közúton 27 km-re északnyugatra, községközpontjától 3 km-re délkeletre a 27-es számú főút mellett, Dalmácia északi részén fekszik.

Története[szerkesztés]

Területén már a kora középkorban emberi település volt, ezt bizonyítját a Velištak nevű helyen talált 8. századi temető leletei.[2] Velim első írásos említése megerősített helyként 1387-ből származik, amikor birtokosa Palisnai János vránai perjel volt.[2] 1409-ben Dalmácia többi részével együtt a Velencei Köztársaság vásárolta meg. Az itteni toronyerőd része volt a dalmáciai városokat védő végvárrendszernek. 1538-ban annak megakadályozására, hogy erődje török kézre jusson, felgyújtották a velenceiek.[2] Ebben az időszakban rövid ideig a ferencesek igazgatása alá tartozott, és új lakosság telepedett le. A vár 1546 és 1684 között török kézen volt. A kandiai háború során heves csata zajlott itt le, és végül 1684-ben rombolta le a török. A falu plébániáját 1682-ben említik először, és 1747-ig volt önálló plébánia székhelye.[2] A török kiűzése után 1797-ig a Velencei Köztársasághoz tartozott. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot, a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 23, 1910-ben 118 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után visszatért Horvátországhoz. A településnek 2011-ben 123 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
23 0 84 85 129 118 110 149 130 150 161 232 130 143 124 123

Nevezetességei[szerkesztés]

Szent Antal tiszteletére szentelt kis temploma kezdetben a helyi plébános és a káplán házikápolnája volt. Amint az a templom homlokzatán olvasható 1894-ben kijavították és templommá építették át. Ekkor készült a márvány oltár rajta a védőszent fából faragott szobrával. Homlokzatán kerek ablakocska látható, harangépítményében két harang van. A templom a délszláv háború idején megsérült, csak 2003-ban állították helyre. Ekkor helyezték el benne Szent Anna új szobrát.[5]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]