Tinj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Tinj
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségBenkovac
Jogállás falu
Irányítószám 23423
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség530 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság102 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Tinj (Horvátország)
Tinj
Tinj
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 01′ 15″, k. h. 15° 28′ 30″Koordináták: é. sz. 44° 01′ 15″, k. h. 15° 28′ 30″

Tinj falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 22, közúton 30 km-re, községközpontjától 15 km-re nyugatra, Dalmácia északi részén, Ravni kotari tájegységen fekszik. Négy településrész tartozik hozzá Gradina, Zagradina, Selo és Varoš. Földje nagyon termékeny, melyet a közelben feltörő bővízű forrásoknak köszönhet.

Története[szerkesztés]

A biogradi múzeum több innen előkerült tárgyat is őriz, melyek az újkőkortól, az illír és a római koron át a kora középkorig terjedő időszakból származnak. Ez alapján elmondható, hogy a falu területe már ősidők óta lakott. Első írásos említése 1069-ből IV. Krešimir horvát király egyik okleveléből származik “mons Tini” alakban.[2] Egy középkori négyszögletes toronyvár, Gradina várának maradványai még mindig láthatók itt. Ennek falához támaszkodott egykor a mai is álló középkori eredetű Szent János templom. A várat a régmúltban "Tynun"nak hívták. 1125-ben a biogradi Szent János bencés apátság birtokaként említik, mellyel határosak voltak a zárai Szent Demeter templom birtokai is. Ebben az évben támadta meg és rombolta le a velencei flotta Biograd városát ezért a korábbi biogradi birtokok Zára fennhatósága alá kerültek. 1164-ben Bora a zárai Szent Tamás kolostor apácája azt írja, hogy a Tinj hegyénél fekvő földet már ősidők óta ("ab antiquo tempore") az apátság birtokolja.[2] 1194-ben III. Béla magyar király ítélkezik a vránai templomosok és a biogradi Szent Kozma és Damján kolostor közötti határvitában, melyben a Mátyás nini püspök, Péter spalatói püspök, Damján zárai gróf és a spalatói Grubeša tanúként szerepel. Az okirat az ítélethozatal helyéül a Biograd melletti Tinjt jelöli meg.[3] A neves horvát régész C. F. Bianchi azt írja, hogy Tinj plébániája a legrégibb időkből származik, plébánosát már 1486-ban említik.[2] A település a ciprusi háború (1570-1573) idején került török kézre a közeli Zemunik, Poličnik és Vrčevo váraival együtt. Új birtokosa a török hatalmasság, Ferhad Sokolović bég volt. Tinjt 1579-ben Augustin Valier veronai püspök apostoli vizitátor említi olyan helyként, ahonnan számos Biogradban élő jövevény származik.[4] A török kiűzése uán új lakosság érkezett, akik újjáépítették a templomot. 1760-ban amikor Mate Karaman érsek lelkipásztori látogatást tett Tinjben az embereknek a szabadban kellett összegyűlni fogadására, mivel a templom túl kicsinek bizonyult.[2] A falu 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 225, 1910-ben 315 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 82 százaléka horvát, 16 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991-ben a település szerb igazgatás alá került és a Krajinai Szerb Köztársaság része lett. Római katolikus templomát a szerbek 1991. szeptember 18-án a földig rombolták.[2] 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült. A falunak 2011-ben 530 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
225 249 198 179 219 315 315 394 534 619 701 784 733 775 551 530

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt római katolikus templomát már 1194-ben említik. Ez a templom idővel szűknek bizonyult és 1817-ben alapjain újat kellett építeni. Az új templom egyhajós épület volt, négyszögletes apszissal, nyugati homlokzata az ősi vár falának támaszkodott. Két oltára, harangtornyában pedig két harangja volt, melyeket 1936-ban Zágrábban öntöttek. 1991. szeptember 18-án a jugoszláv néphadsereg által támogatott szerb felkelők lerombolták. A háború után az érsekség anyagi támogatásával építették újjá. Körülötte régi temető található, melynek egyik sírkövén óhorvát növényi ornamentika díszítés látható. A templom közelében áll az 1820-ban épített plébániaház, melyet 1904-ben felújítottak, majd a délszláv háborút követően újjáépítettek.[2]
  • Szent Paszkál tiszteletére szentelt új plébániatemploma 1974 és 1976 között épült 19 méter magas harangtoronnyal. Felszentelése papok és hívek sokasága jelenlétében 1976. október 10-én volt. 1991-ben a szerbek ezt a templomot is lerombolták és a háború után nem építették újjá.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Horvát Statisztikai Hivatal. (Hozzáférés: 2015. május 28.)
  2. a b c d e f g Zupe.zadarskanadbiskupija.hr:Tinj Archiválva 2015. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
  3. E. Peričić: Povijest Nina, Zadar 1969. 130.
  4. R. Filipi: Povijest Vrane, 505, 552
  5. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  6. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

További információk[szerkesztés]