Zemunik Donji

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zemunik Donji
A község bejárata
A község bejárata
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségZemunik Donji
Jogállás falu
Polgármester Ivica Šarić
Irányítószám 23222
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség1540 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság88 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zemunik Donji (Horvátország)
Zemunik Donji
Zemunik Donji
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 06′ 20″, k. h. 15° 22′ 45″Koordináták: é. sz. 44° 06′ 20″, k. h. 15° 22′ 45″
A Wikimédia Commons tartalmaz Zemunik Donji témájú médiaállományokat.

Zemunik Donji falu és község Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Smoković és Zemunik Gornji települések tartoznak hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Zára központjától légvonalban 12 km-re, közúton 17 km-re keletre, Dalmácia északi részén, Ravni kotar síkságának közepén fekszik.

Története[szerkesztés]

Történetének kezdetei az ókorig nyúlnak vissza, amikor az illírek egyik törzse a liburnok uralták ezt a vidéket. Ők építették a „Gradina” nevű helyen azt az erődítményt, melyet később a rómaiak is használtak és amelynek maradványai ma is megtalálhatók. A települést a középkorban Selmoniconak nevezték. I. Lajos magyar király idején megerősített hely volt, amikor 1346-ban a velenceiek által szorongatott Zára segítségére sietett.[2] 1409-től Dalmácia többi részéhez hasonlóan velencei uralom alatt állt. 1570-ben elfoglalta a török és egyik jelentős végvárává tette, ahol mintegy háromezer lakos, köztük ezerkétszáz katona állomásozott. 1647-ben és 1683-ban legnagyobb része tűzvészben pusztult el. A török elűzése után 1729-től velencei katonai parancsnokság székhelye, igazgatási központ volt.[2] 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt, majd miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot osztrák csapatok szállták meg. 1809-ben a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 1027, 1910-ben 1085 lakosa volt. Az első világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A délszláv háború során a község nagy része, Gornji Zemunikkal és a Murvica felé eső résszel szerb megszállás alatt volt.[2] 2011-ben 1540 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattenyésztéssel és turizmussal foglalkoztak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.027 1.057 773 797 996 1.085 1.306 1.502 1.951 2.240 2.472 2.230 2.003 2.318 1.466 1.540

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Béke Királynője – Horvátok Királynője tiszteletére szentelt plébániatemploma 1995-ben épült. Egyhajós, kereszt alaprajzú épület, sekrestyével, kőből faragott szembemiséző oltárral és kő ambóval. A Béke Királynőjének fából faragott szobra kő talapzaton áll. 1995-ben szentelte fel Ivan Prenđa koadjutor érsek. Harangtornyában három harang található. A templom alatt két hittanterem van kialakítva. A délszláv háború idején gránáttalálatok következtében a templom és a torony is súlyosan megsérült, de a háború után helyreállították.[2]
  • Szent Katalin tiszteletére szentelt régi plébániatemploma a 17. század közepén épült, 1853-ban bővítették. Egy tűzvészben súlyosan megrongálódott, majd 1900-ban megújították és jelentősen feldíszítették. A templom a mai településen kívül a temetőben áll. Főoltára márványból készült, rajta Szent Katalin képe áll. Két márvány mellékoltára Szent József és a Gyógyító Boldogasszony tiszteletére van szentelve Szent József, illetve Szűz Mária fából faragott szobrával. A homlokzat feletti harangépítményben két harang látható. A háború során ez is megrongálódott, de később helyreállították.[2]
  • A plébániaházat 1832-ben építették, a háborúban súlyosan megsérült, 1998-ban újjáépítették.[2]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]