Jasenice (Zára megye)
| Jasenice | |
 | |
| Maslenica látképe a Novsko ždrilón átívelő hidakkal. | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Jasenice |
| Jogállás | falu |
| Polgármester | Martin Baričević |
| Irányítószám | 23243 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 1348 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 129 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 13′ 43″, k. h. 15° 34′ 40″44.228598°N 15.577666°EKoordináták: é. sz. 44° 13′ 43″, k. h. 15° 34′ 40″44.228598°N 15.577666°E | |
| Jasenice weboldala | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Jasenice témájú médiaállományokat. | |
Jasenice falu és község Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Zaton Obrovački tartozik hozzá.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Zárától légvonalban 30, közúton 34 km-re északkeletre, Dalmácia északi részén, a Velebitalja déli részén fekszik. Területe nyugaton Modričtól keleten az Obrovac feletti egykori timföldgyárig, északon a Velebit-hegységtől délen a Novigradi-tengerig terjed. Jasenice tizenkét szétszórt kis településrészekből áll, melyek lakói a múltban főként állattartásból éltek.
Jelentősebb településrészei Modrič, Rovanjska, Maslenica és Jasenice. Itt halad át az egyik legjelentősebb autópálya az A1-es a Sveti Rok alagúttól Maslenicáig. A Novsko ždrilo tengerszoroson két híd ível át, a régi és az új Maslenicai-híd. Jasenice bővelkedik természeti szépségekben már a Velebit-hegység előterében emelkedő magaslatok tekintetében is, a település felett pedig az 1753 méter magas Sveto brdo magasodik.
A község keleti határát a Zrmanja látványos szurdokvölgye képezi, mely Obrovactól a Novigradi-tengerig húzódik. Rovanjska kijáratánál a tengerpart közelében található az ország egyik leghíresebb barlangja, a 829 méter hosszú Modrič-barlang.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A település nevét a kőrisfáról (jasen) kapta, mely egykor nagy számban nőtt a település környékén.[2] Területe már nem sokkal a szláv betelepülés után a 9. században lakott volt. Ezt bizonyítja Rovanjska nevű településrészének Szent György temploma, amely a szakemberek szerint a 9. és a 11. század között épült. A Velebit-hegység alatti települést és plébániáját a 11. században IV. Krešimir horvát király egyik oklevelében említik először, mint a rabi és a nini püspökség határán fekvő területet. Ezt a vidéket mindig is katolikus horvátok lakták. Előbb a Horvát Királyság, majd a 12. századtól a Magyar Királyság része volt. A korabeli egyházi okiratok szerint plébániája 12. században a legszentebb Szentháromság titulusát viselte.[2]
1409-ben Dalmácia többi részével együtt Nápolyi László magyar ellenkirálytól megvásárolta a Velencei Köztársaság. A velenceiek a község déli részén emelkedő hegyen felépítették Dračevac várát, mely a 18. századig állt és a térség legfontosabb erődje volt. 1463-ban a török elfoglalta Boszniát, majd 1482-ben Hercegovinát is. Ettől kezdve ez a terület a török állandó támadásainak volt kitéve. 1527-ben elesett Obrovac is, ettől kezdve a mai Jasenice területén húzódott a velencei-török határ.
Egy, a ciprusi háború után 1576-ban kelt dokumentumból kiderül, hogy ekkorra már a Novigradi-tenger északi partvidéke és a Zrmanja szurdoka is török uralom alatt állt.[3] Ebben a mai Jasenice területén Modris (Modrič), Ravanska (Rovanjska), Dracevacz (Dračevac) és Gassenizt (Jasenice) települések találhatók. A török közigazgatásban a község területe a Klisszai szandzsákhoz tartozott.
A Zenggtól a Zrmanja torkolatáig terjedő terület benne Jasenice vidékével 1647-ben a kandiai háború idején szabadult fel a török uralom alól és Habsburg uralom alá került.[3] Velence azonban már kezdetektől fogva mindent megtett e terület megszerzése érdekében. Erre jó alkalom kínálkozott a moreai háború (1684-1699) idején, melynek során 1693-ban velencei kézre került Dračevac vára és vele együtt a mai község területe. Egy évvel később 1694-ben azonban a császári erők kiűzték a velenceieket Dračevacról.[3]
A sok éves viszályt végül a karlócai béke zárta le, mely a mai község területének nagyobb részét Jasenicével együtt Velencének adta. A terület 1797-ig volt a Velencei Köztársaság része. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján 1809-től a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 725, 1910-ben 1376 lakosa volt.
Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd a Jugoszláv Királyság része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció, majd német megszállás után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 98 százaléka horvát nemzetiségű volt.
A délszláv háború során 1991 szeptemberében a szerb felkelők megtámadták és felgyújtották a települést. Templomát lerombolták, lakossága elmenekült. A horvát hadsereg 1993 januárjában a Maslenica hadművelet során szabadította fel a község területét. A háború után lakói visszatértek és mindent újjáépítettek. A településnek 2011-ben 1272 lakosa volt. Ma Jasenice lakosságának legnagyobb része idősekből áll, többségük Maslenicán él. Maslenica és Rovanjska lakóinak a háború óta a turizmus adja a fő bevételi forrását.
Lakosság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 725 | 741 | 815 | 942 | 1.127 | 1.376 | 1.216 | 1.331 | 1.318 | 1.373 | 1.537 | 1.658 | 1.344 | 1.308 | 1.224 | 1.272 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Szent Jeromos tiszteletére szentelt plébániatemploma[6] 1874-ben épült azon a helyen, ahol a középkori Szentháromság plébániatemplom is állt. Felszentelését 1879. július 1-jén Petar D. Maupas zárai érsek végezte. Az eseményről a bal sarokban egy márványtábla emlékezik meg.[2] A templom szürke, faragott kőtömbökből épült. A homlokzat felett emelkedett a harangtorony, benne két haranggal. Két oltára volt. A főoltár képe Maupas érsek ajándéka volt, Szent Jeromost ábrázolta, míg a Szent Antal oltárt a hívek adományaiból emelték 1892-ben. A délszláv háború idején 1991. október 30-án a falut megtámadó szerbek a templomot aláaknázták és felrobbantották. Az templomból csak a körítőfal és kőhalmok maradtak. A háború után a visszatérő horvátok alapjaitól újjáépítették. Az új templomot 2000. szeptember 30-án szentelte fel Ivan Prenđa zárai érsek. A mai templom egyhajós épület sekrestyével. Három márvány oltára van, a főoltáron Szent Jeromos oltárképe, a kéz mellékoltáron Szűz Mária szobra és Páduai Szent Antal képe látható. A kő keresztelőmedence a régi templomból maradt meg.[2]
- A rovanjskai Szent György templom[7] legrégibb része az ellipszoid alaprajzú kupola még a 9. században épült. Egész Horvátországban csak három maradt fenn ebből a típusból. Az egyik Ninben, másik kettő a zárai szigetvilágban Savaron és Mali Ižen található. A templomot a 11. és 13. század között bővítették, ekkor épült a nyugati homlokzat fölé a harangtorony is. Harangját 1896-ban öntötték. Kőoltárát a plébániatemplomból hozták ide át. A szokatlan formájú templom védett kulturális emlék. A templom körül régi, középkori temető található ősi sírkövekkel, de közülük néhány az új temető létesítésekor megrongálódott. A templomtól jobbra római villagazdaság, vagy egy kisebb római település maradványai találhatók.[2]
- A podpragi Szent Ferenc-templom [8] a Velebit-hegység déli lejtőjén, a Tulove grede bizarr sziklaszirtjei alatt található. Építtetője 1832-ben I. Ferenc osztrák császár volt és annak emlékére épült, hogy elkészült a Velebiten átvezető, az ország két részét összekötő új út. Régi oltárképe ma Splitben található. Közelében vendégház épült az utazók és zarándokok számára, egyúttal pasztorális munkát is végez a Velebit alatti plébániákon.[2]
- Draževac középkori várának romjai a Maslenicától északra emelkedő hegyen találhatók. A várat a 15. században építették. A 16. – 17. században török uralom alatt állt. A 18. században elhagyták, azóta rom.
- A Zrmanja jobb partján a torkolat közelében állt Šibenik vára. A vár a túlparti Pržunaccal és Bojnikkal együtt a Zrmanja képezte természetes határt őrizte, egyúttal a folyón zajló hajóforgalmat ellenőrizte. Mára csak alapfalai látszanak a folyó feletti sziklaszirten.
- Rovanjska kijáratánál az autópálya és a tengerpart közelében található az ország egyik leghíresebb barlangja, a 829 méter hosszú Modrič-barlang. Tengerszint feletti magassága 29 méter. Belső hőmérséklete egész évben 17-18 °C.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
- 1 2 3 4 5 6 Zupe.zadarskanadbiskupija.hr:Jasenice Archiválva 2015. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- 1 2 3 Tomislav Šarlija: Jasenice pod vlašću Osmanlija i Mlečana od XVI. do konca XVIII. stoljeća.(horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2015. június 7..
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2124.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1227.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-2128.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Jasenice község hivatalos oldala (horvátul)
- Jasenice turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
- Tomislav Šarlija: Jasenice pod vlašću Osmanlija i Mlečana od XVI. do konca XVIII. stoljeća. (horvátul)
