Galovac (Zára megye)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Galovac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségGalovac
Jogállás falu
Polgármester Marin Gulan
Irányítószám 23222
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség1234 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság64 m
Terület9,44 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Galovac (Horvátország)
Galovac
Galovac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 04′ 20″, k. h. 15° 23′ 30″Koordináták: é. sz. 44° 04′ 20″, k. h. 15° 23′ 30″

Galovac falu és község Horvátországban Zára megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 14 km-re, közúton 17 km-re délkeletre, Dalmácia északi részén, Ravni kotaron fekszik. Galovac község magán Galovac falun kívül Jošane telepet foglalja magában.

Története[szerkesztés]

Galovac terültén már az ókorban laktak emberek. Erről tanúskodnak a „Labuške” nevű helyen még feltáratlan római kori épületmaradványok. A „Crkvina” nevű helyen kora keresztény szakrális épületmaradványokat és kőtöredékeket találtak. A legtöbb ilyen lelet egy 6. századi templomhoz tartozott. Környékén több száz sírt tártak fel, melyek közül néhány a 6. századból, mintegy százötven a 9–12. századból, kétszázötven pedig a 12. és 16. század közötti időből származik.[2] A ma Galovac területéhez tartozó Jošane nevű kis települést már a 11. században említik azok között a földek között, melyeket IV. Krešimir horvát király a biogradi Szent János kolostornak adományozott.[3] A mai Galovac területe a középkorban Zára városához tartozott. Nevét egy nemesi családról a Gallellisről kapta, amelynek itt volt a birtoka, de a 14. és 15. században már gazdag zárai polgárok és nagybirtokosok voltak az urai.[2] A rendelkezés álló adatok szerint Galovac első írásos említése 1518-ban történt. A helyi hagyományok szerint Galovacon egykor bencés kolostor működött, erről épületmaradványok is tanúskodnak.[2] A török a ciprusi háború során 1570 és 1573 között foglalta el a települést és uralma a 17. század végéig tartott. Ez idő alatt területe pusztaság volt és csak a török kiűzése után telepítették be újra. A 18. század közepéig Galovac a szomszédos Sukošannal egy plébániát alkotott. A népesség növekedésével az itteniek szükségét érezték saját templom és plébánia alapításának. 1760-ra felépítették Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt templomukat, melynek első káplánja Josip Vuica volt.[2] Galovac 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt, majd miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 372, 1910-ben 714 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után horvát csapatok vonultak be a településre, amely ezzel visszatért Horvátországhoz. A településnek 2011-ben 1234 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkoztak, de sokan dolgoztak a közeli Zárában is.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
372 430 519 559 610 714 897 850 1.067 1.189 1.364 1.449 1.351 1.426 1.190 1.234

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelt plébániatemploma 1760-ban épült. A templomnak három márvány oltára van, Szent Mihály, a Kármelhegyi boldogasszony és Szent József tiszteltére szentelve. A főoltáron a templom védőszentjének fából faragott szobra áll. A templom 1878-ban egy tűzvészben súlyos károkat szenvedett. 1882-ben építették újjá, ekkor kapta mai formáját. A délszláv háború során is eltalálta egy aknagránát. A mellette álló harangtoronyban három harang található. A régi plébániaházat 1840-ben újították meg. A templom közelében 2004-ben egy új, nagyobb plébániát építettek.[2]
  • A településtől másfél kilométerre északkeletre a Škabrnjára vezető út bal oldalán a „Crkvina” nevű helyen Észak-Dalmácia egyik legjelentősebb régészeti lelőhelye található, mely az ókortól fogva a 18. századig folyamatosan lakott volt.[3] Az épületmaradványok közül a legjelentősebbek a 6. századi Szent Bertalan bazilika romjai, melyet török rombolt le a 16. század elején. Mellette 521, a 6. századtól a 18. századig terjedő időszakból származó sírt tártak fel. Egy kisebb 18. századi templom maradványai is megtalálhatók itt. A közeli „Labuške” nevű helyen még feltáratlan római épületek maradványai láthatók.[3]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]