Islam Grčki

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Islam Grčki
Jankovic-crkva Islam Grcki.jpg
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségBenkovac
Jogállás falu
Irányítószám 23424
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség150 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság160 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Islam Grčki (Horvátország)
Islam Grčki
Islam Grčki
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 10′ 00″, k. h. 15° 27′ 30″Koordináták: é. sz. 44° 10′ 00″, k. h. 15° 27′ 30″
A Wikimédia Commons tartalmaz Islam Grčki témájú médiaállományokat.

Islam Grčki falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 19, közúton 24 km-re északkeletre, községközpontjától légvonalban19, közúton 23 km-re északnyugatra, Dalmácia északi részén, Ravni kotari területén egy termékeny síkságon fekszik.

Története[szerkesztés]

A középkorban Tršćane és Kačina Gorica falvak feküdtek ezen a területen, melyek jelentőségét növelte, hogy az ősi főútvonal, a „Via Magna” mentén helyezkedtek el. Az török 1527-ben szállta meg ezt a vidéket. A régi falvak elnéptelenedtek és a helyükön új települést hoztak létre, melynek török neve „Saddislam” volt, és amelynek az „iszlám fala” a jelentése. Ez a vidék ugyanis a török által meghódított terület határán feküdt. Ebből az új elnevezésben az iszlám maradt meg, a „grčki” jelzőt pedig a 18. században kapta, amikor a helyén két falu Islam Grčki és Islam Latinski alakult ki. A „grčki”, vagyis görög azt jelentette, hogy ebben a faluban görögkeleti vallású népesség, a „latinski” pedig azt, hogy ott katolikus népesség telepedett le. Az, hogy a falu neve miért ez lett és az iszlám vallás neve miért maradhatott meg ma már nem tudható. Az 1970-es években megkísérelték átnevezni Topolovacra nyárfákban gazdag határáról, de ezt végül elvetették arra hivatkozva, hogy a falu neve már túlságosan beágyazódott a köztudatba, valamint a történeti, tudományos munkákba és a tankönyvekbe. A falu egykor fontos támaszpontja volt az uszkókoknak, akik velencei zsoldban küzdöttek a terjeszkedő Oszmán Birodalom ellen. Ezen harcok egyik legkiválóbb szerb hőse volt Sztojan Jankovics, aki 1647-ben velencei parancsnokként bevette az islami török erődöt, amely a török hatalmasság, Tunics Juszuf aga birtoka volt. Jankovics később gyakran innét indult Dalmácia felszabadítására vezetett hadjárataira. A Jankovics tornyának nevezett erődítmény ma is áll Islamban, bár a délszláv háború alatt megrongálódott. A vár lakó-, gazdasági- és védelmi célokat szolgáló épületekből áll és látványát ma is a torony uralja, melyről a nevét kapta. Várható felújítása során Benkovac község egyik legjelentősebb történelmi műemléke lesz. Mai tulajdonosa a Desnica család, melyből a neves író Vladan Desnica is származik, akit ide temettek el. A Jankovicsok 1675-ben templomot is építettek a vár közelébe, melyet Szent György tiszteletére szenteltek és amely a közeli Donji Kašić parókiájához tartozott. A falu ezután 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 480, 1910-ben 846 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után a horvát falvakkal körülvett település Kašić-csal és Smoković-csal együtt a szerb partizánok egyik fontos bázisa volt. A horvátok ezt a vidéket ekkoriban Kis-Szerbiának is nevezték. Ezt követően a település újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 87 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében szerb lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz és a település szerb igazgatás alá került. A szerb erők egyik legjelentősebb bázisának számított. Súlyos károkat szenvedett 1993 januárjában a horvát hadsereg Maslenica fedőnevű hadművelete során, amikor a horvátok teljesen lerombolták. A harcokban 15 polgári lakos és 14 szerb felkelő és katona esett el. Szerb lakossága elmenekült. 2011-ben 150 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
480 665 561 552 621 846 703 843 1.117 1.152 1.277 1.400 1.239 1.139 108 150

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A vár, melyet egykori birtokosa után Jankovics tornyának neveznek a ravni kotari várkastélyok egyik legjelentősebb példája, amely magas falakkal körülvett lakórészeket és gazdasági épületeket foglal magában. Legfőbb jellegzetessége a magas, pártázatos torony, amely később a 19. században épült a vár romantikus bővítményeként. A háborús pusztítást követően az 1990-es években a horvát kulturális minisztérium felügyelete alatt védett műemlékként állították helyre. A várban kiállítás tekinthető meg a Jankovics család történetéről, a Desnica családról és a vidék nevezetességeiről. A vár egykori kincsinek, az ikonoknak, festményeknek, használati tárgyaknak és bútoroknak a többségét a felújítás idején még mindig Zágrábban, Zárában és Biogradban őrzik. Csak a néprajzi és a helytörténeti gyűjtemény egy részét hozták vissza a biogradi városi múzeumból.
  • A vár közelében áll a Szent György-templom, egy egyszerű, román stílusú egyhajós épület félköríves apszissal. A homlokzat feletti harangtorony későbbi építésű. Itt található Vladan Desnica (1905-1967) síremléke. A délszláv háborúban a templom is súlyosan megrongálódott.

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a(z) Ислам Грчки című szerb Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]