Sikovo

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Sikovo
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségSveti Filip i Jakov
Jogállás falu
Irányítószám 23207
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség365 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság47 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 00′ 07″, k. h. 15° 25′ 36″Koordináták: é. sz. 44° 00′ 07″, k. h. 15° 25′ 36″
SablonWikidataSegítség

Sikovo falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Sveti Filip i Jakovhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 20 km-re, közúton 25 km-re délkeletre, Biogradtól légvonalban 7 km-re, közúton 10 km-re északra, Dalmácia északi részén, Ravni kotar egy termékeny völgyében fekszik.

Története[szerkesztés]

Sikovo története a 12. századig nyúlik vissza, amikor horvát királyi birtok volt. Erről egy korabeli okirat ad bizonyságot, amely "regalis terra in Sichoua" illetve "de regali terra in Sichoua" alakban említi.[2] A továbbiakban osztozott a többi ravni kotari település sorsában. A török támadások hatására a 16. században Sikovo is elnéptelenedett, majd a 17. században a hátországból származó lakosokkal telepítették be. Lakóinak megélhetési alapja a föld volt, melyet megműveltek és terményeiből éltek. Mellette a szőlő- és olajfaültetvények nyújtottak bevételt a családok számára.[2] A település 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt, majd miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 67, 1910-ben 104 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után horvát csapatok vonultak be a településre, amely ezzel visszatért Horvátországhoz. A településnek 2011-ben 374 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattenyésztéssel foglalkoztak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
67 0 115 40 32 104 158 171 245 288 339 374 477 497 377 374
2021
365

Nevezetességei[szerkesztés]

Tavelics Szent Miklós tiszteletére szentelt temploma 1977-ben épült. Egyhajós épület sekrestyével, márvány szembemiséző oltárral, szentségtartóval és Páduai Szent Antal szobrával. Szolgálatát Sveti Filip és Jakovról látják el.[5] A falu Szent János, Szent Rókus, a Nagyboldogasszony és Szent Miklós ünnepét is megüli. Ennek az az oka, hogy az egykor betelepült lakosság magával hozta egykori faluja védőszentjének tiszteletét. Ezért itt évente négy alkalommal tartanak fesztivált.[2]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]