Budak (Stankovci)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Budak
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségStankovci
Jogállás falu
Irányítószám 23422
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség402 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság170 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Budak (Horvátország)
Budak
Budak
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 55′ 00″, k. h. 15° 41′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 55′ 00″, k. h. 15° 41′ 00″

Budak falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Stankovcihoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 42, közúton 53 km-re délkeletre, Šibeniktől légvonalban 27, közúton 32 km-re északnyugatra, Dalmácia északi részén fekszik.

Története[szerkesztés]

A mai Budak helyén valószínűleg már a horvátok betelepülése után falu állt. Ezt igazolja a falu temploma, melyet eredetileg a kora középkorban építettek és körítőfalában is több, növényi ornamentikával díszített faragott középkori kőtöredék látható befalazva.[2] A Horvát Királyság, majd a 12. századtól Magyar Királyság része volt. 1409-ben Dalmáciával együtt a velenceiek vásárolták meg Nápolyi László magyar ellenkirálytól. A falu a feletti álló toronnyal együtt 1538-ban került török kézre. A lakosság elmenekült. 1683-ban szabadult fel a török uralom alól. 1797-ig a Velencei Köztársasághoz tartozott. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 180, 1910-ben 350 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után horvát csapatok vonultak be a településre, amely ezzel visszatért Horvátországhoz. A településnek 2011-ben 402 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
180 0 239 246 325 350 411 441 519 521 533 500 571 537 426 402

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A falutól északkeletre emelkedő magaslaton álló budaki kerektorony romja a török háborúk emléke. Stankovci és Velim hasonló erősségeivel együtt a 16.17. században határvédelmi rendszer része volt. Később jelentősége megszűnt és sorsára hagyták. Alatta található a falu új temetője.[2]
  • Szent Katalin tiszteletére szentelt temploma nagyon régi, de később újjáépített épület. Az eredeti templom még a kora középkorban az óhorvát időkben épült, a mai templomot a 18. században építették. A templom egyhajós, négyszög alaprajzú épület, a homlokzat feletti harangépítményben egy harang látható. A templom tetőzetét 1982-ben cserélték ki, amikor az épületet utoljára megújították. Berendezésének legértékesebb darabja a márvány oltár rajta a védőszent szobrával. A templom körül régi temető található, melynek körítőfalában régi faragott kövek töredékei találhatók. A templom és környezetének régészeti feltárása még nem történt meg.[2]
  • A Szent József templomot 1982-ben építették. Csak Szent József ünnepén és temetések alkalmával tartanak miséket benne.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]