Obrovac (Horvátország)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Obrovac
Obrovac látképe
Obrovac látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségObrovac
Jogállás város
Polgármester Ante Župan
Irányítószám 23450
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség996 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Obrovac (Horvátország)
Obrovac
Obrovac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 12′ 00″, k. h. 15° 41′ 00″Koordináták: é. sz. 44° 12′ 00″, k. h. 15° 41′ 00″
Obrovac weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Obrovac témájú médiaállományokat.

Obrovac város és község Horvátországban Zára megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 37, közúton 45 km-re északkeletre, Dalmácia északi részén, a Zrmanja-folyó partján, a Likából Dalmáciába a Velebit-hegységen vezető átjárók alatt fekszik. A Zrmanja tengeri torkolatától mért távolsága 12 km, mely a kisebb hajók számára hajózható. A község területe a Bukovica sziklás vidékén terül el, ezért a mezőgazdaság fő ágazata az állattartás. Az egyetlen kivétel ez alól a várostól keletre fekvő Žegari-mező.

A község települései[szerkesztés]

Közigazgatásilag Obrovacon kívül még Bilišane, Bogatnik, Golubić, Gornji Karin, Kaštel Žegarski, Komazeci, Krupa, Kruševo, Muškovci, Nadvoda és Zelengrad települések tartoznak hozzá.

Története[szerkesztés]

Obrovac története a középkorig[szerkesztés]

A város legrégibb történetéről kevés adat áll rendelkezésre, mivel az őskorból eddig semmilyen lelet nem került elő a község terültén. Az emberi élet első nyomai ezen a vidéken a vaskorból, az i. e. 9. századtól az i. e. 1. századig terjedő időszakból származnak.[2] A krupai Smokovac és a kruševói Cvijina várának romjai között végzett kisebb feltárások során talált leletek a többi észak-dalmáciai várhoz hasonló fejlettséget mutatnak. Néhány helyen, mint például Bilišane és Kruševo területén halomsírok is találhatók, melyek az itt élt kisebb-nagyobb közösségekhez tartoztak.[2] Az itt élt első ismert nép az illírek egyik nevezetes hajóépítő törzse a liburnok voltak, akik az isztriai Raša folyótól a Krkáig terjedő területen laktak. A rómaiak az i. e. 1. században véres harcok során hódították meg ezt a vidéket, majd az 1. században létrehozták Dalmácia provinciát. A római uralom kiépítése során néhány vár használaton kívül került, míg másokat megerősítettek. A megerősített várak közé tartozott a karini Miodrag, amely Corinium municípium központja lett, de a régészeti leletek a krupai Smokovac és a kruševói Cvijina várának nagy jelentőségéről is tanúskodnak.[2] A várak mellett ebben az időben fejlődött ki néhány gazdaságilag jelentős település, melyek a kereskedelmi utak közelében feküdtek. Ilyen fontos kereskedelmi út volt a Likából Dalmáciába és a tengerpartra, a Velebit-hegység két átjáróján, a Mali Alanon és a Prezidán átvezető út, amelyen nagy mennyiségű árut szállítottak. Ezen átjárók alatt, a Zárára, Šibenikre és Kninre vezető utak kereszteződésében fejlődött ki a mai Obrovac elődje. A római uralom 476-ban a Nyugatrómai Birodalom bukásával ért véget. Ezután bizánci uralom következett, majd a 7. században avarok és a hozzájuk csatlakozott szláv törzsek foglalták el ezt a vidéket, mely az avarok hanyatlása után a Horvát Királyság része lett.

Obrovac a középkorban[szerkesztés]

A mai Obrovac a felette magasodó dombon épült vár alatt fejlődött ki. Első írásos említése „Obrouec, Hobrouec, Hobrouac” alakban 1337-ben történt. Néhány történész szerint neve az avar népnév „obri” változatából származik. Obrovac vára a 14. századtól a korbáviai grófok a Kurjakovicsok birtoka volt. 1387-ben család birtokainak központjaként említik. A század második felében már jelentős kereskedelmi központ. Feltételezhető, hogy az egyik legjelentősebb fennmaradt glagolita kódex, az 1402 körül írt berlini misekönyv is itt, a Kurjakovics grófok déli birtokainak székhelyén íródott. Ebben történik említés a koprivai Szent György kolostorról, melynek maradványai ma is láthatók az obrovaci temetőben.[2] A török 1527-ben foglalta el Obrovacot, mely egészen 1647-ig uralma alatt maradt, amikor a kandiai háború során a Leonardo Foscolo vezette velencei hadak elfoglalták és lerombolták. A török-velencei határon álló vár még egyszer, 1670-ben török kézre került és csak 1687-ben szabadították fel végleg Stojan Janković hajdúi.[2] A török érkeztével nagy számú lakosság menekült a biztonságosabb, velencei uralom alatt álló területekre, főként Zenggre, Vinodolra és az Isztriára. Obrovac vidéke rendkívül gazdag volt fában, ezért a török sok fát szállított innét hajóépítésre, melyet a velenceiek támadásaikkal többször próbáltak akadályozni. A város ugyanis a tengerig hajózható Zrmanjának köszönhetően egyben fontos kereskedelmi kikötőhely is volt. Obrovac ugyanakkor török fontos támaszpontja volt az uszkókok elleni harcban, valamint a Pag, Rab és Krk szigetei elleni rablótámadásokban.[2]

A város története napjainkig[szerkesztés]

A török kiűzése után Obrovac 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. A francia uralom idején kezdődött meg a település városiasodása, a városi polgárság és a polgári élet kialakulása. 1806-ban Obrovac járási székhely lett. Ebben az időben kezdődött meg a főutak kiépítése Zára és Kistanje irányában, mely megnövelte a város gazdasági jelentőségét. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. 1848. április 7-én a magyarországi forradalmi események hatására Obrovac önkormányzata a többi dalmát városhoz hasonlóan követelte a horvát nyelv hivatalos nyelvként történő elismerését, majd rögtön ezután április 21-én elsőként a dalmát városok közül követelte a Dalmát Királyság egyesítését Horvátországgal és Szlavóniával.[2] 1870-ben megnyílt a település iskolája. Jelentős fejlődés ment végbe a gazdasági életben is. Még 1832-ben kiépítették a Velebiten át vezető főutat. 1842. március 12-én a császár évi 12 napra vásártartási jogot adományozott a városnak.[2] 19. század utolsó évtizedében gőzhajóforgalom indult Zára és Fiume irányában. A század végére Obrovac fejlett város képét mutatta. A településnek 1857-ben 160, 1910-ben 546 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A másik világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció, majd német megszállás után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. A jugoszláv államban a szerbek hegemóniája érvényesült és ennek volt alárendelve az államszervezet is. 1991-ben lakosságának 75 százaléka szerb, 17 százaléka horvát nemzetiségű volt. 1991-től szerb lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz és tevékenyen részt vettek annak harcaiban. Obrovac a Krajinai Szerb Köztársaság része lett. A Vihar hadművelet idején 1995 augusztusában a horvát hadsereg visszafoglalta a várost, szerb lakossága elmenekült és közülük sokan később sem tértek vissza. A településnek 2011-ben 996 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
341 403 463 410 401 461 418 508 302 306 532 1.187 1.457 1.660 1.055 996

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A város feletti magaslaton állnak a Kurjakovics grófok obrovaci várának romjai. Első említése a 14. században történt. A vár a középkorban azt a fontos kereskedelmi utat ellenőrizte, amely Likából a Velebit-hegységen át vezetett a tengerparti városok felé. Eredetileg négyszög alaprajzú volt, falait négy saroktorony erősítette. A velencei uralom idején A. Colnaga tervei szerint átépítették.[5] 1527-ben elfoglalta a török. A kandiai háború során a Leonardo Foscolo vezette velencei hadak elfoglalták és lerombolták.[5] Maradványait a lakosság házak építéséhez hordta el, de falai helyenként még mindig emeletnyi magasságban állnak.
  • Szent József tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a 17. század végén épült. 1794-ben megújították, melyet a bejárat feletti latin nyelvű tábla örökített meg. Három márvány oltára volt. 1994 januárjának végén a Maslenica hadműveletet követően a szerb felkelők lerombolták. Újjáépítéséhez még a szlovén állam is hozzájárult. A szerbek a plébánia épületét is lerombolták. Anyakönyveit 1734-től vezették, 1844-től olasz nyelven.[6]
  • A Szentháromság tiszteletére szentelt szerb pravoszláv templomának elődje 1756-ban épült. Ezt a templomot 1834-ben lebontották, hogy nagyobbat építsenek helyette. Mai formáját a 19. század végén történt átépítése után nyerte el. A templomnak gazdag ikongyűjteménye van, mely a 17. századtól a 20. századig terjedő időszakot öleli fel. Legnagyobb része a bizánci-nyugateurópai festőművészet változata. A templom ikonosztáza tizenegy ikonból áll.[5]
  • A koprivai Szent György bencés apátságot a 14. században a Kurjakovics grófok építtették. 1440-ből ismert János nevű apátja. Az apátságot 1527-ben a törökök rombolták le. Helyét ma is Manastirinének hívják.[6]
  • Az Obrovaci Városi Múzeum gyűjteménye az egyik legjelentősebb horvát természettudós, zoológus Spiridion Brusina (1845-1908) hagyatékán alapszik. „Brusina fiatal évei Obrovac vidékén” című állandó kiállítása korabeli fotókon, újságcikkeken és szövegeken, barlangrajzokon, szárazföldi csigák és folyami rákok gyűjteményén keresztül mutatja be a fiatal tudós obrovaci tevékenységét. Állandó néprajzi kiállítása a népviselet, a ruhaszövés, a díszítőművészet, a hangszerek, a fazekasság és a házak berendezésén és használati tárgyain át mutatja be e vidék egykori mindennapi életét.[5]
  • Obrovac környékének természeti látványossága a Zrmanja-folyó szurdokvölgye.

Galéria[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]