Pridraga

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pridraga
A település bejárata
A település bejárata
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségNovigrad
Jogállás falu
Irányítószám 23226
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség1470 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság102 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pridraga (Horvátország)
Pridraga
Pridraga
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 09′ 00″, k. h. 15° 35′ 00″Koordináták: é. sz. 44° 09′ 00″, k. h. 15° 35′ 00″

Pridraga falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Novigradhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zára központjától légvonalban 28 km-re, közúton 37 km-re keletre, községközpontjától 6 km-re délkeletre Dalmácia északi részén, a Novigradi-tengertől 3 km-re délre, a Karini-tengertől 1 km-re nyugatra fekszik. Újabb részei a Karini-tenger partjára települtek.

Története[szerkesztés]

Területe már a római korban lakott volt. Ennek ékes bizonyítéka a Szent Márton templom, amelynek építését a szakemberek az 5. vagy a 6. századra teszik. A templom mellett a feltárások során hatszögletű ókeresztény keresztelőmedence alapjaira bukkantak. A mai települést 1435-ben „Dolac” (völgyecske) néven említik először. Története során általában „Sumartin”, vagy „Sumartindol(ac)” alakban szerepel a korabeli okiratokban, mely nevet Szent Márton tiszteletére szentelt templomáról kapta.[2][3] Mai nevén a 17. században szerepel először.[3] 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt, majd miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot osztrák csapatok szállták meg. 1809-ben a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 553, 1910-ben 999 lakosa volt. Az I. világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A délszláv háború során lakossága kezdettől fogva sorozatos támadásoknak volt kitéve. 1991. november 21-én a faluba betörtek szerb csapatok, a templomot és a házakat felgyújtották, és egészen 1997. augusztus 27-ig szerb megszállás alatt maradt, amikor a Vihar hadművelet során a horvát csapatok felszabadították.[3] 2011-ben 1470 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattenyésztéssel és turizmussal foglalkoztak. A kulturális élet mozgatórugója és a hagyományok ápolója a KUD "Luzarica" kulturális és művészeti egyesület.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
553 552 660 714 847 999 998 1.261 1.568 1.639 1.801 1.978 1.807 1.799 1.471 1.470

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Márton tiszteletére szentelt temploma egy kopár hely lábánál fekvő mező közepén áll. A templom egyhajós épület három apszissal, melyek háromkaréjos kereszt alakzatot kölcsönöznek neki. Kulturális műemlék. Építési idejét az 5–6. századra teszik, de néhány forrás csak 10. századinak tartja.[3] Mellette hatszögletű keresztelőmedence alapjait tárták fel. A mai templomban csak egy fából készített szembemiséző oltár áll ambóval és fa szentségtartóval. Egykor három oltár állt a templomban, amely hasonló lehetett a ma Šibenik mellett található Bilice ókeresztény templomához. A templom körül temető van számos régi, kőből faragott sírkővel, amelyek azonban mára elpusztultak. A templom mellett számos díszesen faragott kőtöredéket is találtak, melyek egy ókeresztény oltárépítmény részei lehettek. Ezek közül különösen híres az a dombormű, amely pajzsos, kardos lovaskatonát, valószínűleg a templom védőszentjét ábrázolja és a zárai régészeti múzeumban található.[3] A templom a délszláv háború során többször megsérült. Különösen nagy kár érte 1992. március 17-én, amikor szerb szabadcsapatok tüzérsége támadta. Gránáttalálat következtében apszisa két helyen is beszakadt, de a fal egyes részei és a tető is súlyos károkat szenvedett, szinte teljesen megsemmisült. A templomot a háború után újjáépítették, 1997. november 11-én szentelte fel Ivan Prenđa zárai érsek.[3]
  • A Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelt új temploma helyén eredetileg egy 1882-ben Szent Márk tiszteletére épített templom állt.[3] A templomot 1978-ban építették, felszentelését 1978. október 1-jén Marijan Oblak zárai érsek végezte. A délszláv háborúban az 1991. november 21-én a faluba betörő szerb csapatok kifosztották és felgyújtották, majd 1992. március 17-én a maradványokat is felrobbantották. A háború után újjáépítették és 2002. október 5-én újra felszentelték.[3]
  • A Manastirine vagy Mijovilovac nevű helyen végzett feltárások során egy 9. századi Szent Márton tiszteletére szentelt templom alapfalait ásták ki. A feltárásokat 1940-41-ben, valamint 1951 és 1957 között Stjepan Gunjača vezette, melynek eredményeit 1963-ban tette közzé. A templom a hatapszisos kora román stílusú dalmát templomok közé tartozik, melyhez hasonlót Kašićon, Trogirban, Splitben és Zárában is találunk. Mellette egy 1560-ban vagy utána elpusztult középkori kolostor maradványai láthatók.[3]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]