Savar

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Savar
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségSali
Jogállás falu
Irányítószám 23 282
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség53 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság56 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Savar (Horvátország)
Savar
Savar
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 03′ 45″, k. h. 15° 01′ 00″Koordináták: é. sz. 44° 03′ 45″, k. h. 15° 01′ 00″

Savar falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Salihoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 18 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 18 km-re, közúton 24 km-re északnyugatra a Dugi-sziget középső részén, az azonos nevű kis öböl felett, Luka és Brbinj között fekszik. Tengerpartja rendkívül tagolt, számos kis öböllel rendelkezik.

Története[szerkesztés]

Első írásos említése 1279-ben a 13. században történt. Neve a neves horvát nyelvész Petar Skok szerint a görög „szaurosz” (gyík) főnévből származik. A régi forrásokban általában „Sauro” néven szerepel, a „Savar” alak 1457-ben tűnik fel először.[2] A középkorban egy Remete Szent Antal tiszteletére szentelt kolostor állt itt Szent András templomával együtt, de ezek 1505-ben elpusztultak. A Volujak nevű mocsár mellett még mindig látszanak romjai.[2]A falu területe a sziget többi részéhez hasonlóan Zárához tartozott, majd 1409-től a várossal együtt a Velencei Köztársaság része lett. A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. Dugi otok 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt a Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 151, 1910-ben 242 lakosa volt. Az I. világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A II. világháború idején 1943. május 7. és 13. között a megszálló olasz csapatok az egész települést felégették, lakosságát részben megölték, részben koncentrációs táborokba hurcolták.[2] Emiatt a falu ma látható épületei mind a háború után épültek. A népesség nagyarányú csökkenése azonban nem a háború következtében, hanem a háború után megindult kivándorlás (főként Amerikába és Ausztráliába) miatt történt. A falunak 2011-ben 53 lakosa volt, akik hagyományosan halászattal és újabban egyre inkább turizmussal foglalkoznak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
151 167 178 177 202 242 284 298 286 282 197 188 93 85 57 53

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Savari-öbölben álló kis Szent Peregrin templomot már 1300-ban említik. A templom egy kis szigetecskén áll, amelyet ma töltés köt össze a Dugi-szigettel. Iveković és Petricioli horvát régészek szerint a 7. és 9. század közötti időben épült. 1670-ig ez volt a falu plébániatemploma, amelyet ekkor Przago érsek határozata alapján a falu közepén álló Kármelhegyi Boldogasszony templomba helyeztek át. Ezután a Szent Pelegrin templom temetőkápolnaként szolgált. A mali iži Szűz Mária rotunda mellett ez a megye másik eredeti óhorvát építészeti stílusban épített temploma. A templom mai formájában négyszög alaprajzú, ugyancsak négyszögletes szentéllyel, amely egyben a templom legrégebben épített része. A szentély nagyon szerény építésű, mérete 3,35 x 3,35 méter, magassága a talajtól a boltozatot képező kupola tetejéig 5 méter. Később ehhez építették hozzá a hajót és a sekrestyét és a régi épület az új templom szentélye lett. A templomban Szent Peregrin kis méretű szobra látható.[2]
  • A Kármelhegyi boldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemploma a település közepén áll. A templomot 1670-ben a zárai Franceschi család építtette. Barokk keresztelőmedencéjén 17. századi glagolita felirat látható az 1672-es évszámmal. Eredetileg a Szent Peregrin templomban állt. A templomnak három márvány oltára van. A főoltár képén a Boldogasszony képe látható. A két mellékoltár Jézus Szíve és a Lourdes-i Szűzanya tiszteletére van szentelve, rajtuk Jézus és Szűz Mária szobra áll. A templomban még egy Szent Jeromos és egy Szent József szobor is található. Kincsei között említésre méltó egy 15. századi gótikus körmeneti kereszt, egy barokk feszület a 17. századból és egy 14. századi ostyatartó pixis. Mindhárom tárgyat 1976-óta a zárai egyházművészeti múzeum őrzi.[2]
  • Savar természeti látványossága a határában található Strašna-cseppkőbarlang. A barlangot 1898-ban említik először és a „Liburnija” barlangkutató egyesület munkájának köszönhetően az ország egyik legelső látogatható barlangja volt, melyet már 1900-ban megnyitottak a látogatók előtt. Bejárata 70 méter magasságban nyílik a tengerszint felett, az impozáns bejárat szélessége 10 méter, magassága 7 méter. A barlangot 1904-ben maga Ferenc József császár is meglátogatta. Később azonban bezárták, amelyben talán az is közrejátszott, hogy Zita hercegné a látogatáskor a lábát törte.[5] Ismételt megnyitását és védettség alá helyezését a savari illetőségű Vladimir Šarunić kezdeményezte 2000-ben. Első megnyitása után 107 évvel 2007. július 5-én nyitották meg újra. A barlangban már az ősember is járt, ezt igazolja az itt talált, pattintott kovakőből készített kőkés.[6]
  • Savar egykori kőbányájáról is híres, ahonnan a zárai római fórum és paloták, Róma és Velence templomai, de még az ENSZ New York-i székházának építéséhez is szállítottak követ.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]