Suhovare

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Suhovare
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségPoličnik
Jogállás falu
Irányítószám 23241
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség508 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság122 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Suhovare (Horvátország)
Suhovare
Suhovare
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 09′ 30″, k. h. 15° 24′ 00″Koordináták: é. sz. 44° 09′ 30″, k. h. 15° 24′ 00″

Suhovare (olaszul: Suovare) falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Poličnikhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zára központjától légvonalban14 km-re, közúton 17 km-re északkeletre, községközpontjától 3 km-re délkeletre, Dalmácia északi részén, Ravni kotar közepén, az A1-es autópálya mellett fekszik.

Története[szerkesztés]

Suhovare első írásos említése 1070-ben történt a zára Szent Krševan bencés kolostor birtokaként. A kolostort e birtokában 1195-ben III. Celesztin pápa, 1198-ban pedig András szlavón herceg is megerősítette.[2] Később Durazzói Károly herceg I. Lajos magyar király nevében újra megerősíti a kolostor jogait birtokaira, köztük Suhovaréra is.[2] A falu 1571-ben tűzzel és vassal foglalta el a török, de 1647-ben heves ellenállás után elpusztították és kirabolták a velencei hadak, melyek várát is felégették és csak csupasz falai maradtak.[2] A kandiai háborút lezáró béke (1669) után régi keresztény lakossága visszatért és újjáépítette a települést. Felépítették kis templomukat, majd a 18. század elején megalapították plébániájukat is, melyet 1720-ban említettek először. A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt a Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. 1857-ben 198, 1910-ben 286 lakosa volt. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Lakói főként mezőgazdaságból és állattartásból éltek, de sokan dolgoztak a közeli Zárán is. A településnek 2011-ben 508 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
198 178 229 256 275 286 362 406 442 496 595 724 669 891 651 508

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt plébániatemploma 1937-ben épült. A délszláv háború idején súlyos károkat szenvedett, de 2000-ben újjáépítették és újraszentelték. A templom egyhajós épület sekrestyével. Főoltára a háborúban súlyosan megsérült, csak nemrég újították fel. Két szobra a Lourdes-i Szűzanyát (terrakotta) és Páduai Szent Antalt (fa) ábrázolja. A homlokzat feletti harangtoronyban két harang látható. 2003-ban a templom új harangtornyot is kapott három új haranggal.[2]
  • A temetőben álló Szent Antal templom 10. századi eredetű, harangépítményében egy harang látható. Főoltára kőből készült.[2]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]