Preko

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Preko
Preko látképe
Preko látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségPreko
Jogállás falu
Polgármester Ante Jerolimov
Irányítószám 23 273
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség1286 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Preko (Horvátország)
Preko
Preko
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 04′ 50″, k. h. 15° 11′ 15″Koordináták: é. sz. 44° 04′ 50″, k. h. 15° 11′ 15″
A Wikimédia Commons tartalmaz Preko témájú médiaállományokat.

Preko (olaszul: Oltre) falu és község Horvátországban Zára megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 6 km-re délnyugatra, Ugljan szigetének közepén, az északkeleti parton Zárával szemben fekszik. Preko községhez a sziget északnyugati kétharmad része, a lakott Ošljak, Rivanj és Sestrunj, valamint a kisebb Tri Sestrice, Mali és Veliki Paranak, valamint Idula szigete tartozik. Preko az utóbbi időben elsősorban a tengerparton terjeszkedett és itt már összeépült a szomszédos Poljanával és Kalival. Itt van a szigetet Zárával összekötő fő közlekedési eszköz a komp kikötőhelye. A település nem teljesen összefüggő, mivel a mély Soline-öböl amely körül épült két részre vágja és a 110-es út amely itt nagyon megközelíti a partot nem engedi, hogy a két rész teljesen összeépüljön.

A község települései[szerkesztés]

Közigazgatásilag Preko mellett még Lukoran, Ošljak, Poljana, Rivanj, Sestrunj, Sutomišćica és Ugljan települések tartoznak hozzá.

Története[szerkesztés]

Ugljan szigete a régészeti leletek tanúsága szerint már a kőkorszak óta lakott. Első lakói az illírek egyik törzse a liburnok voltak. Erődített településeik maradványai a Celinjak, Kuranj és Sv. Mihovil nevű magaslatokon (i. e. 4. század) ma is láthatók. A sziget római betelepítése az i. e. 1. századra tehető. Első ismert említése a neves római írótól Pliniustól származik „Lissa” alakban.[2] A rómaiak több villagazdaságot is építettek a szigeten, ezek közül mintegy tíznek máig fennmaradtak a romjai. Közülük a legjelentősebbek a Supetar-fok felé a Gospodski nevű halmon és a Muline-öbölnél Stivonon találhatók, ahol fennmaradt az olajbogyó feldolgozásához épített római malom romja is.[2] A középkorban zárai nemesi családok birtoka volt, akik felépítették saját udvarházaikat, gazdaságaikat. Területe Zárához tartozott, majd 1409-től a várossal együtt a Velencei Köztársaság része lett. A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. Ugljan szigete 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt a Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 937, 1910-ben 2038 lakosa volt. Plébániáját 1770-ben alapították, miután 1765-ben felépült a plébániatemplom. Addig a hívek a szomszédos Sutomišćica Szent Eufémia plébániájához tartoztak.

Az első iskola alapítása a ferences harmadrendi szerzetesek tevékenységének köszönhető, akik 1448-ban érkeztek a Prekoval szembeni kis Galovac-szigetre és a hagyomány szerint írásra, olvasásra tanították a gyermekeket. Az első írásos dokumentum a tanítás megindulásáról 1842-ből való. Az első iskola a Lovrić-házban nyílt meg, első tanítója Bernard Dončević volt. Ez volt egyben az egész sziget első iskolája is és Zára környékén is az elsők közé tartozott. Az első évben a tanulók száma 31 volt, de később ez a szám emelkedett. 1880-ban a fiúiskola mellett leányiskola is indult és 1894-ig a két iskola párhuzamosan működött, a két intézményt ekkor egyesítették.[3] Az I. világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Az 1970-es évektől a több munkalehetőség miatt sok fiatal vándorolt ki, illetve költözött a nagyobb városokba és vándorolt ki az Egyesült Államokban és Ausztráliában is. A falunak 2011-ben 1286 lakosa volt, akik hagyományosan mezőgazdasággal (főként olívatermeléssel), halászattal és újabban turizmussal foglalkoznak. A településen a kompkikötő mellett bankfiók, benzinkút, egy nagyobb élelmiszer áruház és több más üzlet működik. A központon kívül a hosszú part mentén több helyen is vannak kisboltok és egyéb vendéglátóegységek.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
937 1.109 1.235 1.531 1.825 2.038 2.281 2.462 2.323 2.274 2.274 2.087 1.532 1.759 1.351 1.286

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Preko felett a 265 méter magas azonos nevű magaslaton állnak a Szent Mihály erőd maradványai. A mai erődöt 6. századi elődje helyén a sziget stratégiailag fontos pontján építették. Jelentős szerepet játszott a Zára és a Velencei Köztársaság közötti 1345-ben és 1346-ban dúlt háborúban. Egy bencés kolostor is állt itt Szent Mihály tiszteletére szentelt templomával, melyet legkésőbb a 12. században építettek a kora középkori erődítmény helyén és a 15. századig működött. A ma is látható falakat a 14. század végén, vagy a 15. század elején emelték a zárai Bilšić testvérek és Nikola Arbusjanić kőműves mesterek.[6] A vár jelentős romjait ma kedvelt kirándulóhelyként tartják számon, ahonnan felejthetetlen látvány nyílik Zára városára és a város előtti öbölre, valamint a zárai szigetvilág több mint kétszáz kisebb-nagyobb szigetére a Kornati Nemzeti Parkkal. A vártól sziklás út vezet a sziget legmagasabb pontjához az északnyugatra fekvő 288 méter magas Šćahhoz.
  • A Prekoval szembeni kis Galovac-szigeten találhatók a 15. századi Remete Szent Antal tiszteletére szentelt ferences harmadrendi kolostornak a buja mediterrán növényzettel sűrűn benőtt romjai a Szent Pál templom maradványaival.[2]
  • Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelt régi plébániatemploma kora keresztény eredetű és eredetileg Szent András apostol tiszteletére volt szentelve. Mai titulusát a 18. században kapta, amikor 1765-ben barokk stílusban építették át.[2] Egyhajós épület sekrestyével és három márvány oltárral. Harangtornya 1844-ben épült, négy harangja van. Oltárképét a zárai Francesco Salghetti-Drioli festőművész festette. A templom mellett temető található.
  • Mai, szintén a Rózsafüzér királynője tiszteletére szentelt plébániatemploma 1965-ben épült.
  • A Szent János templomot a 11. században román stílusban építették.
  • Preko mintegy három kilométeres tengerpartja a két kikötő kivételével mindenhol alkalmas a fürdésre. Legnépszerűbb strandja a sekély öbölben fekvő homokos Jaz. A kompkikötő melletti Bilišće strand inkább aprókavicsos, míg a többi strand nagyrészt betonozott. A Magazin navá strandról a szemközti, mintegy 70 méterre fekvő Galovac-szigetre is át lehet úszni.

Galéria[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Preko című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.