Ugrás a tartalomhoz

Ist (település)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ist
Ist kikötőjének látképe vitorlással
Ist kikötőjének látképe vitorlással
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségZára
Jogállásfalu
Irányítószám23 293
Körzethívószám(+385) 023
Népesség
Teljes népesség146 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság102 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 16′ 24″, k. h. 14° 45′ 59″44.273445°N 14.766312°EKoordináták: é. sz. 44° 16′ 24″, k. h. 14° 45′ 59″44.273445°N 14.766312°E
Ist weboldala
Térkép
A Wikimédia Commons tartalmaz Ist témájú médiaállományokat.

Ist falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Zárához tartozik.

Zárától légvonalban 41 km-re északnyugatra, Pagtól légvonalban 30 km-re délnyugatra az azonos nevű szigeten, annak legszűkebb részén fekszik. A sziget területe 9,73 km², északnyugatról a Škradska vrata, északkeletről a Vir-tenger, délkeletről a Molat-sziget határolja, rajtuk kívül sok kis sziget és zátony veszi körül. Legmagasabb portnja a 175 méter magas Straža.

Ist első említése 1311-ben „Ost” néven történt, 1527-ben „Isto” alakban említik. A név valószínűleg illír eredetű, jelentése nem ismert. Első ismert lakói az illírek voltak, majd őket a rómaiak követték. A betelepülő horvátok latin nyelvű lakosságot találtak itt, akiktől átvették a hegyfokok és a környező kis szigetek nevét. A 15. században a dalmát szigetekkel együtt a Velencei Köztársaság fennhatósága alá került. 1579-ben Szent Miklós temploma a molati plébánia filiája volt. 1603-ban Priuli dózse látogatáskor Ist a Molat alá rendelt zapunteli káplánhoz tartozott, aki minden második vasárnap celebrált itt misét és néha a betegek részére a templomban tartotta az oltáriszentséget. Az istiek abban az időben a zapunteli temetőbe temetkeztek. Az önálló isti plébániát a 18. század elején alapították, első plébánosát 1729-ben említik. A század végétől 1918-ig Ist a Habsburg Birodalom része volt. 1856-ban felépült a mai plébániatemplom. A szigetnek 1857-ben 342, 1910-ben 476 lakosa volt. Iskoláját 1880-ban alapították. 1890-től az istiek közül sokat utaztak ki a tengerentúlra, hogy pénz gyűjtsenek. A legtöbben hat-nyolc évig maradtak ott, majd visszatérve hajókat vásároltak. 1928 és 1940 között a tonnasúly alapján Ist tengeri flottája volt a legnagyobb egész Dalmáciában. Földműves szövetkezetét 1912-ben alapították, ugyanebben az évben kezdte meg működését a "Ljudevit Gaj" olvasókör is. Az első világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1925-ben tamburazenekar alakult a településen. 1940 őszén befejezték a ciszternától a Bratski dvorig a vízvezeték építését. 1941-ben felépült a falu kultúrháza. 1947-ben meghosszabbították a még a monarchia idején kiépített fő partszakaszt. Posta már az I. világháború eleje óta működik a településen, azt az épületet, amelyben ma a posta és az orvosi rendelő működik 1983-ban adták át. 1958-ban áramtermelő aggregátort építettek a szigeten, míg a kontinensről történő áramellátás 1966-ban indult meg. A második világháború után lakosságának több mint a fele vándorolt ki Amerikába a jobb élet reményében. A szigetnek 2011-ben 182 lakosa volt, akiknek fő megélhetési forrása a turizmus, az olívatermesztés és a földművelés. A szigeten két üzlet, két kávézó, egy pizzéria és három étterem található. A sziget elsősorban a hajósok, a búvárok és a horgászok körében népszerű célpont.

Lakosság változása[2][3]
1857186918801890190019101921193119481953196119711981199120012011
342348409429455476476527552544495412299237202182
  • Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1856-ban építették a már 1640-ben említett régi templomtól keletre. A templomot 1858-ban szentelte fel J. Godeassi zárai érsek. A templom görög kereszt alaprajzú, sekrestyéje és három oltára van Szent Miklós, Szent Pál és a Rózsafüzér Királynője ábrázolásával. A templomhajóban a Lourdes-i Szűzanya szobra és Szent Mihály képe látható. A templomot 1990-ben teljesen megújították, ekkor öt festett üvegablakkal és új keresztúttal gazdagították. A mennyezeten Szent Miklós olajjal vászonra festett képe látható. A templom közelében álló, kőből épített harangtornyot 1979-ben építették, nyolcszögletű toronysisak fedi és két harang található benne.[4]
  • A Straža nevű magaslaton álló Havas Boldogasszony templomot 1865-ben fogadalomból építették. A helyi születésű Anton Segarić kanonok ajándéka. 1929-ben Šimo Segarić költségén hosszabbították és szélesítették.[4]
  • A plébánia 1882-ben épült, 2001-ben megújították.
  • Ist látnivalói a természet érintetlen szépsége, valamint a sziget belsejének hegyvidéki jellegű olívaültetvényei.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]
  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Ist című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
  1. "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
  2. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
  3. "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2015. január 14.
  4. 1 2 Zupe.zadarskanadbiskupija.hr:Ist (Ist egyházi emlékei) Archiválva 2015. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
Commons:Category:Ist
A Wikimédia Commons tartalmaz Ist (település) témájú médiaállományokat.