Ist (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Ist
Ist kikötőjének látképe vitorlással
Ist kikötőjének látképe vitorlással
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségZára
Jogállás falu
Irányítószám 23 293
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség182 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság102 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Ist (Horvátország)
Ist
Ist
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 16′ 00″, k. h. 14° 46′ 00″Koordináták: é. sz. 44° 16′ 00″, k. h. 14° 46′ 00″
Ist weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Ist témájú médiaállományokat.

Ist falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Zárához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 41 km-re északnyugatra, Pagtól légvonalban 30 km-re délnyugatra az azonos nevű szigeten, annak legszűkebb részén fekszik. A sziget területe 9,73 km², északnyugatról a Škradska vrata, északkeletről a Vir-tenger, délkeletről a Molat-sziget határolja, rajtuk kívül sok kis sziget és zátony veszi körül. Legmagasabb portnja a 175 méter magas Straža.

Története[szerkesztés]

Ist első említése 1311-ben „Ost” néven történt, 1527-ben „Isto” alakban említik. A név valószínűleg illír eredetű, jelentése nem ismert. Első ismert lakói az illírek voltak, majd őket a rómaiak követték. A betelepülő horvátok latin nyelvű lakosságot találtak itt, akiktől átvették a hegyfokok és a környező kis szigetek nevét. A 15. században a dalmát szigetekkel együtt a Velencei Köztársaság fennhatósága alá került. 1579-ben Szent Miklós temploma a molati plébánia filiája volt. 1603-ban Priuli dózse látogatáskor Ist a Molat alá rendelt zapunteli káplánhoz tartozott, aki minden második vasárnap celebrált itt misét és néha a betegek részére a templomban tartotta az oltáriszentséget. Az istiek abban az időben a zapunteli temetőbe temetkeztek. Az önálló isti plébániát a 18. század elején alapították, első plébánosát 1729-ben említik. A század végétől 1918-ig Ist a Habsburg Birodalom része volt. 1856-ban felépült a mai plébániatemplom. A szigetnek 1857-ben 342, 1910-ben 476 lakosa volt. Iskoláját 1880-ban alapították. 1890-től az istiek közül sokat utaztak ki a tengerentúlra, hogy pénz gyűjtsenek. A legtöbben hat-nyolc évig maradtak ott, majd visszatérve hajókat vásároltak. 1928 és 1940 között a tonnasúly alapján Ist tengeri flottája volt a legnagyobb egész Dalmáciában. Földműves szövetkezetét 1912-ben alapították, ugyanebben az évben kezdte meg működését a "Ljudevit Gaj" olvasókör is. Az I. világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1925-ben tamburazenekar alakult a településen. 1940 őszén befejezték a ciszternától a Bratski dvorig a vízvezeték építését. 1941-ben felépült a falu kultúrháza. 1947-ben meghosszabbították a még a monarchia idején kiépített fő partszakaszt. Posta már az I. világháború eleje óta működik a településen, azt az épületet, amelyben ma a posta és az orvosi rendelő működik 1983-ban adták át. 1958-ban áramtermelő aggregátort építettek a szigeten, míg a kontinensről történő áramellátás 1966-ban indult meg. A II. világháború után lakosságának több mint a fele vándorolt ki Amerikába a jobb élet reményében. A szigetnek 2011-ben 182 lakosa volt, akiknek fő megélhetési forrása a turizmus, az olívatermesztés és a földművelés. A szigeten két üzlet, két kávézó, egy pizzéria és három étterem található. A sziget elsősorban a hajósok, a búvárok és a horgászok körében népszerű célpont.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
342 348 409 429 455 476 476 527 552 544 495 412 299 237 202 182

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Miklós püspök tiszteletére szentelt plébániatemplomát 1856-ban építették a már 1640-ben említett régi templomtól keletre. A templomot 1858-ban szentelte fel J. Godeassi zárai érsek. A templom görög kereszt alaprajzú, sekrestyéje és három oltára van Szent Miklós, Szent Pál és a Rózsafüzér Királynője ábrázolásával. A templomhajóban a Lourdes-i Szűzanya szobra és Szent Mihály képe látható. A templomot 1990-ben teljesen megújították, ekkor öt festett üvegablakkal és új keresztúttal gazdagították. A mennyezeten Szent Miklós olajjal vászonra festett képe látható. A templom közelében álló, kőből épített harangtornyot 1979-ben építették, nyolcszögletű toronysisak fedi és két harang található benne.[4]
  • A Straža nevű magaslaton álló Havas Boldogasszony templomot 1865-ben fogadalomból építették. A helyi születésű Anton Segarić kanonok ajándéka. 1929-ben Šimo Segarić költségén hosszabbították és szélesítették.[4]
  • A plébánia 1882-ben épült, 2001-ben megújították.
  • Ist látnivalói a természet érintetlen szépsége, valamint a sziget belsejének hegyvidéki jellegű olívaültetvényei.

Galéria[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Ist című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Jegyzetek[szerkesztés]

Commons:Category:Ist
A Wikimédia Commons tartalmaz Ist (település) témájú médiaállományokat.