Palanka (Gračac)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Palanka
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségGračac
Jogállás falu
Irányítószám 23443
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség19 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság264 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Palanka (Horvátország)
Palanka
Palanka
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 08′ 15″, k. h. 16° 04′ 30″Koordináták: é. sz. 44° 08′ 15″, k. h. 16° 04′ 30″

Palanka falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Gračachoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 67, közúton 100 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 25, közúton 36 km-re délkeletre, Lika déli részén, a Velebit-hegység szélén, a Zrmanja jobb partján fekszik. A településről jó kilátás nyílik a Velebit-, a Dinári- és a Plješivica-hegység közötti völgyre. A karsztos Dinári-hegységen tör át a Zrmanja-folyó. Palankától északra emelkedik a Poštak-hegy, mely alatt a folyó forrása található.

Története[szerkesztés]

Palanka és a Zrmanja völgyének felső része már a rómaiak idejében is ismert volt, mivel itt haladt át az egyik fontos hadiút a „via militare”. A népvándorlás idején a mai horvátok ősei telepedtek le ezen a vidéken. A falu története szorosan kapcsolódik az általuk emelt, a felette magasodó hegyen épített Zvonigrad várához. A vár a középkorban a Bihácsról az akkori horvát királyi székhely, Knin felé menő fontos kereskedelmi és hadiutat ellenőrizte. 1220 körül a Šubić nemzetséghez tartozó „Buysenus” likai gróf volt az ura.[2] 1412-ben Nelipich Iváné, akinek Zsigmond magyar király engedélyezte, hogy váraival szabadon rendelkezzen. Ebben az oklevélben „castrum Zvonygrad” alakban szerepel.[2] 1435-ben a várat lányának Katalinnak, Frangepán János felségének adományozta. Ezután a Kurjaković nemzetségé volt, utoljára 1509-ben Karlovich János volt a tulajdonosa.[2] 1522-ben elfoglalta a török és csak 1685-ben szabadították fel a velencei hadak. 1699-ben még jelentősen átépítették és falai sokáig jó állapotban álltak, csak a 19. században kezdték meg bontásukat. A palankai római katolikus plébániát 1807-ben alapították, a katolikus templomot 1830-ban építették.[3] A településnek 1857-ben 401, 1910-ben 199 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1942-ben szerb felkelők a horvátok házait és templomát felgyújtották. A horvát lakosság részben elmenekült, a helyben maradókat leöldösték.[3] 1991-ben csaknem teljes lakossága szerb nemzetiségű volt. Lakói még ez évben csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A horvát hadsereg 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a települést. Szerb lakói elmenekültek.. A településnek 2011-ben 19 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
401 237 229 277 260 199 206 207 173 170 164 144 106 84 29 19

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A falu közelében a Velebit keleti lejtőjén találhatók Zvonigrad várának romjai. A vár egykor a Likából Knin felé vezető utat ellenőrizte. Első említése a 13. század elején történt, amikor birtokosa a Šubić nemzetséghez tartozó Bysenius likai gróf volt. A török 1522-ben foglalta el és csak 1685-ben szabadították fel a velencei hadak. 1826-ig falai aránylag jó állapotban voltak, ekkor azonban Brkich ispán egy malom építése céljából engedélyezte köveinek felhasználását.[2] Ettől kezdve köveit fokozatosan elhordták. Még ma is megkülönböztethető azonban az egykori lakótorony és egy újabban épített épület a régi palota helyén. A várat hosszan elnyúló falak övezték, melyeket úgy osztottak meg, hogy a vár kettős külső várat kapott.[2]
  • A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1830-ban építették. 1942-ben kifosztották és felgyújtották, évtizedekig csak a csupasz falai álltak. 1983-ban Pavlišić püspök és Pećo Butković plébános kezdeményezésére építették újjá.[3]
  • A falu temetőjében található egykori nagybirtokosának a Šulentić családnak a síremléke. A sírt a II. világháború idején feltörték és kirabolták.
  • Kusac nevű településrészétől délre is található egy középkori várrom. Ezen a településen a népi építészet jellegzetes példái is láthatók.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]