Donji Kašić
| Donji Kašić | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Benkovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23424 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 69 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 199 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 09′ 04″, k. h. 15° 28′ 23″44.151000°N 15.473000°EKoordináták: é. sz. 44° 09′ 04″, k. h. 15° 28′ 23″44.151000°N 15.473000°E | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Donji Kašić témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Donji Kašić falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Zárától légvonalban 20, közúton 27 km-re keletre, községközpontjától légvonalban17, közúton 21 km-re északnyugatra, Dalmácia északi részén, Ravni kotari területén fekszik.
Története
[szerkesztés]Kašić egyike azoknak a településeknek, ahova a török kiűzése (1647) után Janko Mitrović hajdúvezér vezetésével a žegari uradalomhoz tartozó települések morlak (lényegében szerb) lakossága a Ravni kotari területén letelepedett. Első írásos említése 1683-ban történt a kotari morlakok gyülekezőhelyeként (a hagyomány szerint a mai Szent Illés templom helye), ahol döntést hoztak a kotari uszkók felkelésről Dalmácia felszabadításáról a török uralom alól. A felkelés szervezője és a ravni kotari morlak harcosok első vezére Ilija Janković volt, akihez kissé később Stojan Janković és Zaviša Janković kotari szerdárok, mindketten velencei kapitányok is csatlakoztak. A ravni kotariak a kandiai háború idején részt vettek Zára és Šibenik védelmében, valamint Klissza felszabadításában. A moreiai háború során 1684 és 1699 között többek között felszabadították Obrovacot, Benkovacot, Skradint is. A falu ezután 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 218, 1910-ben 317 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 99 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében szerb lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz és a település szerb igazgatás alá került. A falut 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült. 2011-ben 63 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 218 | 0 | 253 | 196 | 230 | 317 | 545 | 482 | 711 | 750 | 846 | 823 | 810 | 765 | 4 | 63 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Szent Illés próféta tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1872-ben épült. A délszláv háború idején súlyosan megrongálódott. A háború után Islam Latinski és Grčki, Kašić és Veljana faluk önkénteseinek segítségével újjáépítették. A templom előtt minden év augusztus 2-án Szent Illés ünnepén nagy népünnepélyt tartanak.
- A Mastirine nevű helyen egy valószínűleg Szent Mihály tiszteletére szentelt hatkaréjos 9. századi templom maradványai találhatók. A templomot 1955 és 1957 között Stjepan Gunjača vezetésével tárták fel, melynek eredményeit Dušan Jelovina (1982.) és Vedrana Delonga (1988.) publikálta. A templom a kora középkori dalmát szakrális építészet kiemelkedő példája.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Fordítás
[szerkesztés]Ez a szócikk részben vagy egészben a Donji Kašić című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.
Források
[szerkesztés]- Benkovački kraj kroz vjekove Benkovac, 1987. YU ISBN 8673770106
- A Građevinar folyóirat 2009. évi 6. száma
További információk
[szerkesztés]- Benkovac község hivatalos oldala (horvátul)
- Benkovac turisztikai egyesületének honlapja (horvátul)
- A dalmáciai pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
- Ravni kotari és Bukovica kulturális öröksége (horvátul)
