Donji Kašić

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Donji Kašić
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségBenkovac
Jogállás falu
Irányítószám 23424
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség63 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság199 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Donji Kašić (Horvátország)
Donji Kašić
Donji Kašić
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 09′ 00″, k. h. 15° 28′ 20″Koordináták: é. sz. 44° 09′ 00″, k. h. 15° 28′ 20″

Donji Kašić falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 20, közúton 27 km-re keletre, községközpontjától légvonalban17, közúton 21 km-re északnyugatra, Dalmácia északi részén, Ravni kotari területén fekszik.

Története[szerkesztés]

Kašić egyike azoknak a településeknek, ahova a török kiűzése (1647) után Janko Mitrović hajdúvezér vezetésével a žegari uradalomhoz tartozó települések morlak (lényegében szerb) lakossága a Ravni kotari területén letelepedett. Első írásos említése 1683-ban történt a kotari morlakok gyülekezőhelyeként (a hagyomány szerint a mai Szent Illés templom helye), ahol döntést hoztak a kotari uszkók felkelésről Dalmácia felszabadításáról a török uralom alól. A felkelés szervezője és a ravni kotari morlak harcosok első vezére Ilija Janković volt, akihez kissé később Stojan Janković és Zaviša Janković kotari szerdárok, mindketten velencei kapitányok is csatlakoztak. A ravni kotariak a kandiai háború idején részt vettek Zára és Šibenik védelmében, valamint Klissza felszabadításában. A moreiai háború során 1684 és 1699 között többek között felszabadították Obrovacot, Benkovacot, Skradint is. A falu ezután 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 218, 1910-ben 317 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 99 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében szerb lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz és a település szerb igazgatás alá került. A falut 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült. 2011-ben 63 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
218 0 253 196 230 317 545 482 711 750 846 823 810 765 4 63

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Illés próféta tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1872-ben épült. A délszláv háború idején súlyosan megrongálódott. A háború után Islam Latinski és Grčki, Kašić és Veljana faluk önkénteseinek segítségével újjáépítették. A templom előtt minden év augusztus 2-án Szent Illés ünnepén nagy népünnepélyt tartanak.
  • A Mastirine nevű helyen egy valószínűleg Szent Mihály tiszteletére szentelt hatkaréjos 9. századi templom maradványai találhatók. A templomot 1955 és 1957 között Stjepan Gunjača vezetésével tárták fel, melynek eredményeit Dušan Jelovina (1982.) és Vedrana Delonga (1988.) publikálta. A templom a kora középkori dalmát szakrális építészet kiemelkedő példája.

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Donji Kašić című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]