Brgud

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Brgud
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségBenkovac
Jogállásfalu
Irányítószám23420
Körzethívószám(+385) 023
Népesség
Teljes népesség21 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság270 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 01′ 59″, k. h. 15° 43′ 01″Koordináták: é. sz. 44° 01′ 59″, k. h. 15° 43′ 01″
A Wikimédia Commons tartalmaz Brgud témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Brgud falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 42, közúton 52 km-re, községközpontjától 12 km-re keletre, Dalmácia északi részén, Bukovica tájegységen fekszik.

Története[szerkesztés]

A római korban itt húzódott Asseria város határa. Ezt igazolja az 1970-ben itt a Čalići településrészen talált római feliratos határkő. Brgud határában az azonos nevű hegyen állt Jarebinjak vára[2] is, melyet még a liburnok építettek és eredeti formájában az i. e. 1. századig állt. Területén görög eredetű cseréptöredékek kerültek elő és valószínűleg fejlett kézművessége volt. Békésebb időkben a lakosság lehúzódott a vár lábánál épített településre. A vár későbbi népességéről tanúskodik egy 6. századi gepida készítésű íves fibula. Környékén valószínűsítik a római város Alveria helyét, sőt egyes szakértők egyenesen Jarebinjak romjaival azonosítják Alveria maradványait. A vár a középkorig állt. A környékbeli településekkel együtt 1527-ben elfoglalta a török, akik a határ megerősítésére egy hengeres toronyvárat építettek ide. Ennek maradványai még ma is láthatók. 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 383, 1910-ben 650 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 99 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében a település szerb igazgatás alá került és a Krajinai Szerb Köztársaság része lett. 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült. A falunak 2011-ben 13 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
383 661 446 519 649 650 957 756 707 749 786 762 709 611 3 13

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A Feltámasztott Szent Lázár tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1689-ben épült. Mai formájában 1861-ben lett készen, melyről a déli bejárat feletti felirat tanúskodik. Egyhajós, kőből épített keletelt templom, félköríves apszissal, a homlokzat feletti harangtornyában két harang található. Ablakai a hosszú oldalakon vannak, míg az apszison csak három szűk monofóra található. Szerény ikonosztázát ismeretlen festő készítette. A templom körül temető található.
  • A török által épített hengeres torony a falutól északra emelkedő magaslaton áll.
  • A Jarebinjak nevű magaslaton ókori erődített település maradványai találhatók, melyet néhányan a római Alveria városnak tartanak.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]