Brgulje

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Brgulje
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségZára
Jogállás falu
Irányítószám 23 292
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség48 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság53 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Brgulje (Horvátország)
Brgulje
Brgulje
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 13′ 40″, k. h. 14° 51′ 00″Koordináták: é. sz. 44° 13′ 40″, k. h. 14° 51′ 00″

Brgulje (olaszul: Berguglie) falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Zárához tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 33 km-re északnyugatra, Pagtól légvonalban 29 km-re délnyugatra a Molat-sziget középső részén egy magaslaton fekszik.

Története[szerkesztés]

A falu területe akárcsak Molat-sziget már ősidők óta lakott. Ezt igazolja számos, elsősorban a paleolitikumból származó régészeti lelet, melyek egy részét a zárai régészeti múzeumban őrzik.[2] A római korból nem maradt megbízható adat a sziget lakott voltáról. Nem maradtak fenn római eredetű földrajzi nevek csak egy tenger alatti lelőhely a kis Tovarnjak-szigetnél és a Zorljevica kőbánya tanúsítja az itteni római jelenlétet. Molat szigete és vele a mai Brgulje területe a horvátok érkezésétől a velencei uralom kezdetéig 1409-ig Zára városához tartozott, amely 1151-ben a zárai Szent Kereszt bencés kolostornak adományozta. A bencések a későbbiekben is fontos szerepet játszottak a sziget fejlődésében. Miután Velence 1409-ben elfoglalta Zárát a szigetek is fennhatósága alá kerültek. Az 1421-es zárai kataszter szerint Molatot 1422 líráért a Zadulin családnak adták bérbe, majd 1464-ben a Detrišić (Detrico) család bérelte ki 1830 velencei líráért.[2] 1539-től a szigetnek különböző bérlői voltak, de török háborúk miatt birtoklásuk időnként bizonytalan volt. Brgulje első írásos említése 1527-ben történt “Berguglie” alakban.[3] A település története során mindvégig közeli Molatnak volt alárendelve. Káplánja, melyet a 17. században említenek először a molati plébániához tartozott. A 16. és 17. században a sziget gyéren lakott volt. A csekély lakosságot törökön kívül az uszkók kalózok is támadták és fosztogatták. Még 1684-ben is húsz molati lakost hurcoltak török kalózok rabságba.[2] A 19. század elején amikor Dalmácia francia uralom alá került a törököket angol szolgálatban álló kalózok váltották fel, akik szintén többször támadták a szigetet. A kalózokon kívül a lakosságnak a Zárának és a Zára által nyakukba ültetett nagybirtokosok által támasztott terhekkel is szembe kellett néznie. 1615-ben a gróf még azt is megtiltotta, hogy földjeiken kívül más vagyont tartsanak, 1624-ben pedig a szabad favágást tiltotta meg 25 dukát büntetés megfizetésének terhe mellett.[2] 1640-ben az olasz Lantana kereskedőcsalád vásárolta meg a szigetet amely még kegyetlenebbül bánt a lakossággal. Az elnyomás ellen a lakosság számos panaszt emelt, de azok eredménytelenek maradtak. Amíg a lakosság kemény adókat fizetett a termények, a halászat és az állattartás jövedelmei után a Lantana család egyre gazdagodott. Végül a 19. század második felében a szigetet eladták a Abelić családnak. Petar Abelić fia Kazimir a szigetet húga fiainak adta át így került az olasz Gozzetti család tulajdonába. Brguljénak 1857-ben 140, 1910-ben 176 lakosa volt. Plébániáját 1903-ban alapították.[3] Az I. világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Lakossága különösen az 1970-es években csökkent jelentősen, amikor a fiatalok közül sokan a nagyobb ipari városokba, Zárára és Fiumére költöztek, míg mások a könnyebb kenyérkereset reményében Amerikába, Ausztráliába vándoroltak ki. A II. világháború után a férfiak közük sokan mentek tengerésznek. A rabi mészgyártás kiépítéséig 1964-ig a lakosság egy része mészégetéssel is foglalkozott és az itteni mészégetők híresek voltak.[2] Az 1950-es években a halászat is fellendült, bár hagyományok hiányában nem fejlődött a legjelentősebb gazdasági ággá. Jószerivel csak a kikapcsolódás és a saját szükségletek kielégítésére korlátozódott. Mára a mezőgazdaság és az állattartás is szinte teljesen megszűnt. A lakosság számának csökkenése az utóbbi időben is tovább folytatódott. A falunak 2011-ben mindössze 48 lakosa volt. A legújabb időkben több új ház épült a sziget északkeleti oldalán Lipić kikötője közelében.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
140 0 154 167 170 176 176 231 252 247 202 132 76 56 53 48

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent András apostol tiszteletére szentelt plébániatemploma a 19. század elején épült, 1926-ban, 1956-ban és 2000-ben megújították. A templomnak három oltára van. A főoltáron Szent András apostol szobra látható. Ezen kívül még Páduai Szent Antalt és a Lourdes-i Szűzanyát ábrázoló szobrai találhatók. A harangtorony a templomtól délnyugatra áll, benne két haranggal, melyeket 1932-ben Ljubljanában öntöttek. A temető a falutól mintegy száz méterre északnyugatra fekszik. A falunak plébániaháza nincs.[3]
  • A sziget délkeleti részén a falutól délre található a sziget belsejébe mélyen benyúló mély vizű Brgulei-öböl, ahol a kis Brguljski-szigettől északnyugatra nagyobb hajók is horgonyozhatnak.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]