Brgulje
| Brgulje | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Zára |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23 292 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 63 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 53 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 13′ 32″, k. h. 14° 51′ 07″Koordináták: é. sz. 44° 13′ 32″, k. h. 14° 51′ 07″ | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Brgulje (olaszul: Berguglie) falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Zárához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Zárától légvonalban 33 km-re északnyugatra, Pagtól légvonalban 29 km-re délnyugatra a Molat-sziget középső részén egy magaslaton fekszik.
Története[szerkesztés]
A falu területe akárcsak Molat-sziget már ősidők óta lakott. Ezt igazolja számos, elsősorban a paleolitikumból származó régészeti lelet, melyek egy részét a zárai régészeti múzeumban őrzik.[2] A római korból nem maradt megbízható adat a sziget lakott voltáról. Nem maradtak fenn római eredetű földrajzi nevek csak egy tenger alatti lelőhely a kis Tovarnjak-szigetnél és a Zorljevica kőbánya tanúsítja az itteni római jelenlétet. Molat szigete és vele a mai Brgulje területe a horvátok érkezésétől a velencei uralom kezdetéig 1409-ig Zára városához tartozott, amely 1151-ben a zárai Szent Kereszt bencés kolostornak adományozta. A bencések a későbbiekben is fontos szerepet játszottak a sziget fejlődésében. Miután Velence 1409-ben elfoglalta Zárát a szigetek is fennhatósága alá kerültek. Az 1421-es zárai kataszter szerint Molatot 1422 líráért a Zadulin családnak adták bérbe, majd 1464-ben a Detrišić (Detrico) család bérelte ki 1830 velencei líráért.[2] 1539-től a szigetnek különböző bérlői voltak, de török háborúk miatt birtoklásuk időnként bizonytalan volt. Brgulje első írásos említése 1527-ben történt “Berguglie” alakban.[3] A település története során mindvégig közeli Molatnak volt alárendelve. Káplánja, melyet a 17. században említenek először a molati plébániához tartozott. A 16. és 17. században a sziget gyéren lakott volt. A csekély lakosságot törökön kívül az uszkók kalózok is támadták és fosztogatták. Még 1684-ben is húsz molati lakost hurcoltak török kalózok rabságba.[2] A 19. század elején amikor Dalmácia francia uralom alá került a törököket angol szolgálatban álló kalózok váltották fel, akik szintén többször támadták a szigetet. A kalózokon kívül a lakosságnak a Zárának és a Zára által nyakukba ültetett nagybirtokosok által támasztott terhekkel is szembe kellett néznie. 1615-ben a gróf még azt is megtiltotta, hogy földjeiken kívül más vagyont tartsanak, 1624-ben pedig a szabad favágást tiltotta meg 25 dukát büntetés megfizetésének terhe mellett.[2] 1640-ben az olasz Lantana kereskedőcsalád vásárolta meg a szigetet amely még kegyetlenebbül bánt a lakossággal. Az elnyomás ellen a lakosság számos panaszt emelt, de azok eredménytelenek maradtak. Amíg a lakosság kemény adókat fizetett a termények, a halászat és az állattartás jövedelmei után a Lantana család egyre gazdagodott. Végül a 19. század második felében a szigetet eladták a Abelić családnak. Petar Abelić fia Kazimir a szigetet húga fiainak adta át így került az olasz Gozzetti család tulajdonába. Brguljénak 1857-ben 140, 1910-ben 176 lakosa volt. Plébániáját 1903-ban alapították.[3] Az első világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Lakossága különösen az 1970-es években csökkent jelentősen, amikor a fiatalok közül sokan a nagyobb ipari városokba, Zárára és Fiumére költöztek, míg mások a könnyebb kenyérkereset reményében Amerikába, Ausztráliába vándoroltak ki. A második világháború után a férfiak közük sokan mentek tengerésznek. A rabi mészgyártás kiépítéséig 1964-ig a lakosság egy része mészégetéssel is foglalkozott és az itteni mészégetők híresek voltak.[2] Az 1950-es években a halászat is fellendült, bár hagyományok hiányában nem fejlődött a legjelentősebb gazdasági ággá. Jószerivel csak a kikapcsolódás és a saját szükségletek kielégítésére korlátozódott. Mára a mezőgazdaság és az állattartás is szinte teljesen megszűnt. A lakosság számának csökkenése az utóbbi időben is tovább folytatódott. A falunak 2011-ben mindössze 48 lakosa volt. A legújabb időkben több új ház épült a sziget északkeleti oldalán Lipić kikötője közelében.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 140 | 0 | 154 | 167 | 170 | 176 | 176 | 231 | 252 | 247 | 202 | 132 | 76 | 56 | 53 | 48 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent András apostol tiszteletére szentelt plébániatemploma a 19. század elején épült, 1926-ban, 1956-ban és 2000-ben megújították. A templomnak három oltára van. A főoltáron Szent András apostol szobra látható. Ezen kívül még Páduai Szent Antalt és a Lourdes-i Szűzanyát ábrázoló szobrai találhatók. A harangtorony a templomtól délnyugatra áll, benne két haranggal, melyeket 1932-ben Ljubljanában öntöttek. A temető a falutól mintegy száz méterre északnyugatra fekszik. A falunak plébániaháza nincs.[3]
- A sziget délkeleti részén a falutól délre található a sziget belsejébe mélyen benyúló mély vizű Brgulei-öböl, ahol a kis Brguljski-szigettől északnyugatra nagyobb hajók is horgonyozhatnak.
További információk[szerkesztés]
- Zapuntel weboldala (horvátul)
- Molat szigetének weboldala (horvátul)
- Zára turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
- Molat-sziget turistainformációk (magyarul)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d e Zapuntel.hr:Svjetovna povijest (Zapuntel története) (horvátul)
- ↑ a b c Zupe.zadarskanadbiskupija.hr:Brgulje (Brgulje egyházi emlékei) Archiválva 2015. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
