Bilišane
| Bilišane | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Obrovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23450 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 136 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 289 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 10′ 19″, k. h. 15° 45′ 33″44.171944°N 15.759167°EKoordináták: é. sz. 44° 10′ 19″, k. h. 15° 45′ 33″44.171944°N 15.759167°E | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Bilišane falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Obrovachoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés]Zárától légvonalban 42, közúton 59 km-re keletre, községközpontjától 10 km-re délkeletre, Dalmácia északi részén és a Bukovica tájegység északi részén fekszik. Két településrésze Bilišani Donji és Bilišani Gornji. Mindkét településrésznek önálló temploma van.
Története
[szerkesztés]Területe 1683-ban szabadult fel a török uralom alól, ezt követően pravoszláv lakosság telepedett itt le. A török kiűzése után 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a Campo Formió-i béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 884, 1910-ben 1332 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció, majd német megszállás után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 99 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991-től szerb lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. A Vihar hadművelet idején 1995 augusztusában a horvát hadsereg visszafoglalta a települést. Szerb lakossága elmenekült és közülük legtöbben később sem tértek vissza. A településnek 2011-ben 176 lakosa volt.
Lakosság
[szerkesztés]| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 884 | 952 | 956 | 1.045 | 1.249 | 1.332 | 1.009 | 1.315 | 1.064 | 1.127 | 1.146 | 1.008 | 928 | 857 | 29 | 176 |
Nevezetességei
[szerkesztés]- Bilišani Donji Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1734-ben épült. Négyszögletes alaprajzú, egyhajós épület, négyszögletes szentéllyel, dongaboltozattal, félköríves apszissal. A templomhajót a 18. században nyugati irányban jelentősen meghosszabbították. Homlokzata felett dalmát stílusú, pengefalú, kétnyílású harangtoronnyal. Mellette temető található.
- Bilišani Gornji a Legszentebb Istenanya Születése tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma 1860-ban épült, felszentelése 1862-ben történt. Latin kereszt alaprajzú, egyhajós épület, a kereszt szárainak metszéspontjában kupolával, félköríves apszissal. Kis méretű harangtornya a homlokzat felett áll. Ablakai, ajtói, harangtornya is neogótikus stílusúak. A falak és a kupoladob íves árkádos díszítése neobizánci stílusú. Ikonosztázát 1864-ben készítették, de a délszláv háború során súlyos károkat szenvedett. A háborút követően a régi adatok felhasználásával restaurálták.
Jegyzetek
[szerkesztés]- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
További információk
[szerkesztés]- Obrovac község hivatalos oldala (horvátul)
- Obrovac turisztikai egyesületének honlapja[halott link] (horvátul)
- A dalmáciai pravoszláv püspökség honlapja (szerbül)
- Ravni kotari és Bukovica kulturális emlékei (horvátul)
