Gornje Biljane

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gornje Biljane
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségBenkovac
Jogállás falu
Irányítószám 23424
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség170 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság275 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gornje Biljane (Horvátország)
Gornje Biljane
Gornje Biljane
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 06′ 50″, k. h. 15° 32′ 30″Koordináták: é. sz. 44° 06′ 50″, k. h. 15° 32′ 30″

Gornje Biljane falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 25, közúton 32 km-re keletre, községközpontjától 13 km-re északnyugatra, Dalmácia északi részén, Ravni kotari területén fekszik.

Története[szerkesztés]

Biljana a középkorban az ősi lukai zsupánság területéhez tartozott. Első írásos említése 1358-ban történt abban az oklevélben, melyben Csúz János horvát bán birtokot adományoz a biljanai Stjepan és Filip nevű testvérpárnak.[2] 1409-ben Dalmáciával együtt velencei uralom alá került és Novigradból igazgatták. 1527-ben a környező településekkel együtt elfoglalta a török és elnéptelenedett. 1570-től a Klisszai, 1580-tól 1647-ig a Likai szandzsák része volt. A 17. század elején egy bizonyos Beširagić nevű török kapitány birtokaként említik, akinek az itteni vár volt a székhelye. A török uralom 1647-ig tartott. Ekkor új népesség költözött be az üresen hagyott területre, mely pravoszláv (tulajdonképpen szerb) volt, akiket a korabeli velencei források vlachoknak, illetve morlakoknak neveznek. A falu 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 289, 1910-ben 442 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 97 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében szerb lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz és a település szerb igazgatás alá került. 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült, a falu pedig teljesen elpusztult. 2011-ben 170 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
289 323 328 343 365 442 523 605 735 793 977 992 1.027 1.056 59 170

Nevezetességei[szerkesztés]

A településen átezető út felett áll Szent György tiszteletére szentelt szerb pravoszláv temploma. A templomot már 1324-ben említik ugyanezzel a titulussal, de akkor a középkorban itt létezett Draginići falu temploma volt. Ebből a faluból származott az ismert zárai Nozdronja család, melynek tagjai a 14. században I. Lajos magyar király és Velence közötti harcok során Lajos szövetségesei voltak.[5] A templomot a török kiűzése után a 17. században kezdték használni a pravoszlávok. A templom jellegzetesen gótikus stílusú, egyhajós épület, erős boltozattal. A rozettával díszített homlokzat felett áll a harangtorony. A 18. században a templomot jelentősen átépítették, a hajót meghosszabbították és szélesítették, ezért az eredeti apszist elbontották. A templom körül temető található.[5]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]