Ugrás a tartalomhoz

Nadin (Benkovac)

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Nadin
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségBenkovac
Jogállásfalu
Irányítószám23420
Körzethívószám(+385) 023
Népesség
Teljes népesség371 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság172 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 04′ 27″, k. h. 15° 29′ 54″44.074052°N 15.498200°EKoordináták: é. sz. 44° 04′ 27″, k. h. 15° 29′ 54″44.074052°N 15.498200°E
SablonWikidataSegítség

Nadin falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.

Fekvése

[szerkesztés]

Zárától légvonalban 22, közúton 31 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 10, közúton 13 km-re északnyugatra Dalmácia északi részén, Ravni kotari síkságán, a Zágráb-Split autópálya mellett fekszik. A településtől délre halad el a Zára-Knin vasútvonal. Településrészei: Batović, Brzoja, Ožaković, Nikić, Majstorović, Vrsaljko, Kosa, Glavić, Malbaše, Vickovići, Zagrad.

Története

[szerkesztés]

A mai Nadin elődje az ókori „Nadinum” (Nedainium) illír erődített település volt, amely egy magaslaton állt a négy kilométer széles Nadini-mező felett.[2] A település a Jaderből, Asserián és Varvarián át Burnum felé menő főút mellett volt.[3] Valószínűleg az i. e. 1. században építették. Az itt talált leletek között van egy Nadinumban a liburnok által különösen tisztelt női istenség szobra.[3] Nadinum a rómaiak uralma alatt is tovább virágzott, innen származott a Traianus idejében élt híres jogtudós és szenátor Gaius Iavolenus Priscus. Nadinum ókori vára még nincs feltárva és még nem is voltak itt rendszeres feltárások, csak esetenként történtek kisebb nagyobb ásatások. A zárai régészeti múzeumban őriznek néhány feliratos követ, melyek a vár alatti házakba voltak befalazva.[3]

A középkorban a 12. és 16. század között a Kačić nemzetség volt a földesura, vára pedig a 15. századtól velencei erődítmény volt, melyet a velenceiek megerősítettek. 1522-ben miután a török Knint és Skradint is elfoglalta jelentősége megnőtt és falait tovább erősítették.[2] A korabeli források szerint helyőrsége százötven gyalogosból és ötven lovasból állt. A török 1527-ben Obrovac eleste után, miután helyőrsége Ninbe menekült harc nélkül foglalta el, majd tovább bővítette. 1624-ben újabb falakkal és ágyúkkal erősítették védelmét. A velenceiek 1647-ben a kandiai háború idején foglalták vissza és hogy a török tovább ne használhassa lerombolták.[2] Hatalmas kőtömbökből épített falai ma is néhány méter magasan állnak.

Területe 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 378, 1910-ben 424 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. Vrsaljko nevű településrészét 1944. szeptember 29-én a partizánok felgyújtották. A támadásnak tíz, főként polgári lakos esett áldozatául.

1991-ben Nadin 666 lakosából 650 horvát volt. A szerb szabadcsapatok és a jugoszláv néphadsereg katonái 1991. november 19-én előbb ágyútüzet zúdítottak a falu házaira, majd kifosztották és felgyújtották, illetve felrobbantották őket. Bár lakói emberfeletti ellenállást tanúsítottak a túlerőnek nem állhattak ellen. A harcokban három horvát katona és tizennyolc polgári lakos esett el. A lakosság legnagyobb része Zárába menekült. Ezt követően a faluban egyetlen ház sem maradt épen.[2]

Škabrnja mellett Nadin volt a térség legjobban elpusztított települése. A horvát hadsereg a Vihar hadművelet idején 1995 augusztusában szabadította fel Nadint. A településnek 2011-ben 406 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Lakosság

[szerkesztés]
Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
378 393 259 279 385 424 580 788 504 754 890 911 646 666 439 406

Nevezetességei

[szerkesztés]
  • A falutól keletre emelkedő magaslaton találhatók Nadinum ókori erődített település romjai. A várat az illír liburnok építették, majd római, velencei, végül török erőd volt. 1647-ben a velenceiek visszafoglalták és falait lerombolták, azóta rom. Még nincs feltárva és még nem is voltak itt rendszeres feltárások, csak esetenként történtek kisebb nagyobb ásatások. A zárai régészeti múzeumban őriznek néhány leletet és feliratos követ, melyek a vár alatti házakba voltak befalazva.[6]
  • Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt plébániatemploma a 17. században, a török uralom alóli felszabadulást követően épült. A templomot 1878-ban átépítették, ekkor nyerte el mai formáját. A délszláv háború során a szerbek lerombolták. Két értékes fából faragott oltára volt, melyekből semmi sem maradt. A templom körüli temetőben is súlyos károk keletkeztek. Újjáépítésére a zárai érsekség felhívást tett közzé, mely azonnal visszhangra talált. A premanturai születésű Antun Bogetić poreč-pólai püspök 1996-ban levélben hívta fel szülőfalujának lakóit az adakozásra. A Póla közelében fekvő isztriai Premantura lakói ugyanis a velencei-török háborúk idején Nadinból elmenekültek leszármazottai voltak.[3] Az újjáépített templomot 1997. január 12-én a hívők és adományozók nagy tömege jelenlétében szentelte fel Ivan Prenđa zárai érsek, aki 1964 és 1968 között plébánosként maga is látott el lelkipásztori szolgálatot a faluban.[2]

Jegyzetek

[szerkesztés]

További információk

[szerkesztés]