Mali Iž
| Mali Iž | |
 | |
| Mali Iž látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Zára |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23 284 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 193 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 8 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 01′ 22″, k. h. 15° 09′ 16″Koordináták: é. sz. 44° 01′ 22″, k. h. 15° 09′ 16″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Mali Iž témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Mali Iž falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Zárához tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Zárától légvonalban 12 km-re délnyugatra, az Iž-sziget délkeleti felén, az északkeleti parton három dombon fekszik, amelyek egyúttal településrészeit is képezik. Ezek Mućel (a latin "monticellusi" – hegyes hely kifejezésből), Makovac és Porovac. Iž szigete a zárai szigetvilágban Dugi Otok és Ugljan között fekszik, melyektől keletről a Srednji-csatorna, nyugatról az Iži-csatorna választja el. A sziget területe 17,59 km2, legmagasabb pontja a 168 méter magas Korinjak. A településnek két öble és kikötője van Komoševa és Knež. Mindkettő, akárcsak a közeli Knežak-sziget neve a latin „comes” (gróf) főnévből ered. A fő kikötő Komoševa.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint Iž szigete már a történelem előtti időkben is lakott volt. Ezt erősíti az a bronz szekerce, amelyet hatvan éve a Knež-öbölben találtak.[2] A szigeten a rézkor, a vaskor, a római kor és az óhorvát kultúra nyomai is megtalálhatók. Első ismert lakói az illírek voltak. Illír erődítmény maradványai találhatók Veli Ižtől keletre és délre fekvő Opaćac és Košljin nevű magaslatokon. A rómaiak emlékét elsősorban a latin eredetű földrajzi nevek (Mućel, Bršanj, Šipnata, Rivanj) őrizték meg.[3] Első írásos említése Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár a 10. században a birodalom kormányzásáról írott művében szerepel „Ez” alakban. Később „Issa”, „Iso”, „Eso” (olasz), „Esium” (latin), „Již”, „Iž” formában tűnik fel a korabeli forrásokban.[3] A középkorban és később is zárai nemesi családok és gazdag városi polgárok (a Benja, a Fanfonja családok és mások) birtoka volt. Ižen birtoka és temploma volt az ugljani Szent Mihály bencés kolostornak és a zárai Szűz Mária bencés kolostornak is. Egyházi források Ižt már a 13. században említik, de valószínűleg ennél már sokkal előbb is állt itt település. Az egyházi krónikában 1344-ben olvashatjuk, hogy “Cossovich de insula Ecci” eladja a záraiaknak „de Zavatis” földjét “in dicta insula puncta Barsane”[2] (a szigetnek mai Mali Ižhez tartozó Bršanj nevű helyén). Régen Mali Iž települést Južnje selo, Malo selo, Južni Iž (Eso Sciorocal) néven is említették.[2]
1527-ben 137 lakost számláltak a településen, ez a szám 1608-ra 92-re esett vissza. 1759-ben már ismét 189 lakosa volt. Plébániája 1737-ben lett önállóvá, addig Veli Ižhez tartozott.[2] Az ižiek régen elsősorban kitűnő halászokként és tengerészekként voltak ismertek. A szigeten több hajótulajdonos élt. A hajózás a 15. és a 19. században élte virágkorát, majd a 20. századra, elsősorban a gőzhajózás gyors fejlődése miatt teljesen lehanyatlott. Ekkor az ižiek közül sokan a gőzhajókra szegődtek el tengerészeknek. Az első világháború idején több mint 350 iži szolgált tengerészként szerte a világon a hajókon. A másik fő megélhetési forrás a halászat volt. A II. világháború előtt 46 halászhajón még több mint 300 mali iži halász dolgozott.[2] Mára a halászat lényegében megszűnt mint megélhetési forrás. A településnek 1857-ben 404, 1910-ben 971 lakosa volt. Az első világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Nem felejthető a falu történetében 1942. július 26., amikor fegyveres felkelés tört ki a megszálló olasz csapatok ellen. A harcokban majd a koncentrációs táborokban 204 mali iži pusztult el. A plébánia feljegyzései szerint a megszállók több mint 700 lakost internáltak a Molat-szigetre és Olaszországba. Ezen kívül 83 lakóházat gyújtottak fel, miután kirabolták őket.[2] Lakossága különösen az 1970-es években csökkent jelentősen, amikor a fiatalok közül sokan a nagyobb ipari városokba, Zárára és Fiumére költöztek, míg mások a könnyebb kenyérkereset reményében az Egyesült Államokba, Kanadába és Ausztráliába vándoroltak ki. A háború után még négy tanító tanított az iskolában, amelyet húsz év múltán be kellett zárni, mert nem maradt tanuló. 1996-ban átadták a forgalomnak a Veli- és Mali Iž közötti új utat és a “Bršanj” kompkikötőt.[3] A falunak 2011-ben 215 lakosa volt.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[4][5] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 404 | 488 | 607 | 702 | 811 | 971 | 1.006 | 1.079 | 861 | 810 | 617 | 454 | 212 | 189 | 147 | 215 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- A Komoševa-öböl feletti magaslaton található az óhorvát Szűz Mária templom a falu régi plébániatemploma.[6] A szakemberek szerint régi részei a horvát nemzeti királyok idején a 9. és 11. század között épült óhorvát építészeti stílusban. A templom eredetileg rotunda volt, félköríves apszissal, ma használaton kívül áll. Írott források már 1351-ben említik. A rotunda belső mérete és magassága egyaránt öt méter, falai 0,65 méter vastagok. Eredeti alakja nem maradt fenn teljes mértékben, de kétségkívül a sziget legrégibb szakrális építménye. A 17. században egy 17 méter hosszú hajóval és a bejárat feletti harangtoronnyal bővítették és a régi részben alakították ki a szentélyt. 1898-ban egy villámcsapás következtében keletkezett tűzvészben a hozzáépített részek leégtek. Felújítási munkálatai 2000-ben kezdődtek és máig is tartanak a Horvát Kulturális Minisztérium felügyelete alatt. A templomot régi temető és kőkerítés övezi.[2]
- A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt mai plébániatemploma 1902-ben épült Ćiril Iveković tervei szerint a régi templomtól délkeletre. 1902. június 27-én szentelte fel Mate Dujam Dvornik zárai érsek. 1961-ben renoválták amikor a régi mennyezetet cserélték ki, majd 1969-ben a hajó kapott új padlóburkolatot. 1992-ben a tetőt javították és villámhárítót tettek rá. Egyhajós épület három márvány oltárral. A negyedik, szembemiséző oltárt 1969-ben állították. A főoltáron a Szűzanya fából faragott szobra látható. A két mellékoltár Jézus Szentséges Szíve és a Lourdes-i Szűzanya tiszteletére van szentelve, mindkét oltáron fából faragott szobor áll. A templomnak két kő szenteltvíz tartója, kő keresztelő medencéje, kórusa és kincstára van. Nagyon értékes az a gótikus kereszt, amelyen glagolita betűkkel az "INRI" felirat látható és amely ma Zárában az egyházi műkincsek állandó kiállításán látható. A templomban hét glagolita betűs misekönyvet és breviáriumot őriznek.[2]
- A Makovac nevű településrészen a Kožičić-Benja család birtokán a kétemeletes, védőtornyokkal megerősített udvarház[7] az ún. „Turan” mellett áll a Szent Anna kápolna. Oltárképén Szent Anna és lánya a kis Szűz Mária látható. Homlokzata felett harangtorony áll.
További információk[szerkesztés]
- Zára turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d e f g h Zupe.zadarskanadbiskupija.hr:Mali Iž (Mali Iž története és egyházi emlékei) Archiválva 2015. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ a b c Zupe.zadarskanadbiskupija.hr:Veli Iž (Veli Iž története és egyházi emlékei) Archiválva 2015. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1562.
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: P-6181.
