Sveti Petar na Moru

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sveti Petar na Moru
POHĽAD Z TERASY 2 - VIEW FROM THE TERRACE 2 - panoramio.jpg
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségSveti Filip i Jakov
Jogállás falu
Irányítószám 23207
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség
  • 403 fő (2011)
  • 348 fő (2001) +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság4 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sveti Petar na Moru (Horvátország)
Sveti Petar na Moru
Sveti Petar na Moru
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 00′ 00″, k. h. 15° 22′ 30″Koordináták: é. sz. 44° 00′ 00″, k. h. 15° 22′ 30″
A Wikimédia Commons tartalmaz Sveti Petar na Moru témájú médiaállományokat.

Sveti Petar na Moru (1992-ig Krmčina) falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Sveti Filip i Jakovhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától 18 km-re délkeletre, Biogradtól 10 km-re északnyugatra, Dalmácia északi részén, a Pašman-csatorna partján, Tustica és Turanj között a Brdo nevű hegy alatt fekszik.

Története[szerkesztés]

A mai Sveti Petar na Moru tágas területén fekvő erdei tisztásokat, barlangokat és a Tustica lábánál fekvő területet már a történelem előtti ember is lakóhelyként használta. A legjelentősebb őskori és ókori lelőhely a település utolsó házától ötszáz méterre délkeletre található Buta-barlang, ahol az 1957-ben végzett feltárások során római cseréptöredékek, kannelúrával és hullámvonalakkal díszített töredékek, valamint valószínűleg a neolitikumból származó, emberek áltak megmunkált kőszerszámok kerültek elő.[1] A középkorban ez a terület a rogovói apátság birtoka volt, melyhez tartozó gazdasági épület maradványai Sveti Petar központjában ma is láthatók.[1] A települést 1607-ben, Szent Péter apostol tiszteletére templomát 1681-ben említik először.[2] Nevét is erről a templomról kapta, de 1941 és 1992 között Krmčinának hívták és már Borelli 1796-os térképén is „Kermczina” néven szerepel. Anyakönyvei szerint egyházilag előbb Zárához, később Turanjhoz tartozott. A település 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt, majd miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 47, 1910-ben 70 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után horvát csapatok vonultak be a településre, amely ezzel visszatért Horvátországhoz. A településnek 2011-ben 403 lakosa volt. Lakói egykor főként mezőgazdasággal, állattenyésztéssel, de újabban egyre inkább turizmussal foglalkoznak, mely mára az egyetlen jövedelmező tevékenységgé fejlődött.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
47 0 62 32 51 70 125 142 195 220 280 244 241 267 348 403

Nevezetességei[szerkesztés]

  • A település utolsó házától ötszáz méterre délkeletre, a "Pećinska gomila" és a 156 méteres "Gradina" nevű magaslatok közötti szurdokvölgyben, 76 méteres tengerszint feletti magasságban található Buta-barlang. A Butától a tenger felé eső területet Pećinska dragának nevezik. A barlang nyílása egy mészkőbe vájt lépcsőzetes terasz alatt található, mely egy 25 méter mély föld alatti terembe vezet. A barlang közepén levő mélyedést tavannak (azaz padlásnak), a legsötétebb részét mraknak (azaz homálynak) nevezik. (A hegy túlsó oldalán levő nyíláson csak egy kutya fér át.) A barlang az 1960-as évekig a helyi juhászok menedékhelyéül szolgált eső idején. 1957-ben rövid ideig tartó feltárások során a barlang területén és az előtte fekvő részen római eredetű kerámia töredékeket, köztük néhány díszített darabot és az újkőkorból származó kőszerszámokat találtak.[1]
  • A település Szent Péter apostol tiszteltére szentelt templomát 1681-ben újították meg. Ekkor önálló plébánia központja volt, plébánosát Petar Pedišićnek hívták.[2] Egyhajós épület, homlokzata felett harangépítménnyel. Oltárán Szent Péter ábrázolása látható. Ma a turanji plébánia filiája.
  • A település közepén a part mentén tiszta ivóvizet adó kút található, amely a legnagyobb szárazság idején sem szárad ki. A kutat még 1911-ben építették a környék egyetlen tiszta vizű forrása fölé, ahova még a szomszédos falvak népe is eljárt. Innen hordták a vizet fából e célra faragott nagy edényekben, melyeket szamarakkal vontattak. Így nemcsak ivásra és mosásra, hanem még az állatok ellátására is elég ivóvizet tudtak szállítani. A kút úgy van kiképezve, hogy egyik oldalán a mosásra, a másikon az állatok itatására alkalmas.[1]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]