Zverinac (település)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Zverinac
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségSali
Jogállás falu
Irányítószám 23 286
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség43 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság22 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Zverinac (Horvátország)
Zverinac
Zverinac
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 09′ 45″, k. h. 14° 55′ 00″Koordináták: é. sz. 44° 09′ 45″, k. h. 14° 55′ 00″

Zverinac (olaszul: Sferenzi, Sferinaz, Sferina) falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Salihoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 26 km-re nyugatra, községközpontjától légvonalban 32 km-re északnyugatra a Zverinac-sziget középső részén, a délnyugati part öblében fekszik. Zverinac szigete a Veli Tun-sziget és Dugi Otok északi része között, Božavától északra fekszik. Jelentősebb tengeröblei a nyugati parton Kablin és Zverinac, ahol az azonos nevű település kikötője is található, míg a sziget északkeleti részén Hervatin. Legmagasabb pontja a 117 méter magas Klis. Zverinac szigete alig több, mint öt kilométer hosszú és egy kilométer széles. A sziget és a település legjobban gyalog járható be, így lehet élvezni az érintetlen természet és a tájat átható béke érzését.

Története[szerkesztés]

A sziget már a római korban lakott volt, ezt igazolják a Poripišće-öbölben található épületmaradványok. Zverinac első írásos említése 1421-ben történt „Suiran”, illetve „Svirumi” alakban. Zárai nemesi családok birtoka volt. Területe Zárához tartozott, majd 1409-től a várossal együtt a Velencei Köztársaság része lett. A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. Dugi otok 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt a Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 67, 1910-ben 123 lakosa volt. Az I. világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Az iskola épülete 1966-ban épült, amikor a szigetre az áramot is bevezették. Az 1970-es évektől a több munkalehetőség miatt sok fiatal költözött a nagyobb városokba és vándorolt ki az Egyesült Államokba és Ausztráliába. Néhány év működés után a kevés gyerek miatt az iskolát is bezárták. A falunak 2011-ben 43 lakosa volt, akik hagyományosan mezőgazdasággal (főként olívatermeléssel), halászattal és újabban turizmussal foglalkoznak. A településnek hangulatos kis étterme van, ahol helyi specialitásokkal várják a vendégeket.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
67 0 96 104 107 123 187 118 158 161 153 146 96 59 48 43

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Loyolai Szent Ignác tiszteletére szentelt plébániatemploma, melyet a helyiek csak Sveti Nacijonak hívnak 1690-ben épült. A homlokzat feletti harangépítményben látható két harangot 1925-ben öntötték. Ciprusokkal szegélyezett út vezet hozzá. A templomban a božavai plébános mond hetente kétszer misét.
  • A Fanfonga család 1746-ban épített barokk palotája.
  • A sziget kiváló minőségű olívaolajáról híres, amelyet a házaknál is meg lehet vásárolni.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]