Ugrás a tartalomhoz

Lisičić

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Lisičić
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségBenkovac
Jogállásfalu
Irányítószám23420
Körzethívószám(+385) 023
Népesség
Teljes népesség232 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság271 m
IdőzónaCET, UTC+1
Elhelyezkedése
Térkép
é. sz. 44° 01′ 44″, k. h. 15° 41′ 06″44.028938°N 15.685038°EKoordináták: é. sz. 44° 01′ 44″, k. h. 15° 41′ 06″44.028938°N 15.685038°E
Térkép

Lisičić falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.

Zárától légvonalban 37, közúton 46 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 7 km-re keletre, Dalmácia északi részén, Ravni kotari és Bukovica tájegységek találkozásánál fekszik. Itt halad át a Benkovacról Knin és Skradin felé menő út.

Az emberi élet első nyomai az i. e. 5000 körüli időszakra nyúlnak vissza e vidéken. A falu területén a Dalmácia területén létezett első földművelő kultúra, a Šibenik melletti Danilo faluról elnevezett daniloi kultúra régészeti leletei kerültek elő.[2] Az itteni lakosság megélhetésének alapját már ősidők óta a kőfejtés, kőfaragás adta. Amint azt a szakemberek megállapították, az itteni kőfejtő anyagából épültek az ókori Asseria városának falai és az a vízvezeték is, amely a római várost a čatnjai források vízével ellátta. A római uralom idejéből számos apró lelet, főként üvegedények és cseréptöredékek kerültek elő.[2] A mai település neve is a régmúltra megy vissza, hiszen a Lasničić annak a tizenkét horvát nemzetségnek az egyike volt, melyet a középkori források említenek. Egy legenda a nevet összefüggésbe hozza egy aranykinccsel is, melyet egy nagy kő belsejében találtak.[2] A környékbeli településekkel együtt 1527-ben elfoglalta a török és elnéptelenedett. A török kiűzése után itt nyílt meg a vidék első iskolája. A falu ezután 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 222, 1910-ben 424 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 96 százaléka horvát nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében a település szerb igazgatás alá került. A szerb agresszió során templomát és temetőjét lerombolták.[2] A jugoszláv hadsereg által támogatott szerb szabadcsapatok az itt maradt lakosság körében háborús büntetteket követtek el. 1995 augusztuságban a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. A háború után templomát újjáépítették. A falunak 2011-ben 263 lakosa volt, akik főként kőfejtéssel, mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Lakosság változása[3][4]
1857186918801890190019101921193119481953196119711981199120012011
222334292298376424512592512542561528426358268263

A Kisboldogasszony tiszteletére szentelt római katolikus templomát 1991-ben a szerbek lerombolták. 2000-ben a helyiek újjáépítették. A perušići plébánia filiája.

  1. "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
  2. 1 2 3 4 Tz-benkovac.hr:Lisičić Archiválva 2016. február 13-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)
  3. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
  4. "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2015. május 23.

Ez a szócikk részben vagy egészben a Lisičić című horvát Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

További információk

[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]