Kruševo (Obrovac)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Kruševo
Krusevo10.jpg
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségObrovac
Jogállás falu
Irányítószám 23452
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség1112 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság219 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Kruševo (Horvátország)
Kruševo
Kruševo
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 10′ 45″, k. h. 15° 39′ 30″Koordináták: é. sz. 44° 10′ 45″, k. h. 15° 39′ 30″
A Wikimédia Commons tartalmaz Kruševo témájú médiaállományokat.

Kruševo falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Obrovachoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 35, közúton 50 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 3, közúton 10 km-re délnyugatra, Dalmácia északi részén és a Bukovica tájegység északi részén fekszik. Településrészei: Donje és Gornje polje (Srida sela), Otišna, Brčić, Zevelinac, Uzdrage, Ribnica, Podgreda, Orljak, Kobljani, Kosmač, Bukovac, Drage, stb.

Története[szerkesztés]

Területén már az ókorban római település volt. Itt állt a liburnok által épített, majd a rómaiak által megerősített „Clambetae” erődje, melyet a nép Cvijina Gradinának nevez.[2] Maradványai között még mindig felismerhetők az egykori utcakövek, egy Mars templom, a fürdő alapfalai, valamint különböző feliratok és faragott kövek töredékei.[2] A középkorban itt állt a korbáviai grófok Otišina nevű vára.[3] A horvátok ősei a 7. században telepedtek meg a területén. Első írásos említése a zárai Szent Krševan apátság oklevelében 1224. október 2-án történt.[3][4] A környező településekkel együtt 1527-ben foglalta el a török. A törökök a várat megerősítették,[2] de 1647-ben Franjo Posedarski gróf visszafoglalta.[3] Ezt követően főként katolikus horvát lakosság telepedett itt le. A török kiűzése után 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. 1709-ben 659 lelket számláltak a településen. Plébániatemplomát 1700 körül építették. Plébániájának szolgálatát 1731-től a karini kolostor szerzetesei látták el. Hat falu, Bukovac, Drage, Karlovac, Kobljane, Orljak, Otišina és Podgreda hívei tartoztak hozzá.[3] Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 1044, 1910-ben 1775 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció, majd német megszállás után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 93 százaléka horvát, 6 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991-től szerb lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz. 1991 októberében a bevonuló szerb felkelők a település legnagyobb részét a templommal együtt elpusztították.[3] A Vihar hadművelet idején 1995 augusztusában a horvát hadsereg visszafoglalta a települést. Szerb lakossága elmenekült. A visszatérő horvátok újjáépítették falujukat, de néhány településrészen még ma sincs ivóvíz és aszfaltozott út.[3] A településnek 2011-ben 1112 lakosa volt.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[5][6]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
1.044 1.182 1.249 1.339 1.600 1.775 1.663 1.710 1.827 2.017 2.206 2.370 1.978 1.674 1.078 1.112

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent György vértanú tiszteletére szentelt plébániatemploma 1700 körül épült a falu temetőjében, idővel azonban romos állapotba került. Mára csak alapfalak maradtak belőle. 1845-ben a régi templomtól északra a temető északi oldalán felépítették az új plébániatemplomot. Több alkalommal újították, így 1902 és 1909 között, 1931-ben, 1961-ben és 1977-ben. Egyszerű épület volt apszissal és harangtoronnyal. Három márvány oltárát a 20. század elején készítették. Főoltárképét, mely védőszentjét ábrázolja 1868-ban festette Antonio Zuccaro. A másik két oltár a szeplőtelen fogantatás és Szent Antal tiszteletére volt szentelve.[4] A templom belső festését 1931-ben Mladen Plečko készítette, 1977-ben ezt is megújították. 1964-ben a templom körüli területet rendezték és a közútig lépcsőket építettek. Közvetlenül a délszláv háború előtt épült a 26 méter magas harangtorony. 1991. október 14-én a falut elfoglaló szerb felkelők a templomot teljesen lerombolták.[4] Az újjáépítés 1996. február 14-én kezdődött a lerombolt templom alapjain. Míg a régi templom falai kőből épültek, az újat már téglából, kórusát betonból építették. A templomot két szobor díszíti, Szűz Mária (fából faragott tiroli munka) és Szent Antal szobrai. A templom mellé épített új harangtoronyban három harang található. A nagyharangot egy bilišanei szerb házban, a régi kisharangot Kistanjén találták meg. A templomot 2001-ben szentelte fel Ivan Prenđa érsek.[3]
  • Bukovac nevű településrészén, a plébániatemplomtól mintegy 6 km-re keletre áll az 1874-ben épített Szeplőtelen fogantatás templom benne a Szűzanya szobrával. A délszláv háború idején a templom gránáttalálatot kapott, de később sérüléseit kijavították.[2]
  • Clambetae liburn-római erődjének maradványai. A romok között még felismerhetők az egykori utcakövek, egy Mars templom, a fürdő alapfalai, valamint különböző feliratok és faragott kövek töredékei.

Jegyzetek[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]