Banj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Banj
Banj látképe a levegőből.
Banj látképe a levegőből.
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségPašman
Jogállás falu
Irányítószám 23 263
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség193 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság12 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Banj (Horvátország)
Banj
Banj
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 00′ 00″, k. h. 15° 17′ 45″Koordináták: é. sz. 44° 00′ 00″, k. h. 15° 17′ 45″

Banj (olaszul: Bagno) falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Pašmanhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 14 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 9 km-re, közúton 10 km-re Pašman szigetének északnyugati részén fekszik. A környező dombokról szép kilátás nyílik a Pašmani-csatornára.

Története[szerkesztés]

A mai Banj település az 1356-ban felszentelt Szent Kozma és Damján templom körül alakult ki. Neve a latin „balneae” (fürdő) főnévből származik. A területén talált római pénzérmék bizonyítják, hogy már a római korban is lakott volt és az ókori rómaiaknak fürdőjük volt itt. A település első írásos említése 1265-ben történt „Bagni” alakban. Akkor még a Pašman-szigetet is így hívták, melyet megerősít, hogy 1290-ben és 1333-ban is „insula Bagno” alakban szerepel. 1289-ben egy itteni földről mondja a latin nyelvű dokumentum, hogy „infra Bagnum et sanctum lucatum.” Érdekesség, hogy Banj régi településközpontja nem a mai Banj területén, hanem a mai Ždrelacon, az ottani Szent Lukács templom volt. Ezt több korabeli forrás is megerősíti. 1339-ben a Szent Lukács templomot „in confonio sancetilicati ad Bagnum” összefüggésben említik, majd 1512-ben egy banji föld vétele kapcsán annak megjelölése "terreno a Bagno in luoco aprasso la chiesa di San Luca" alakban szerepel. Ždrelac korábban Banj településrésze volt és csak 1825-ben vált önálló településsé. Banj a velencei anyakönyvekben 1525-ben „bagno”, 1608-ban „villa di Bagno” néven szerepel, a horvát glagolita anyakönyv 1587-ben már a mai „Banj” alakban említi. Területe a sziget többi részével együtt a 15. századtól a Velencei Köztársasághoz tartozott. A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt a Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 172, 1910-ben 359 lakosa volt. Az I. világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. Az 1970-es évektől a több munkalehetőség miatt több fiatal költözött a nagyobb városokba és vándorolt ki az Egyesült Államokban és Ausztráliában is. A falunak 2011-ben 193 lakosa volt, akik hagyományosan mezőgazdasággal, halászattal foglalkoznak. Ezek mellett egyre inkább fejlődik a turizmus is.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[2][3]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
172 222 241 259 310 359 407 359 449 448 399 357 346 256 194 193

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Kozma és Damján tiszteletére szentelt plébániatemploma 1345-ben szerepel először írásos forrásban, valószínűleg ez időpont körül épülhetett. Felszentelése 1356-ban volt. Az azóta történt többszöri átépítés következtében középkori jegyeit teljesen elveszítette. A templom egyhajós, sekrestyéje és három márvány oltára van. A főoltár oltárképe a Szűzanyát ábrázolja karjában a gyermek Jézussal a templom védőszentjeinek társaságában. A mellékoltárok a Szent Kereszt és a Rózsafüzér királynője tiszteletére vannak szentelve.
  • A Banjhoz tartozó Mali Bokolj Lorettói Szűzanya temploma don Ante Peroša plébános ötlete alapján a helyiek akaratából nagy gonddal és fáradsággal épült. Az építés befejezésének időpontja 1935. Az öregek elbeszélése szerint a plébánosnak álmában maga a Szűzanya mutatta meg a Bokolj-dombon a helyet, ahol a templomot fel kell építeni. A templomot a helyiek Gospa Bokoljskának, azaz Bokolji Boldogasszonynak, a hozzá a domb aljából vezető keresztút kezdetét pedig Gospinih vratának azaz a Boldogasszony kapujának nevezik. Az asszonyok egykor mezítláb tették meg a templomhoz vezető utat. Búcsúnapja május 10-én a Lorettói Szűzanya ünnepén van.
  • Banjon van egy ősi mondás, amely így hangzik: „Ko se Banjske vode jednom napije, iz Banja ne ide,” azaz aki a banji vizet egyszer itta, az Banjból nem megy el. Ezt ma inkább úgy mondják az itteniek, hogy aki a banji forrásvízből iszik újra visszavágyik erre a szép és békés helyre.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]