Sveti Filip i Jakov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Sveti Filip i Jakov
A községháza épülete
A községháza épülete
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségSveti Filip i Jakov
Jogállás falu
Polgármester Zoran Pelicarić
Irányítószám 23207
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség1667 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság14 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Sveti Filip i Jakov (Horvátország)
Sveti Filip i Jakov
Sveti Filip i Jakov
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 57′ 45″, k. h. 15° 25′ 40″Koordináták: é. sz. 43° 57′ 45″, k. h. 15° 25′ 40″
Sveti Filip i Jakov weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Sveti Filip i Jakov témájú médiaállományokat.

Sveti Filip i Jakov (korábban Filipjakov) falu és község Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Donje Raštane, Gornje Raštane, Sikovo, Sveti Petar na Moru és Turanj települések tartoznak hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 24 km-re, közúton 26 km-re délkeletre, Biograd na Morutól 3 km-re északnyugatra, Dalmácia északi részén, a Pašman-csatorna partján fekszik. A község legfejlettebb mezőgazdasági területe a Vránai-medence, fő terményei a gabonafélék, a burgonya, a takarmánynövények és a zöldségfélék. A mezőgazdasági terület mintegy ötödét szőlőültetvények és gyümölcsösök képezik. A tengerparti részen elsősorban olajfaültetvények találhatók. Ez a terület túlnyomóan egyenletesen sík, helyenként domb méretű magaslatokkal. A magasabb hegyek a 156 méteres Pećina és a 138 méteres Crni krug a parttól mintegy másfél kilométerre találhatók. Köztük található a 154 méteres Gradina. Az éves középhőmérséklet 14,7 °C.

Története[szerkesztés]

Sveti Filip i Jakov helyén már az ókorban kis liburn település állt, melynek szárazon rakott falmaradványai ma is láthatók. Az innen származó régészeti leletek pedig a biogradi múzeumban találhatók.[2] E terület jelentőségét Biograd királyi városának közelsége jelentette, melynek birtoka volt abban az öbölben ahol a mai település fekszik. A mai Szent Rókus templom körül feküdt Rogovo falu és Dvorine erődje. Maga a templom eredete a római korra nyúlik vissza, így a Tengermellék középkori építményei között is ritka kivételt képez.[2] Rogovótól a partra vezető legrövidebb úton állt egy kis középkori templom, melyet Szent Fülöp és Jakab apostolok tiszteletére szenteltek. A későbbi település erről a rogovói apát által építtetett kis templomról kapta a nevét.[3] Az apát címere a templom kapuzatán ma is látható. A rogovói apátság a településtől északkeletre fekvő mezőn állt és a török háborúk idején pusztult el. Az erődített apátsági épületeket pincéivel, olajpréseivel és az apátsági templomot az írott források már a 13. századtól említik. A település mai neve a 15. században fordul elő először írott forrásban “San Filip e Giacomo di Rogovo” alakban, ekkoriban még Rogovo kikötőjeként (Molum Rogoue) tartották számon.[2] Ezt a területet még IV. Krešimir horvát király adományozta a 11. században a biogradi Szent János bencés kolostornak.[3] A település mai magja a 16. és a 17. században keletkezett. A régi településmag bejáratánál áll a „Kaštel”, az apátsági vár maradványa, melynek falába az egyik rogovói apát Domenico Grimani sírköve (1496.) látható befalazva.[2][3] A török háborúk idején a települést több támadás is érte. 1580-ig a település megerősítéséig a lakosságnak gyakran kellett menekülni. Végül a kandiai háború idején (1645 és 1647 között) a Leonardo Foscolo vezette velencei hadak rombolták le.[3] A mai település a török kiűzése után a 17. század végén és a 18. század elején épült fel. A település 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt, majd miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 371, 1910-ben 596 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után horvát csapatok vonultak be a településre, amely ezzel visszatért Horvátországhoz, majd ismét Jugoszlávia része lett. A településnek 2011-ben 1667 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattenyésztéssel, halászattal foglalkoztak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
371 367 311 403 515 596 738 800 889 1.002 1.189 1.325 1.451 1.645 1.661 1.667

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Fülöp és Jakab apostolok tiszteletére szentelt plébániatemplomának elődje egy kis templom volt, amely a rogovói apátságtól a tengerpart felé vezető út mellett állt. Ezt a templomot 1125-ben lerombolták, majd a 14. században újjáépítették. 1707-ben átépítették, 1750-ben pedig Szent Mihály főangyal tiszteletére szentelték fel, melyet a templom belsejében a bal oldali falon látható glagolita felirat is megerősít. A templomban egy híres 14. századi gótikus feszületet őriznek, melyet a rogovói Szent Rókus templomból hoztak át. Egyhajós épület sekrestyével és négy márvány oltárral. A főoltár szentségtartója fémből készült, oltárképén a Szűzanya gyermekével, Szent Mihály főangyal és Szent Jakab apostol társaságában látható. A mellékoltárok Szent Antal (szoborral), Szent József (szoborral) és a Lourdes-i Szűzanya (szoborral) tiszteletére vannak szentelve. A falakon a Rózsafüzér királynője és Tavelics Szent Miklós képei (olaj, vászon) láthatók. A szembemiséző oltár és a szenteltvíztartó kőből készült. Harangtornyában három harang található.[3]
  • Szent Fülöp és Jakab apostolok tiszteletére szentelt új plébániatemploma a régi temető helyén épült. Felszentelését 1991-ben Marijan Oblak zárai érsek végezte. A templom egyhajós épület sekrestyével. Szembemiséző oltára és ambója kőből, a szentségtartó fából készült. A falfülkékben Szent Fülöp és Szent Jakab szobrai láthatók. A bejárat melletti kis kápolnában a Lourdes-i Szűzanya szobrát őrzik. A templom alatt sírbolt található.[3]
  • A rogovói Szent Rókus templom római kori ókeresztény eredetű, a horvát kulturális örökség része. Egyhajós, kőből épített templom, homlokzata felett kétnyílású harangépítménnyel, benne két haranggal.[3] Oldalfalain lőrésszerű szűk ablakok láthatók.

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]