Medviđa
| Medviđa | |
 | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Benkovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23420 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 107 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 397 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 05′ 48″, k. h. 15° 48′ 05″44.096618°N 15.801472°EKoordináták: é. sz. 44° 05′ 48″, k. h. 15° 48′ 05″44.096618°N 15.801472°E | |
 | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Medviđa témájú médiaállományokat. | |
Medviđa falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.
Fekvése
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Zárától légvonalban 46, közúton 58 km-re keletre, községközpontjától 19 km-re északkeletre, Dalmácia északi részén, Bukovica tájegységen fekszik.
Története
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]Területe már a római korban is lakott volt, erről tanúskodik két ókori vár, Hadra és Sidrona maradványa, valamint az az 1905-ben itt talált határkő, amely a két vár közötti határt jelölte. Ezen kívül még két további ókori lelőhely (Gradina és Manastirina) található a határában.[2] A környékbeli településekkel együtt 1527-ben elfoglalta a török. 1647-ben a kandiai háború során átmenetileg felszabadították a velencei hadak, de végleges felszabadítására csak 1683-ban Stojan Janković és Simon Bartolazzi vezetésével került sor. Medviđa neve valószínűleg Madi Milković hajdúvezérnek, a Krmpote és Parčići vidékének 1693-as telekosztási és betelepítési megbízottjának nevéből származik.[2] 1696-ban a nini püspök egyházlátogatása során feljegyzi, hogy a falu Szent János temploma majdnem romos és a falutól két kilométerre van. 1710-ben a püspöki vizitáció a kőből épített oltáron kívül egy Szent Antal képet és egy fa keresztet említ a templom berendezéseként.[2] Medviđa plébániáját 1855-ben alapították a Mária bemutatása tiszteletére szentelt plébániatemplom építésével egy időben. A plébániához Medviđán kívül Zelengrad falu is hozzá tartozott. A falu 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 903, 1910-ben 1294 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 57 százaléka horvát, 41 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében a település szerb igazgatás alá került és a Krajinai Szerb Köztársaság része lett. Plébániatemplomát a szerbek lerombolták, horvát lakossága elmenekült. 1995 augusztuságban a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült. A falunak 2011-ben 140 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
Lakosság
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 903 | 999 | 1.021 | 1.204 | 1.263 | 1.294 | 1.375 | 1.403 | 1.170 | 1.212 | 1.211 | 1.124 | 917 | 688 | 199 | 140 |
Nevezetességei
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt temploma[5] az egy magaslaton fekvő temetőben áll. nagyszerű kilátás nyílik innen a környező tájra. A templom kőtömbökből épített egyhajós épület négyszögletes apszissal, csúcsos boltozattal. A szokatlanul magas harangtorony a nyugati homlokzat felett áll egy haranggal. A templomba a déli oldalon nyíló oldalkapun lehet bemenni, mely felett egyszerű faragott kereszt áll. A templom mellett középkori temető áll mintegy negyven régi síremlékkel.[6] A templom maga a 13. vagy a 14. században épült. 1694-ben teljesen megújították. A múltban ökumenikus szerepet játszott, hiszen görög és latin oltára is volt.[2]
- Mária bemutatása tiszteletére szentelt plébániatemploma 1855-ben épült.1990-ben megújították, de egy évvel később a JNA által támogatott szerb felkelők felrobbantották. 2002-ben a helyi horvátok újjáépítették, felszentelője Ivan Prenđa zárai érsek volt. A főoltár képén Mária templomba bemutatásának ábrázolása látható, ezen kívül még egy szembemiséző oltára van.[2]
- Szent Illés próféta tiszteletére szentelt óhorvát temploma Medviđa és Parčić között található. Középkorban épített egyhajós épület, félköríves apszissal. Rossz állapotban van, bár a tetőt 2003-ban felújították. Körülötte temető található.[2]
- Hadra és Sidrona ókori erődítmények maradványai.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- ↑ "Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima". 2021 Croatian census: population data by age, sex, settlement. Horvát Statisztikai Hivatal. 2022. szeptember 22.
{{cite web}}: Check date values in:|date=(súgó) - 1 2 3 4 5 6 Zupe.zadarskanadbiskupija.hr:Medviđa Archiválva 2015. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ "Archivált másolat" (PDF). 2014. augusztus 19. dátummal az eredeti (PDF) címről archiválva. Hozzáférés: 2015. május 26..
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-7035.
- ↑ Tz-benkovac.hr:Sv. Ivan, Medviđa Archiválva 2015. május 26-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)
Források
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- Benkovac község hivatalos oldala (horvátul)
- Benkovac turisztikai egyesületének honlapja (horvátul)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
- Ravni kotari és Bukovica kulturális öröksége (horvátul)
