Popovići (Benkovac)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Popovići
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségBenkovac
Jogállás falu
Irányítószám 23420
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség210 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság236 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Popovići (Horvátország)
Popovići
Popovići
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 04′ 30″, k. h. 15° 39′ 45″Koordináták: é. sz. 44° 04′ 30″, k. h. 15° 39′ 45″

Popovići falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 35, közúton 44 km-re keletre, községközpontjától légvonalban 6, közúton 12 km-re északkeletre, Dalmácia északi részén, Ravni kotari területén fekszik.

Története[szerkesztés]

Popovići már a középkorban is létező falu volt. Nevét a 15. században egy horvát vitéz Dragojlo Popović neve után kapta.[2] Első írásos említése 1514-ben a zárai Szent Krševan kolostor egyik okiratában történt. Abban az időben mintegy 150 katolikus lakos élt a faluban. [2] Popovićon állt egykor Otavac ősi horvát vára is, melyet a török 1523-ban foglalt el. A lakosság a közeli, falakkal jól védett Ninbe menekült.[2] A velenceiek a 17. század közepén rövid időre visszafoglalták, de a török uralom egészen 1685-ig tartott. A plébániához két templom is tartozott, melyeket Szent Mihály arkangyal és Páduai Szent Antal tiszteletére szenteltek. 1694-ben Juraj Parčić meglátogatta a Szent Mihály templomot, mely a leírás szerint egy mérföldre található a falutól, szűk és gyengén fedett. Nincsen sem képe, sem tabernákuluma, sem keresztelőmedencéje, sem liturgikus tárgyai. A falu lakói állattartással, földműveléssel, kőfejtéssel és megmunkálással foglalkoztak.[2] A falu ezután 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 410, 1910-ben 595 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 79 százaléka horvát, 20 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében szerb lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz és a település szerb igazgatás alá került. Katolikus templomait lerombolták, a horvát lakosság elmenekült. . 1995 augusztuságban a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. A falunak 2011-ben 210 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
410 417 444 476 487 595 615 620 618 646 692 699 565 543 209 210

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Páduai Szent Antal tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma a 18. században épült. 1967-ben megújították. 1991-ben a szerbek támadása során súlyosan megrongálódott. 1997 és 2001 között újjáépítették. Oltárképe védőszentjét ábrázolja. A szembemiséző oltár kőből készült, rajra Szent József szobrával. Kőből van faragva a keresztelőmedemce is. Harangtornyában két harang található.[2]
  • A Szent Mihály templom a temetőben állt. A 12. században építették és egy 1609-ből származó felirat volt benne. Ez volt a falu első plébániatemploma. A szerb agresszó idején aláaknázták és felrobbantották. A temetőt is lerombolták, több sírt és síremléket megszentségtelenítettek. A templom és a temető ma is romokban áll.[2]

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]