Gorica (Sukošan)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Gorica
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségSukošan
Jogállás falu
Irányítószám 23222
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség671 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság58 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Gorica (Horvátország)
Gorica
Gorica
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 02′ 50″, k. h. 15° 19′ 00″Koordináták: é. sz. 44° 02′ 50″, k. h. 15° 19′ 00″

Gorica falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Sukošanhoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 17 km-re, közúton 22 km-re délkeletre, községközpontjától 8 km-re, közúton 14 km-re keletre, Dalmácia északi részén fekszik.

Története[szerkesztés]

A település nevét onnan kapta, hogy a Gorica nevű domb lejtőin fekszik. Első írásos említései a 14. században 1345-ben és 1389-ben történtek. Akkoriban ez a terület a tkoni Szent Kozma és Damján bencés kolostor birtokai közé tartozott. Plébánosát 1462-ben említik először, de a plébánia ennél valószínűleg sokkal régebbi.[2] Amikor a 16. század első felében a török elfoglalta ezt a területet a lakosság a velencei fennhatóság alatt álló parti területeken és a szigeteken keresett menedéket. Legnagyobb részük Krmčinán és Pašmanon telepedett le. Ez a helyzet 1521-től 1658-ig tartott, amikor az írásos dokumentumok szerint a goricai plébánosok sora megszakadt.[2] A török veszély elmúltával a 17. század végén megkezdődött a falu újjáépítése. 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt, majd miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 247, 1910-ben 553 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Zára a környező városokkal és településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után horvát csapatok vonultak be a településre, amely ezzel visszatért Horvátországhoz. A településnek 2011-ben 671 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkoztak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
247 287 329 387 456 553 581 626 760 892 1.041 1.043 1.003 1.142 896 671

Nevezetességei[szerkesztés]

Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templomát 1354-ben említik először, 1376-ban megújították. A ciprusi háború során 1570 után valószínűleg ezt a templomot is lerombolta a török. A mai plébániatemplom elődje 1600 körül épült Gorica és Raštane között. Mivel azonban a 19. századra ez is romos állapotba került 1848-ban a régi helyén építették újjá. 1894-ben megújították. A templom egyhajós épület sekrestyével. Főoltára kőből épül fa retablóval, melyen Keresztelő Szent János képe látható. Szentségtartója aranyozott sárgaréz. A szembemiséző oltár fából készült. A templomban talapzatokon Keresztelő Szent János, a Lourdes-i Szűzanya és a Rózsafüzés királynőjének szobrai láthatók. A homlokzat feletti harangtoronyban két harang található.[2]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]