Gorica (Sukošan)
| Gorica | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Sukošan |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23222 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 612 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 58 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 Gorica
Pozíció Horvátország térképén
| |
| é. sz. 44° 02′ 50″, k. h. 15° 19′ 00″Koordináták: é. sz. 44° 02′ 50″, k. h. 15° 19′ 00″ | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Gorica témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Gorica falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Sukošanhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Zárától légvonalban 17 km-re, közúton 22 km-re délkeletre, községközpontjától 8 km-re, közúton 14 km-re keletre, Dalmácia északi részén fekszik.
Története[szerkesztés]
A település nevét onnan kapta, hogy a Gorica nevű domb lejtőin fekszik. Első írásos említései a 14. században 1345-ben és 1389-ben történtek. Akkoriban ez a terület a tkoni Szent Kozma és Damján bencés kolostor birtokai közé tartozott. Plébánosát 1462-ben említik először, de a plébánia ennél valószínűleg sokkal régebbi.[2] Amikor a 16. század első felében a török elfoglalta ezt a területet a lakosság a velencei fennhatóság alatt álló parti területeken és a szigeteken keresett menedéket. Legnagyobb részük Krmčinán és Pašmanon telepedett le. Ez a helyzet 1521-től 1658-ig tartott, amikor az írásos dokumentumok szerint a goricai plébánosok sora megszakadt.[2] A török veszély elmúltával a 17. század végén megkezdődött a falu újjáépítése. 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt, majd miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 247, 1910-ben 553 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Zára a környező városokkal és településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után horvát csapatok vonultak be a településre, amely ezzel visszatért Horvátországhoz. A településnek 2011-ben 671 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkoztak.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 247 | 287 | 329 | 387 | 456 | 553 | 581 | 626 | 760 | 892 | 1.041 | 1.043 | 1.003 | 1.142 | 896 | 671 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Vrcevo vára
- Keresztelő Szent János tiszteletére szentelt templomát 1354-ben említik először, 1376-ban megújították. A ciprusi háború során 1570 után valószínűleg ezt a templomot is lerombolta a török. A mai plébániatemplom elődje 1600 körül épült Gorica és Raštane között. Mivel azonban a 19. századra ez is romos állapotba került 1848-ban a régi helyén építették újjá. 1894-ben megújították. A templom egyhajós épület sekrestyével. Főoltára kőből épül fa retablóval, melyen Keresztelő Szent János képe látható. Szentségtartója aranyozott sárgaréz. A szembemiséző oltár fából készült. A templomban talapzatokon Keresztelő Szent János, a Lourdes-i Szűzanya és a Rózsafüzés királynőjének szobrai láthatók. A homlokzat feletti harangtoronyban két harang található.[2]
További információk[szerkesztés]
- Sukošan község hivatalos oldala (horvátul)
- Sokošan turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva 2021: stanovništvo po dobi, spolu, naselju. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c Zupe.zadarskanadbiskupija.hr:Gorica-Raštane Archiválva 2015. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857-2001
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
