Pakoštane

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pakoštane
Pakoštane látképe
Pakoštane látképe
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségPakoštane
Jogállás falu
Polgármester Milivoj Kurtov
Irányítószám 23211
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség2191 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság4 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pakoštane (Horvátország)
Pakoštane
Pakoštane
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 54′ 30″, k. h. 15° 30′ 30″Koordináták: é. sz. 43° 54′ 30″, k. h. 15° 30′ 30″
Pakoštane weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Pakoštane témájú médiaállományokat.

Pakoštane falu és község Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Drage, Vrána és Vrgada települések tartoznak hozzá.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától 35 km-re délkeletre, Dalmácia északi részén, az Adriai-tenger partja és a Vránai-tó között fekszik.

Története[szerkesztés]

A régészeti leletek tanúsága szerint területén már a kőkorszakban éltek emberek. A bronzkorból néhány bronz harci szekerce, a vaskorból az illír liburnok egyik erődített településének nyomai maradtak fenn. A településtől északnyugatra a Kostelj nevű hegyen liburn nekropoliszt tártak fel számos kerámia lelettel.[2] A mai Pakoštane helyén az ókorban a rómaiak „Asseria” nevű kikötője feküdt. A kikötő alatt a tengerben még láthatók a római kikötői gát maradványai. Az ókori település több helyen feltárt maradványai és a temető alatt egy gazdag római nemes tengerparti villájának alapfalai szintén megtalálhatók. Itt ágazik le Pakoštane felé a Vránától Zárába vezető római vízvezeték.[2] A mai település első írásos említése egy 1450. október 15-én kelt oklevélben történt “villa vocata Pachoschiane” alakban.[3] 1498-ban a mai Pakoštane területén feküdt Zablaće plébánosát, 1509-ben pedig Pakoštane bíróját említik. A velencei uralom idején a területe a gazdag zárai család a Karnarutićok birtoka volt, akik a köztársaságnak tett szolgálataikért kapták ezt a területet. A 15. és 16. században a török többször is megtámadta és lerombolta a települést. A neves horvát történész Ivan Jelić szerint valamivel 1495 előtt és 1499-ben is súlyos károkat szenvedett. A következő támadás 1521-ben érte, amikor újra kifosztották és lerombolták, lakói pedig a Vrgada- és a Pašman-szigetre menekültek.[3] Az adatokból az is nyilvánvaló, hogy a menekültek mindig gyorsan visszatértek a veszély elmúltával. A település újabb lerombolása a ciprusi háború elején 1570-ben történt, amikor teljesen elnéptelenedett. 1573-ban Zablaćét rombolták le. Pakoštane csak 1597-ben épült újjá, azelőtt Michiel zárai gróf a “villaggio dishabitato” azaz lakatlan falu kifejezéssel illette.[3] Amint azt neves horvát költő és szerzetes Andrija Kačić Miošić megénekelte lakóinak menekülniük kellett a kandiai háború (1645-1669) idején is.[2] A 16. században épített templomát csak 1712-ben szentelte fel Vicko Zmajević zárai érsek.[2] A török veszély elmúltával a tengerparttól a Vránai-tóig terjedő terület gyors fejlődésnek indult. A lakosság száma ugrásszerűen nőtt, egymás után épültek fel az új lakóházak. 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt, majd miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 498, 1910-ben 1010 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után horvát csapatok vonultak be a településre, amely ezzel visszatért Horvátországhoz. A településnek 2011-ben 2191 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és turizmussal foglalkoztak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[4][5]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
498 634 558 697 858 1010 1418 1107 1392 1433 1639 1665 1722 2155 2113 2191

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Mária Mennybevétele tiszteletére szentelt plébániatemploma 1906-ban épült Ćiril Iveković tervei szerint a régi plébániatemplom maradványain. A templom háromhajós épület sekrestyével éa hat márvány oltárral. A főoltár képén a mennyekbe emelkedő Szűz Mária látható. A mellékoltárokon a Rózsafüzér királynője (szoborral), Páduai Szent Antal (szoborral), Keresztelő Szent János (szoborral), Szent Rókus (szoborral) látható. A szembemiséző oltár a keresztelőmedencéhez és a két szenteltvíztartóhoz hasonlóan kőből készült. A harangtoronyban három harang található. A plébániaházat 1830-ban építették.[2]
  • A Szent Rókus temetőkápolna 1936-ban épült, homlokzata felett harangépítménnyel és egy haranggal.[2]
  • A Szent Jusztin kápolna az azonos nevű szigeten található. 1647-ben építették, 1895-ben megújították.[2]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]