Vrgada (Pakoštane)
| Vrgada | |
 | |
| Vrgada látképe | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Pakoštane |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23210 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 209 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 8 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Vrgada (olaszul: Vergada) falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Pakoštanéhoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Zárától 37 km-re délkeletre, községközpontjától 6 km-re délre Dalmácia északi részén, az azonos nevű szigeten fekszik. A sziget Pašman-sziget déli részétől délkeletre, a Pakoštanétól Dragéig húzódó szárazföldi partszakasz előtt fekszik. Vrgada szigetének területe 3,67 km2, partvonalának hosszúsága 8,65 km, hosszúsága 3 km, szélessége 1,3 km, legmagasabb pontja 115 m.
Története[szerkesztés]
A szigeten található római villamaradványok tanúsága szerint területe már az ókorban lakott volt. Ezeknek a kisebb-nagyobb villagazdaságoknak a tulajdonosai főként kiszolgált veteránok voltak. A sziget stratégiai fontosságát az adta, hogy Vrgada és Pašman között vezetett át a fő hajózási útvonal délkeleti irányból Biograd és Zára kikötői felé. Ezt az átjárót két erőd őrizte, melyek közül az egyik a mai Vrgada település feletti 115 méteres „Gradina” nevű magaslaton, míg a másik a Pašman-sziget déli fokán 140 méter tengerszint feletti magasságban állt.[2] Vrgadát első ízben 950-ben említi Bíborbanszületett Konstantin bizánci császár a „De administrando imperio” azaz a Birodalom kormányzásáról írott művében „Lumbricaton”, illetve „Loumbricaton” alakban.[2] Giovanni de Venezia (Ivan Đakon) velencei krónikás II. Pietro Orseolo dózse titkára „Chronicum Venetum” című, a 10. század végén és a 11. század elején írt művében a sziget megnevezésére a „Levigrada”, illetve „Levigrate” nevet használja.[2] A zárai Szent Krševan kolostor adománylevelében 1096-ban a „Lumbricata” és „Rumbrikata” név szerepel.[2] A horvát „Lapkat” név a 14. században a glagolita anyakönyvekben bukkan fel először. A „Vrgata”, „Vrgad”, „Vergada” és hasonló elnevezések, melyekből a sziget és a település neve is fakad 1416-tól használatos, amikor a velenceiek a szigetet („ex incantu insule Vergate”) Nicola Sloradisnak adják bérbe.[2] A horvátok valószínűleg már ideérkezésük idején megtelepedtek a szigeten. Ennek bizonyítékául az ókeresztény Szent András templomot tekintik, melyet a horvát történész Ciril Iveković a 10. századnál is régebbinek tart. Az itt talált illír, görög, római és egyéb lakosságot a századok során magukba olvasztották. A sziget kezdetben a Horvát Királyság része volt, majd a Kálmán magyar király és a horvát nemesség közötti megállapodás a pacta conventa értelmében a Magyar Királyság része lett. 1409-ben László nápolyi király a többi dalmáciai várossal együtt eladta a Velencei Köztársaságnak, amely 1797-ig meg is tartotta. A velenceiek 1416-ban Nicola Sloradisnak, majd 1453-ban Jacopo Farinának adták. 1652-ben a Klokočić család birtoka lett, akiktől 1682-ben Brač szigetével együtt a Damiani (Damjanović) család vásárolta meg. A Damianik már a “Conti di Vergada” azaz a Vergada grófja címet viselték és székhelyüket is ide tették át.[2] A grófi palota a Gradina-hegyen álló római-bizánci erőd alatti völgyben épült fel. A palota nyugati falán fennmaradt egy 1707-ből származó glagolita felirat. Az egykori palotából mára csak a főfalak maradványai és a Gyógyító Boldogasszony kápolna maradt meg. Amikor a család tagjai elhagyták a szigetet a Boldogasszony képét is magukkal vitték, a hajók azonban nem kaptak szelet a tengeren való átkeléshez. Másodszor szintén megkísérelték az elvitelét, de ez alkalommal túl erős szél támadt. Csak a harmadik kísérletre tudtak elhajózni, miután a képet visszavitték a kápolna oltárára.[2] A településnek 1857-ben 271, 1910-ben 475 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után horvát csapatok vonultak be a településre, amely ezzel visszatért Horvátországhoz. A településnek 2011-ben 249 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattenyésztéssel, halászattal és újabban turizmussal foglalkoztak.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[3][4] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 271 | 338 | 383 | 389 | 413 | 475 | 453 | 487 | 538 | 513 | 449 | 408 | 311 | 236 | 242 | 249 |
Nevezetességei[szerkesztés]
- Szent András tiszteletére szentelt régi plébániatemploma[5] (népiesen Sv. Jadre) a tengerpart mellett, a Gradina-hegy nyugati oldalán található a temetőben áll. Ciril Iveković akadémikus a 10. századnál is régebbinek tartja, mivel a fennmaradt korai román stílusú dalmát templomok mintájára épült. A templom egyhajós épület, hosszúsága 5,80 szélessége 2,80 méter, dongaboltozattal fedett, apszisa a keleti oldalon található. Boltozata még az eredeti. Az érsekség területének egyik legrégibb épen maradt temploma. Felújítása után 1983-ban szentelte újra Marijan Oblak érsek.[6]
- A település mai Szentháromság plébániatemploma 1687-ben épült, hosszúsága 21, szélessége 7,50 méter. Bianchi szerint eredeti főoltára fából készült két aranyozott oszloppal, mivel azonban a 19. század közepére ez az oltár rossz állapotba került új, márvány oltárra cserélték ki, melynek márvány oszlopai és szentségtartója van. A templom két, kisebb mellékoltárának képe a tisztítótűzben szenvedő lelkeket (jobbra, olaj, vászon) és a Rózsafüzér királynőjét (balra, faszobor) ábrázolja. A jobb oldali oltárnál látható festmény Jézus keresztről való levételét ábrázolja. Az alkotások szerzői nem ismertek.[6]
- A Gyógyító Boldogasszony kápolna az egykori grófi palota udvarán áll, építtetője a sziget egykori ura a Damiani család volt. A kápolna oltárképe a Boldogasszonyt ábrázolja gyermekével bizánci stílusban, ezüstözött kerettel. A palota nyugati falának maradványán 1707-ből származó glagolita felirat található.[6]
További információk[szerkesztés]
- Pakoštane község hivatalos oldala (horvátul)
- Pakoštane turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
- A zárai érsekség honlapja (horvátul)
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ a b c d e f g Opcina-pakostane.hr:Povijest Archiválva 2014. december 9-i dátummal a Wayback Machine-ben(horvátul)
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
- ↑ Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1231.
- ↑ a b c Zupe.zadarskanadbiskupija.hr:Vrgada Archiválva 2015. július 3-i dátummal a Wayback Machine-ben (horvátul)
