Buković (Benkovac)
| Buković | |
 | |
| Az iskola épülete | |
| Közigazgatás | |
| Ország |  Horvátország |
| Megye | Zára |
| Község | Benkovac |
| Jogállás | falu |
| Irányítószám | 23420 |
| Körzethívószám | (+385) 023 |
| Népesség | |
| Teljes népesség | 421 fő (2021. aug. 31.)[1] |
| Földrajzi adatok | |
| Tszf. magasság | 240 m |
| Időzóna | CET, UTC+1 |
| Elhelyezkedése | |
 | |
 é. sz. 44° 01′ 32″, k. h. 15° 38′ 34″Koordináták: é. sz. 44° 01′ 32″, k. h. 15° 38′ 34″ | |
| Buković weboldala | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Buković témájú médiaállományokat. | |
| Sablon • Wikidata • Segítség | |
Buković falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.
Fekvése[szerkesztés]
Zárától légvonalban 35, közúton 49 km-re délkeletre, községközpontjától 2 km-re délkeletre Dalmácia északi részén, Ravni kotar és Bukovica határán fekszik.
Története[szerkesztés]
A régészeti leletek tanúsága szerint a falu területe már a római korban is lakott volt. Itt haladt át a Jaderból (Zára) Asserián át Burnumba vezető római út. A feltárások szerint az út négy méter szélesen a falu utolsó házaitól mintegy nyolcszáz méter hosszúságban még egyenes vonalban haladt tovább. Délnyugati oldalán a völgyben húzódott az ókori Asseria városának határa. Az úttól néhány tíz méter távolságra római villagazdaság maradványai kerültek elő, melynek területén több római pénzérmét is találtak. A török kiűzése után a 17. század végén pravoszláv szerb lakosság telepedett le a területén. A falu 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján az Első Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 475, 1910-ben 822 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 99 százaléka szerb nemzetiségű volt. 1991 folyamán szerb lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz és a település szerb igazgatás alá került. 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakói elmenekültek és később is csak kevesen tértek vissza. A háború után Bosznia-Hercegovinából érkezett horvátok települtek a falu északnyugati részére, ahol új házakat és infrastruktúrát építettek ki. 2001-ben lakosságának többsége már horvát nemzetiségű volt. 2011-ben 526 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.
Lakosság[szerkesztés]
| Lakosság változása[2][3] | |||||||||||||||
|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
| 1857 | 1869 | 1880 | 1890 | 1900 | 1910 | 1921 | 1931 | 1948 | 1953 | 1961 | 1971 | 1981 | 1991 | 2001 | 2011 |
| 475 | 320 | 528 | 483 | 690 | 822 | 1.123 | 1.036 | 1.017 | 1.021 | 1.019 | 918 | 840 | 904 | 323 | 526 |
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
- ↑ - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
- ↑ http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf
Források[szerkesztés]
- Benkovački kraj kroz vjekove Benkovac, 1987. YU ISBN 8673770106 (horvátul)
- Željko Miletić: O rimskim cestama na aserijatskom teritoriju Odjel za arheologiju, Sveučilište u Zadru, Zadar (horvátul)
További információk[szerkesztés]
- Benkovac község hivatalos oldala (horvátul)
- Benkovac turisztikai egyesületének honlapja (horvátul)
