Pristeg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Pristeg
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségBenkovac
Jogállás falu
Irányítószám 23420
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség316 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság171 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Pristeg (Horvátország)
Pristeg
Pristeg
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 43° 57′ 30″, k. h. 15° 38′ 00″Koordináták: é. sz. 43° 57′ 30″, k. h. 15° 38′ 00″

Pristeg falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Benkovachoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 37, közúton 47 km-re délkeletre, községközpontjától légvonalban 9, közúton 12 km-re délre Dalmácia északi részén, Ravni kotar területén, Vrána északkeleti szomszédságában, a Zágráb-Split autópálya mellett fekszik.

Története[szerkesztés]

Pristeg első írásos említése 1405-ben történt amikor határában egy háromszögletű tornyot építettek és amelyből mára csak romok maradtak.[2] Dalmácia többi részével együtt 1409-től velencei uralom alatt állt. 1527-ben a környező településekkel együtt elfoglalta a török. 1636-ban Veliki Pristegnek 220, Mali Pristegnek 60 katolikus lakosa volt.[2] A török uralom 1683-ig tartott, amikor hosszú felszabadító harcok után a megszállókat elűzték. Ezzel párhuzamosan új népesség költözött be az üresen hagyott területre, mely részben katolikus horvát, részben pravoszláv (tulajdonképpen szerb) volt, akiket a korabeli velencei források vlachoknak, illetve morlakoknak neveznek. Az első időben még Vrána egyházi irányítása alá tartozott. Arról nincs adat, hogy katolikus plébániáját mikor alapították, de 1700-ban már egyházi vizitációt tartottak a településen.[2] 1670-ben épített plébániatemplomát Assisi Szent Ferenc tiszteletére szentelték. 1754-ben a szomszédos Ceranjéval együtt 215 lakosa volt.[2] 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt. Miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 417, 1910-ben 680 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején 1941-ben a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után visszatért Horvátországhoz, majd újra Jugoszlávia része lett. 1991-ben lakosságának 43 százaléka szerb, 55 százaléka horvát nemzetiségű volt. 1991 szeptemberében szerb lakói csatlakoztak a Krajinai Szerb Köztársasághoz és a település szerb igazgatás alá került. 1995 augusztusában a Vihar hadművelet során foglalta vissza a horvát hadsereg. Szerb lakossága elmenekült, később csak kevesen tértek vissza. A településnek 2011-ben 316 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal és állattartással foglalkoztak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
417 592 392 433 552 680 693 787 1025 1122 1155 1156 1063 960 368 316

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Középkori tornyának romjai.
  • Mária bemutatása tiszteletére szentelt római katolikus plébániatemploma 1892-ben épült. 1991-ben a fellázadt szerbek lerombolták. A templomot alapjaitól újjá kellett építeni, felszentelését 1999-ben Ivan Prenđa érsek végezte. Oltárát 2001-ben szentelték fel. A templom egyhajós épület sekrestyével. Főoltára márványból készült szentségtartóval és Szűz Mária fából faragott szobrával, melyek a templom lerombolásakor megsemmisültek. Új szembemiséző oltára kőből épült a 2000. év jubileumi szimbólumával.[2]
  • Assisi Szent Ferenc tiszteletére szentelt régi katolikus plébániatemploma 1670-ben épült, körülötte található a falu temetője. 1991-ben a szerbek aláaknázták és felrobbantották, ennek során a temetőben is súlyos károk keletkeztek. A templom a mai napig is romokban áll.[2]
  • Szent Miklós kápolnáját 1750-ben a helyiek építették. A délszláv háború idején több gránáttalálat érte, melynek következtében tetőszerkezetét és berendezését is súlyos károk érték. A kápolnában fából faragott oltár áll. A faluban magánterületen még egy kis Szent Miklós kápolna is áll.[2]
  • A plébániaházat a háború idején felgyújtották, 1999-ben építették újjá.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

Benkovački kraj kroz vjekove Benkovac, 1987. YU ISBN 86-7377-010-6

További információk[szerkesztés]