Brbinj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Brbinj
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségSali
Jogállás falu
Irányítószám 23 285
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség76 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság5 m
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Brbinj (Horvátország)
Brbinj
Brbinj
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 04′ 50″, k. h. 15° 00′ 00″Koordináták: é. sz. 44° 04′ 50″, k. h. 15° 00′ 00″

Brbinj (olaszul: Birbigno) falu Horvátországban Zára megyében. Közigazgatásilag Salihoz tartozik.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 19 km-re délnyugatra, községközpontjától légvonalban 21 km-re, közúton 27 km-re északnyugatra a Dugi-sziget középső részén, két festői öböl a Jaz és a Lučina által közrefogva, Savar és Dragove között fekszik. Örökzöld olajfa, fenyő és macchialigetek övezik. A Lučina-öböllel átellenben fekszik a kis Utra-sziget. Az öböl kikötője teljesen védett az adriai szelektől, kisebb jachtok kikötésére is alkalmas. Kiváló természeti adottságai miatt kompkikötő működik itt, napi összeköttetést biztosítva Zára felé, a nyári főszezonban pedig a Fiume-Split-Grčka és Zára-Ancona útvonalon is. A falutól délre található a Brbišćica-öböl hatalmas sziklákkal, számos barlanggal és egy védett horgonyzóhellyel a nyílt tenger irányában.

Története[szerkesztés]

Brbinj Szent Kozma és Damján plébániáját 1195-ben említik először, amikor III. Celesztin pápa a zárai Szent Krsevan kolostornak tíz plébániát adományoz, amelyek között megemlíti a brbinji Szent Kozma és Damján plébániát és birtokait is „Berbinei”, illetve „de Berbigno” alakban.[2] A neves horvát nyelvész Petar Skok szerint a falu neve a latin „verbena” (vasfű) növénynévből és az ebből kialakult „Birbinium” településnévből származik.[2] Egy 1996-os dokumentum arról szól, hogy itt 51 sólepárló működik. Később ezt egy 1370-ből származó forrás is megerősíti.[2] A falu területe a sziget többi részéhez hasonlóan Zárához tartozott, majd 1409-től a várossal együtt a Velencei Köztársaság része lett. A 18. század végén Napóleon megszüntette a Velencei Köztársaságot. Dugi otok 1797 és 1805 között Habsburg uralom alá került, majd az egész Dalmáciával együtt a Francia Császárság része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 202, 1910-ben 333 lakosa volt. Az I. világháborút követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A népesség nagyarányú csökkenése az 1970-es években megindult kivándorlás (főként Amerikába és Ausztráliába) miatt történt. A falu és a plébánia 1995. augusztus 5-én ünnepelte fennállásának 800. évfordulóját, amelyen a szentmisét Ivan Prenđa zárai koadjutor érsek celebrálta.[2] A falunak 2011-ben 76 lakosa volt, akik hagyományosan mezőgazdasággal, halászattal és újabban egyre inkább turizmussal foglalkoznak.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
202 233 230 238 309 333 328 327 328 336 296 272 104 168 85 76

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Kozma és Damján vértanúk tiszteletére szentelt plébániatemploma a 11. században épült, 1925-ben meghosszabbították. A talajsüllyedés által a falakban okozott repedések kijavítására 1992-ben teljesen megújították és újra felszentelték. Hosszúsága 19 méter, szélessége 7 méter. Öt márvány oltára van. A főoltáron a Szűzanya mellett a falu két védőszentjének szobrai állnak. A mellékoltárokon Jézus Szíve, a Gyógyító Boldogasszony és Szent Miklós szobrai, valamint a Szent Család képe található. A falmélyedésekben Szent József és Kis Szent Teréz szobrai láthatók. A francia uralom idejéig 1812-ig sírok is voltak a templomban, valamint az 1950-es évekig a templom körül is. 1958 óta a temetkezések már az új temetőben történnek, ahol temetőkápolna is áll. A templom két említésre méltó műtárggyal rendelkezik, amelyek ma a zárai egyházművészeti múzeumban őriznek. Ezek egy 14. századi aranyozott ezüstkereszt Szűz Mária alakjával és egy 15. századi kereszt Szent Kozma és Damján, Szűz Mária és Szent János apostol alakjaival.[2]
  • A faluban található a Soppe család 16. századi megerősített udvarháza. A kastély kápolnájának oltárán 1904-ben L. Jelić még egy glagolita feliratot látott, de az oltárkép a II. világháború idején eltűnt.[2]
  • A kis Utra-szigeten kora keresztény templom maradványai találhatók.[5]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]