Škabrnja

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Škabrnja
Közigazgatás
Ország Horvátország
MegyeZára
KözségŠkabrnja
Jogállás falu
Polgármester Nediljko Bubnjar
Irányítószám 23223
Körzethívószám (+385) 023
Népesség
Teljes népesség1413 fő (2011)[1] +/-
Földrajzi adatok
Tszf. magasság101 m
Terület22,93 km²
Időzóna CET, UTC+1
Elhelyezkedése
Škabrnja (Horvátország)
Škabrnja
Škabrnja
Pozíció Horvátország térképén
é. sz. 44° 05′ 30″, k. h. 15° 27′ 00″Koordináták: é. sz. 44° 05′ 30″, k. h. 15° 27′ 00″
Škabrnja weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Škabrnja témájú médiaállományokat.

Škabrnja falu és község Horvátországban Zára megyében.

Fekvése[szerkesztés]

Zárától légvonalban 18 km-re, közúton 25 km-re délkeletre, Dalmácia északi részén, Ravni kotar közepén fekszik. Škabrnja község Škabrnja és Prkos településeket foglalja magában. A 19. század végén még hat kis településből állt, ezek Ambar, Škabrnje, Škara, Kutrovo, Plavanika és Prkos, melyek mára egyesültek.

Története[szerkesztés]

A mai Škabrnja területén a középkorban egy „Kamenjani” nevű település feküdt, melyet 1070-ben említenek először. Eredetileg a horvát Gusić család, majd a biogradi Szent János kolostor birtoka volt. A 12. századtól a zárai Szent Krševan bencés kolostorhoz tartozott.[2] A 13. és 14. században a Subićok voltak az urai. Valószínűleg ők építtették a 13. században Kamenjanin a Škabrnja ligetnél a Szent Lukács templomot, mely körül a falu kialakult. 1573-tól a 17. század közepéig török uralom alaltt állt. A falu neve a 18. század elején változott meg, amikor új horvát nyelvű lakosság települt be ide.[2] A régi időkben a mai község legjelentősebb települése Prkos volt és emiatt az írásos dokumentumok (beleértve az egyházlátogatásokat is) nem Škabrnját, hanem Prkost említik. Itt volt plébános 1646-ban a török elleni harcok egyik vezetője Stipan Sorić atya. A török uralom idején Prkos lakói jórészt Škabrnjára települtek át, mely ezáltal átvette az elsőséget és 1686-ban plébánia központjává vált. 1797-ig a Velencei Köztársaság része volt, majd miután a francia seregek felszámolták a Velencei Köztársaságot és a campo formiói béke értelmében osztrák csapatok szállták meg. 1806-ban a pozsonyi béke alapján a Francia Császárság Illír Tartományának része lett. 1815-ben a bécsi kongresszus újra Ausztriának adta, amely a Dalmát Királyság részeként Zárából igazgatta 1918-ig. A településnek 1857-ben 358, 1910-ben 765 lakosa volt. Az első világháború után előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. A második világháború idején a szomszédos településekkel együtt Olaszország fennhatósága alá került. Az 1943. szeptemberi olasz kapituláció után horvát csapatok vonultak be a településre, amely ezzel visszatért Horvátországhoz, majd Jugoszlávia része lett. A háborúnak nyolcvan helyi áldozata volt. Még több áldozatot követelt a délszláv háború. 1991. november 18-án reggel heves tüzérségi támadás kezdődött a település horvát védői ellen, melynek zaja egészen Záráig hallatszott.[2] A lakosság a pincékbe húzódott. Még tartott az ágyútűz amikor két irányból Biljan és Zemunik Gornji felől szerb tankok és mintegy harminc páncélozott harcjármű indított támadást a falu ellen. A tüzérségi támadás után a jugoszláv néphadsereg katonái és szerb félkatonai erők hatoltak be és kezdték megsemmisíteni a házakat, az egyházi épületeket és a gazdasági létesítményeket. Ezután a polgári lakosságra támadtak annak ellenére, hogy a nők, gyermekek és öregek semmilyen ellenállást nem tudtak kifejteni a támadókkal szemben. Ez azonban nem hatotta meg a szerb támadókat, már az első napon 43 horvát polgári lakost öltek meg a legkegyetlenebb módszerekkel, közvetlen közelről leadott lövésekkel, fejre mért erős ütésekkel, halálra kínzással és testük megcsonkításával, tankok általi eltaposással.[2] A többieket az aknamezőre hajtották, ahol szintén meghaltak néhányan. Végül az egész falut felgyújtották és teljesen lerombolták. A temetőben található háborús emlékmű 36 katona és 57 polgári áldozat nevét tartalmazza. A horvát hadsereg 1993. január 22. és 25. között a „Maslenica” hadművelet során szabadította fel a község területét, de ez csak átmeneti sikert hozott. Véglegesen csak 1993. augusztus 5-én a „Vihar” hadművelettel szabadult fel a község.[2] A településnek 2011-ben 1413 lakosa volt, akik főként mezőgazdasággal, állattenyésztéssel foglalkoztak, de sokan dolgoztak a közeli Zárában is.

Lakosság[szerkesztés]

Lakosság változása[3][4]
1857 1869 1880 1890 1900 1910 1921 1931 1948 1953 1961 1971 1981 1991 2001 2011
358 563 505 483 507 765 730 862 1.275 1.415 1.625 1.794 1.588 1.953 1.424 1.413

Nevezetességei[szerkesztés]

  • Szent Lukács evangélista tiszteletére szentelt temploma a 13. században épült. 1440 körül gótikus, keresztbordázatos boltozattal fedték be. A 17. században az épület súlyos károkat szenvedett, mely után teljesen újjá kellett építeni. A délszláv háború idején szintén lerombolták, 1996 júniusában szentelték fel újra. A templom egyhajós épület tágas, félköríves apszissal. Az apszis közepén kis ablak látható. A homlokzaton a kapuzat felett is található egy keskeny gótikus ablak. A felette emelkedő kétnyílású harangépítményt később építették. A templom körül régi temető található.[5]
  • Az Ambar nevű településrészen áll az egykori középkori Podprižane falu Nagyboldogasszony temploma. A templom a 11. században épült centrális, hatkaréjos épületként. Az Észak-Dalmáciára jellemző óhorvát építészeti jegyeket viseli magán. Egy 1166-os okirat arról tudósít, hogy kegyura a templom javadalmait a zárai bencés kolostornak engedte át. A délszláv háború során ez a templom is súlyosan megsérült, 2001-ben építették újjá.[5]
  • A Nagyboldogasszony tiszteletére szentelt plébániatemplom építése Ćiril Iveković tervei szerint 1914-ben kezdődött és bár még nem volt teljesen készen 1918-ban szentelték fel. Szembemiséző oltára kőből készült, vas ambóval. A mellékoltárok szentségtartói márványból vannak, Jézus szíve és a Boldogasszony fából faragott szobraival. Keresztelőmedencéje kőből készült, harangtornyában öt harang található. A templomot a délszláv háború idején 1992. január 28-án a földig rombolták. A romok helyén újjáépített templomot 2004. augusztus 8-án szentelték fel.[5]
  • A falu népe a település központjában emlékművet állíttatott dr. Franjo Tuđmannak a Horvát Köztársaság elnökének, mely Kuzma Kovačić akadémiai szobrászművész alkotása.[5]
  • Škabrjna központjában az alapiskola melletti tömegsír felett emlékmű látható. Ide temettek el a szerb agresszió során meggyilkolt 27 polgári áldozatot, többnyire idős embereket, akik a háború idején is otthonukban maradtak. A fekete márvány emlékmű áttört része egy galambot, mint a béke jelképét jeleníti meg.[5]

Oktatás[szerkesztés]

A település első iskolája 1876-ban nyílt meg, de ekkor még csak 7-12 éves fiú gyermekek számára. A leánygyermekek számára 1893-tól indult meg az oktatás. Az iskolába három falu, Škabrnja, Prkos és a Zemunik Gornji gyermekei jártak. A “Vladimir Nazor” alapiskola 1961-ben nyitotta meg kapuit, Prkoson, Galovacon és Goricán kihelyezett tagozatai működtek. Az új iskolaépületet 1974-ben adták át. A délszláv háború előtti utolsó tanévben 257 gyermek járt ide. Prkoson négyosztályos alsó tagozat működött 22 tanulóval. A háború után újjáépített iskolában 1997-ben indult meg újra az oktatás. Jelenleg 215 diák jár ide, míg a 2006-ban újranyílt prkosi iskolának 20 tanulója van.[5]

További információk[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]